A szempillák alapvető funkciója a szemgolyó védelme mellett a kötőhártya-zsák fiziológiai környezetének fenntartása is. Részt vesznek a könnyfólia fenntartásában a szem felszínén, és villogó mozdulatokkal közvetítik a könnycsatornát a könnycsatornákból.

egészségügyi
Gyakorlatilag a bőrgyógyászatból ismert összes betegség és állapot megtalálható a szempillák bőrén, kivéve a gyér szubkután szalagot, a szempillák gyulladásos reakciói kifejezettebbek.

Szempilla ekcéma (ekcéma palpebrarum) a bőr betegségállapota szivárgással és a bőr torlódásával, hólyagok kialakulásával, ill. ragadok és szárított váladékkal borított áztatós lapokkal. Gyakran a különféle szemészeti gyógyszerekkel (kontakt dermatitisz), kozmetikumokkal és sok más anyaggal szembeni túlérzékenység, vagy akár mechanikus irritáció, pl. könnyek, ultraibolya és infravörös sugarak stb.

Kezelés: Az akut stádiumban a csempék nyugtató hatásúak, 3% fenyővízzel (a kötőhártya-tasakba is csöpögnek) és folyékony porral dörzsölve. Általában antiallergiát adnak, és nem irritáló étrend ajánlott. Természetesen az első előfeltétel a káros anyagok eltávolítása.

Furuncle és szempillák tályog a bőr gennyes gyulladása, ill. szubkután szövet, amelyet baktériumok okoznak. A gyulladásos beszivárgás nagyon érzékeny a tapintásra, ödéma és a szempilla kivörösödése kíséri. Ha tályog alakul ki, a szilárd beszivárgás néhány nap múlva megpuhul és ingadozásokat észlel. A regionális preauicularis és esetleg a submandibularis nyirokcsomók megnagyobbodtak és fájdalmasak.

Kezelés: A gennyes lerakódás kólika-folyamata felgyorsítja a hőt (solux), ugyanakkor általában széles spektrumú antibiotikumokat adnak be (később ezek a detektált érzékenységnek megfelelően változnak). Az izzó kitüremkedésének tünetei feltárják az orbitális flegmon kialakulását cavernosus sinus trombózisra. A tályogüreg ürítését a bemetszés és a vízelvezetés felgyorsítja, megakadályozva ezzel a genny spontán perforációját a bőr felszínén, és a folyamat mélységig terjedését.

A szempillák széleinek gyulladása (blepharitis marginalis) krónikus és akut formában egyaránt előfordulhat. Nál nél lapos blepharitis pelyhek képződnek a célok között. A bőr szeszborikus gyulladásos folyamata viszketést okoz. E betegség kialakulását emésztési rendellenességek, anyagcsere (elsősorban cukorbetegség), fertőző betegségek (különösen a tuberkulózis), de egyes külső hatások is támogathatják, például magas hőmérséklet, hideg, füst, por és vegyi füstök a munkahelyi környezetben. Korrigálatlan vagy elégtelenül korrigált refrakciós hibák (főleg asztigmatizmus esetén), krónikus kötőhártya-gyulladás, ill. krónikus nátha. Nál nél fekélyes blepharitis fekélyek, gennyváladék, amelyet a szempillák szélének bakteriális fertőzése okoz, és amelyet korábban laphám formája érintett.

Kezelés: A pelyheket és kéregeket először 3% fenyővízzel kibélelve megpuhítják, majd mechanikusan (vattacsomóval) megtörlik. Ezenkívül antiszeptikumok csepegtethetők, vagy antiszeptikus kenőcsökkel masszírozhatók. A szempillák széleinek alkalmi dörzsölése 1% -os AgNOv oldattal szintén pozitív hatással jár.Purulus formákban széles spektrumú antibiotikumok, ill. a detektált érzékenységnek megfelelően szulfonamidokat is. A klímaterápiának is pozitív hatása van. Kimutatott teljes, ill. a szem rendellenességeit gondosan korrigálni kell. Ha hajlamos a visszaesésre, autohemoterápiát, staphylococcus toxoidot vagy autovakcinát lehet alkalmazni.

Árpa (hordeolum) a faggyúmirigy gennyes betegsége (tályogja) a szempillák szélén lévő célpontok gyökerénél. Leggyakrabban staphylococcus fertőzés okozza. A betegség rángatózó fájdalommal kezdődik a szempilla szélén, nagyon érzékeny beszivárgással és szempillaödémával. Körülbelül 4 nap alatt a beszivárgás tályoggá alakul (középen mindig van cél), amely spontán kiürül a felszínre. A regionális preauricularis nyirokcsomók általában duzzadtak; a folyamat hajlamos megismétlődni vagy átterjedni más szempilla mirigyekre. Kezelés: A folyamat hővel gyorsítható (forró kamilla burkolólapok, solux). Kötés, fertőtlenítő, ill. A széles spektrumú CFT antibiotikumok megakadályozzák a folyamat terjedését. Nagyszámú hordeol (hordeoiosis) vagy az írisz gyakori visszatérése és a szervezet csökkent rezisztenciájának okainak felkutatása esetén teljes kezelésre van szükség. Az infiltrátum terjedésekor az antibiotikumok érzékenység szerinti teljes beadása is fel van tüntetve.

Hideg árpa (chaiazion) a tarsaid kötőhártya közötti mirigymirigyek (Meibom mirigyek) gyulladása. Akut formában a tarsus és környékének gyulladásos beszivárgása lép fel az érintett mirigy helyén, és a mirigy tályogjának sárga-szürke tartalma ragyog a kötőhártyán. A jelentős kollaterális ödéma és a szempillák kipirosodása néha a pálya pályájának vagy panotraimia benyomását kelti (azonban az izzó kiugrása vagy korlátozott mozgékonysága nem észlelhető). A krónikus forma lényegében granuloomatosus gyulladás, amely akkor fordul elő, amikor a mirigymirigyek kimenete elzáródik. Ha a felhalmozódott váladék megfertőződik, akkor a gyulladás akut formája alakul ki, és eltűnése után egy nem specifikus gyulladásos granuloomatos folyamat alakul ki. Klinikailag enyhén fájdalmas csomót találnak a szempillák bőrének megemelésére, amely kissé torlódó és mozgékony lehet. A szempilla változatában az ízület ívét észlelik a szürke-vörös színű áttetsző granulomával.

Kezelés: Az akut chaiaziont ugyanúgy kezelik, mint a hordeouunt. A krónikus chaiaziont műtéti úton távolítják el (excochleation).