Szénhidrátok vagy a szénhidrátok az összes élő organizmusban és vírusban megtalálható biomolekulák csoportja. Ezért az úgynevezett elsődleges metabolitokhoz tartoznak. A szénhidrátok jelenléte az étrendben különösen magas. Gyakran az élelmiszer teljes mennyiségének 60% -át teszik ki. Táplálkozási szempontból ez az arány feleslegesnek tűnik, ami gyakran elhízáshoz vezet. A szénhidrátoknak azonban az étrendben kell lenniük, nélkülük nem lenne zsírfelhasználás. A szénhidrátok nélkülözhetetlen tápanyagok, glikogének formájában tárolva, vagy zsírokká metabolizálódva. A szénhidrát emésztés a szájban kezdődik. A savas gyomortartalomban az emésztés megszűnik, majd a vékonybélben folytatódik, ahol a poliszacharidokat és az oligoszacharidokat egyaránt bázikus monoszacharidokra bontják. A monoszacharidokat ezután foszforilálják, felszívják és a vér a májba, majd onnan az egész szervezetbe szállítják.

szénhidrát

SZÉNHIDRÁTOK FUNKCIÓ

A szénhidrátok számos funkciót látnak el:

• Energiaforrás (a legtöbb szénhidrát, de főleg glükóz)

• Strukturális (építési) funkció (főleg cellulóz és kitin)

• Tárolási funkció (keményítő növényekben, gombákban és állatokban glikogén)

• Enzimek, hormonok és nukleinsavak (pl. DNS, RNS vagy ATP) komponense

• A biológiai membránok egy része (glikoproteinek és glikolipidek)

A SZÉNHIDRÁTOK FORGALMAZÁSA

A szénhidrátokat három fő csoportra osztják: monoszacharidok oligoszacharidok poliszacharidok

A monoszacharidok eloszlása

• A szénláncok számának megfelelően a monoszacharidokat triózokra, tetrózisokra, pentózisokra, hexózokra és heptózisokra osztjuk. stb.

• A keton vagy aldehid funkciós csoport jelenléte szerint a monoszacharidokat ketózisokra és aldózisokra osztjuk.

Az oligoszacharidok eloszlása

• A lánc monoszacharidegységeinek száma szerint diszacharidokra (2 egység), triszacharidokra (3 egység) stb.

• A molekula szabad hemiacetális csoportjának jelenléte szerint redukcióra osztjuk őket - szabad hemiacetallal rendelkeznek és nem redukáló módon képesek oxidálódni - nincs szabad hemiacetális és nem tud oxidálódni

Poliszacharidok eloszlása

A poliszacharidok előfordulásuk szerint feloszthatók

ANAEROB GLIKOLÍZIS

Az anaerob glikolízis alatt olyan metabolikus átalakulások szekvenciáját értjük, amelyekben a glükózt piroszavra (tejsavra) bontják. Ennek az anyagcserének a célja bizonyos mennyiségű energia megszerzése (ATP formájában). A glükóz egy "univerzális" szöveti tápanyag, így az anaerob glikolízis az egész testben végbemegy. Az így kapott tejsavat a vér a májba szállítja, ahol CO2 + H2O -vá oxidálódik, vagy abból ismét glükóz képződik ill. glikogén.

GLIKOGENOLÍZIS

A glükózt ozmotikus okokból nem tárolhatják a sejtek, ezért a szénhidrátok fő tartalékforrása a glikogén. A glikogenolízis a foszforiláz hatására történik, amelyben a glükóz-1-foszfát hasad. Ezután a foszfoglükokináz átalakítja glüko-6-foszfáttá.

PENTOS RÖVID

A glükóz több mint 90% -át glikolízissel dolgozzák fel. Van azonban egy másik fontos módszer a glükóz feldolgozására a szervezetben, az ún hexosomonofoszfátkötés, amelyet néha pentózciklusnak is neveznek. Lényegében azonban nem egy ciklus, hanem egy metabolikus ág, amelynek célja néhány nagyon fontos cukor (pl. ribóz-5-foszfát) és NADPH termelése ( nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát-diaforáz). A bioszintetikus folyamatokhoz szükséges koenzim pl. zsírsav-bioszintézis. A hexosomonofoszfát rövidítése a glükóz-6-foszfáton alapul, céljának teljesülése után metabiloták képződnek, amelyek részt vesznek az anaerob glikolízisben. Célja miatt a hexoszomonofoszfát rövidülés főként a zsírszövetben, a mellékvesekéregben, a májban stb. Fordul elő, míg pl. ennek a rövidzárlatnak az enzimjei hiányoznak az izomszövetből.

AEROB GLIKOLÍZIS

Az alapfolyamat az ún trikarbonsav-ciklus (TCA-ciklus vagy nagy Krebs-ciklus). Oxidálja az acetil CoA-t CO2 + H2O -vá, de más ciklusok vagy anyagcsere-folyamatok metabolitjait is feldolgozza. A citrátciklus fő célja az energia nyerése, amely az ATP kialakulásával valósul meg. A legtöbb esetben azonban az ATP csak terminális oxidációk révén jön létre, azaz. Redukált piridin-koenzimek oxidációjával. Az aerob glikolízis és a terminális oxidáció egyaránt a mitokondriumokban megy végbe.

Glükoneogenezis, glükogénoneogenezis

A fordított folyamat, azaz a glükóz bioszintézis, ill. A glikogén akkor fordul elő, amikor a test anabolikus fázisban van, felesleges energiával rendelkezik. A glikoneogenezist glükokortikoidok stimulálják. A glükoneogenezis azonban nemcsak a glikolízis fordított folyamata. Egyes glikolízis-reakciók gyakorlatilag visszafordíthatatlanok, ezért a szervezetnek más "bypass" folyamatokat kell alkalmaznia a fordított úton annak érdekében, hogy a metabolitot energetikai szempontból magasabb minőségi szinten érje el.

A glükuronidok UDP biozintézise

- a glükóz UDP-dé oxidálódik - glükonsavvá. Ennek aztán méregtelenítő hatása van (pl. A fenol méregtelenítésében), de növeli az anyagok oldhatóságát is (pl. Bilirubinglukuronid képződése). Az anyagok fokozott oldhatósága glükuronidok formájában vízben lehetővé teszi a vizeletben és az epében való jobb kiválasztódást.

A SZÉNHIDRÁTOK SZABÁLYOZÁSA

A cukor anyagcseréjét neurohormonálisan szabályozzák. A normál vércukorszint fenntartásához hormonok és glükagonok egyensúlyára van szükség. Hatással van az adrenalinra (növeli a glikémiát) és a növekedési hormonra is, amelyek szintje emelkedik cukorbetegeknél. A hipotalamuszból származó szomatosztatin gátolja a növekedési hormon szekrécióját. A szomatomedin meglehetősen egyenértékű az inzulinnal.

KÖVETKEZTETÉS

A szénhidrátok nagyon fontosak az egyén életében. Ezt bizonyítja az ételekben való képviseletük is. Nagyszerű energiaforrást jelentenek az emberi test minden szövetében. Amikor azonban az egyik cukorszint-ellenőrző központ megbukik, meglehetősen súlyos betegségek lépnek fel. Például. hiperglikémia és hipoglikémia.