Orvosi szakértői cikk

A korlátlan étrendű felnőttek szervetlen foszfor vizeletkibocsátásának referenciaértékei (normája) 0,4-1,3 g/nap (12,9-42,0 mmol/nap).

szempontjából

A metabolikus szervetlen foszfor diagnosztizálásához a szervezetben meghatározza annak tartalmát a vérszérumban és a vizeletben is.

Gipophosphaturiya lehetséges, miközben csökkenti a foszfátok szekrécióját a disztális tubulusokban hypoparathyreoidismus mellékpajzsmirigy eltávolítása esetén, miközben korlátozza a glomeruláris szűrlet számát olyan betegségek esetén, mint görbület (magas kalciumtartalom az étrendben), csontritkulás, számos fertőző betegség, akut sárga atrófia, májakrofia étkezési foszforhiánnyal, bélfoszforvesztés és/vagy károsodott felszívódás, például enterocolitis. Csökkent vesefoszfát-felszabadulás figyelhető meg tuberkulózisban, lázas állapotokban, veseelégtelenségben.

A vizelet foszfát-felszabadulásának növelési mechanizmusai a következők.

  • Vese eredetű foszfát, amelyet a proximális vesetubulusokban bekövetkező károsodott foszforreabsorpció okoz, azaz olyan rachitával, amelyet a veseátültetés után nem lehet D-vitaminnal kezelni. A foszfor napi 0,1 g-nál nagyobb mértékű kiválasztása hipofoszfatémia jelenlétében a vesék túlzott elvesztését jelzi.
  • Az extrarenális eredetű foszfátok, amelyeket az elsődleges mellékpajzsmirigy mirigyeinek hiperfunkciója, a csont rosszindulatú daganata fokozott osteolysis, görbület, fokozott sejtlízis (például leukémia) okoz.

Az angolkórban a vizeletben felszabaduló foszfor mennyisége 2–10-szeresére nő a normához képest. A legkiemelkedőbb foszfát az úgynevezett foszfát cukorbetegségben. Az ebben a betegségben észlelt rachitis tünetei nem alkalmasak a D-vitamin kezelésére, a masszív foszfatur ebben az esetben a diagnózis fontos jellemzője.

[1], [2], [3], [4], [5], [6], [7], [8], [9]