perspektíva

  • elemeket
  • absztrakt
  • bevezetés
  • Diéta besorolás
  • A táplálkozási expozíció becslése
  • A táplálkozás-betegség kapcsolat statisztikai modellezése
  • vita

elemeket

absztrakt

A táplálkozási epidemiológia az epidemiológia olyan szubdiszciplinájának tekinthető, amely specifikus szakértelmet nyújt, amely a táplálkozástudomány szerves része is. Az epidemiológia aldiszciplinájaként az epidemiológia átfogó meghatározása a táplálkozási epidemiológiára is vonatkozni fog. Az epidemiológia tudományos diszciplínáját a tudományág egyik nagyapja, az 1970-es évek, Abraham Lilienfeld írta "Az epidemiológia alapjai" című könyvében a következőképpen: 1 "A betegség vagy az élettani állapot emberben való elterjedésének és az azt befolyásoló tényezők tanulmányozása" ez a felosztás. " Ennél a meghatározásnál a táplálkozási epidemiológia foglalkozik a táplálkozási expozícióval és azok szerepével a betegségek előfordulásában és a romló egészségi állapotokban. Ezen expozíciók értékelése, valamint az expozíció és a célpontok közötti kapcsolat megfelelő vizsgálata ezért a táplálkozási epidemiológia fő tevékenysége.

Az étrendi expozíció és a teljesen megállapított betegségek, a nem klinikai átmeneti célpontok és a romló egészségi állapotok közötti kapcsolat megteremtése fontos információ, amely tudományos ismereteket is jelent a táplálkozástudományról. Számos tudományterület hozzájárul a megközelítéséhez és a specifikus ismeretekhez ezen a tudományos területen. A táplálkozási epidemiológia területe az 1980-as évek óta egy kis specializációból a tudomány egyik fő hozzájárulójává vált. Számos epidemiológiai vizsgálat, táplálkozási adatokkal végzett tanulmányainak eredményei, beleértve a keresztmetszeti táplálkozási felméréseket is, most számos publikációt jelentenek ebben a folyóiratban. Hasonlóképpen, más táplálkozási folyóiratokban a cikkek nagy része eredeti publikáció a táplálkozási epidemiológia területén. A molekuláris táplálkozás, az élettan, a toxikológia és a táplálkozási orvoslás mellett a táplálkozási epidemiológia a táplálkozás egyik fő szubdiszciplináris területének tekinthető. A közegészségügyi táplálkozás egyben olyan tudományág is, amely ezeket az ismereteket a gyakorlatba is átülteti.

Az étrend és a táplálkozás iránt érdeklődő tudományos folyóiratok rendszeres olvasói számára nem könnyű követni az összes olyan cikket, amely a táplálkozási értékek és az egészségügyi kockázatok kapcsolatával foglalkozik. Számos táplálkozási epidemiológiai cikk foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyek speciálisan az orvosi alanyok szerint rendezett célpontokra vonatkoznak, mint például az endokrinológia, a kardiológia és az onkológia. Mindezen eredeti, egyedi témákra összpontosító kutatás azonban olyan kutatási koncepciókat használ, amelyek a táplálkozási epidemiológia alapját képezik. Ezek közé tartozik a táplálkozás értékelése, a táplálkozási expozíció leírása, valamint az étrend és a betegség kapcsolatának statisztikai modellezése. Néhányuk egyedülálló hozzájárulásnak tekinthető a táplálkozástudományban és az orvosi kutatásban.

Jelentős előrelépés történt a táplálkozási epidemiológiában az elmúlt években. Az 1990-es évek és az új évszázad első tíz évének táplálkozási epidemiológiai gyakorlatához képest az új megközelítések válnak az alapjául. A táplálkozással kapcsolatos epidemiológiai vizsgálatok lebonyolításának paradigmája a közeljövőben megváltozik.

Ezért a táplálkozási epidemiológia alapjaival kapcsolatban új fejleményeket mutatunk be a kéziratok ezen a területen a jövőben történő javítása érdekében. Ez az új fejlemény gyakran csak a történelmi háttér kontextusában érthető meg.

Diéta besorolás

Az étrend értékelése az 1950-es és 1960-as évek kezdeti prospektív epidemiológiai tanulmányaiban főként a szív- és érrendszeri kockázati tényezőkre összpontosított, és gyakran több ezer résztvevőt vett fel. Vagy az élelmiszerek rögzítésének módszerét, vagy az ún Burke módszere, amely a felvételi módszerhez kérdéseket fűzött a szokásos táplálékfelvétellel kapcsolatban, amelyet interjúalanyokkal készítettek interjút. 2 A számítógépes ismeretek fejlődésével a 20. század 80-as éveiben a retrospektív önkiszolgáló eszközök élelmiszer-felmérés, az ún. Az élelmiszer-gyakoriságra vonatkozó félkvantitatív kérdőív (FFQ) módszerének alkalmazása. Ehhez a műszerhez korlátozott számú szokásos ételbevitelre volt szükség, és hosszabb ideig tartó retrospektív jellege miatt jobbnak ítélték meg a tényleges rekordnál. 3

Az FFQ validálásának statisztikai megközelítését tovább javítottuk az étrendi adatok kalibrálása és a mérési hiba relatív kockázatának becslésének korrigálása érdekében. A javasolt javaslat egy validációs vizsgálat elvégzése volt a kohorsz populáció egy alcsoportjában, a releváns interjúk több napos rögzítésével. 10, 11 Egy multicentrikus EPIC vizsgálatban csak egy 24 órás kivonást hajtottak végre a minta egy részében (a teljes minta körülbelül 8% -a). 12 Később kiderült, hogy a kalibrációs képlet egy FFQ és egy 24 órás visszavétel helyzetében korlátozott, szemben a fejenként két vagy több 24 órás visszavonással. 10.

Az FFQ mérési hibák azonosításának és számszerűsítésének statisztikai keretrendszere tovább bővült a biomarkerekkel. 13., 14. A biomarker információk használatának az az előnye, hogy a saját étrendi jelentések és az objektív mérések közötti véletlenszerű hibák nullának tekinthetők. Ellenkező esetben az önjelentési eszközök, például az FFQ és a 24 órás visszavétel közötti véletlenszerű hiba általában összefüggésben van, és meg kell becsülni. Ez a hibás mérések azonosíthatatlan modelljeihez vezethet. Az FFQ-val kapcsolatos mérési hiba mértékének meghatározására az optimális javaslat egy alcsoport vizsgálata a vizsgált populáción belül, beleértve a táplálkozás és a biológiai anyag értékelésére szolgáló összes eszköz ismételt mérését.

Az FFQ-val végzett validációs vizsgálatok eredményei alapján vitát indítottak arról, hogy a mérési hiba és az FFQ gyenge teljesítménye elfedné-e az étrend és a betegség közötti fontos összefüggéseket az eddigi nagy kohorsz vizsgálatok során. 19 A nagyszabású epidemiológiai vizsgálatok új generációjának ezért jelentősen javítania kellene az étrendi adatok minőségét. Több lehetőség is megvitatásra kerül. Az egyik lehetőség az FFQ-tól eltérő referenciamódszerek alkalmazása. A referencia-módszerek, például a 24 órás visszavétel vagy az élelmiszer-nyilvántartás, tükrözik a teljes élelmiszer-bevételt, és rövid távú eszközök. Az étrend helyes becsléséhez több napra van szükség. Kulcsfontosságú statisztikai jellemző az étrendi expozíció egyedenkénti változása a napok között. A statisztikai számítások szerint a gyakran fogyasztott ételek esetében 2–4 nap, a ritkábban fogyasztott élelmiszereknél pedig 6 nap lehet. 20

Az étrendi besorolás javításának másik és még nem teljesen kidolgozott lehetősége a mobiltelefonok használatán alapuló új technika alkalmazása. 23 A mobiltelefonról elfogyasztott összes étel fényképe rögzíthető és átkerülhet egy olyan kiszolgálóra, amely olyan felismerő programokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az ételek típusának és mennyiségének számítógépes elemzését. Ez a technika még fejlődik, de a jövő eszköze lehet az interjúkhoz képest alacsony viselkedési költségek miatt. Ezen felül ezzel a technikával változatlan pontossággal becsülhető meg az elfogyasztott élelmiszer mennyisége.

A táplálkozási expozíció becslése

Sajnos nincs globális általános tudományos kódolási rendszer tudományos célokra. Az élelmiszercsoportok és a meghatározott élelmiszer-alcsoportok szintjén végzett vizsgálat eredményei nem feltétlenül hasonlíthatók össze a vizsgálatok között, részben a nem szabványosított élelmiszer-csoportosítási rendszer miatt. Konkrét kérdések a burgonya zöldségfélék vagy vágott gyümölcsök vagy diófélék csoportjába történő besorolásával kapcsolatban, vagy magában a csoportban. Az élelmiszerek csoportjának összetétele az egyes élelmiszerek esetében a tanulmányokban ezért jelentősen eltérhet, és akadályozhatja a szisztematikus felülvizsgálatokat és metaanalíziseket a.

Európában felismerték annak szükségességét, hogy egységesítsék az étkezési táblázatokat 25 azzal a fő céllal, hogy ezt az étkezési táblázatot összekapcsolják egy nagyon szabványosított és összehasonlítható tápanyag-adatbázisokkal. Az Európai Unió az elmúlt években konkrét kihívások bejelentésével és az együttműködés előmozdításával fektetett be ebbe a kérdésbe. Különösen az Európai Élelmiszerinformációs Hálózat szorgalmazta a nemzeti élelmiszer-táblázatok egységesítését annak érdekében, hogy létrejöhessen az egész Európára kiterjedő élelmiszer-kódolási rendszer, például tápanyag-adatbázisok, amelyek már rendelkezésre állnak, vagy a jövőben is rendelkezésre állnak. 26 Ez a fejlemény fontos egy standardizált, 24 órás táplálkozás-értékelési eszköz kifejlesztéséhez az összes európai ország számára a felmérésekhez és az epidemiológiai vizsgálatokhoz. 27.

Az elmúlt években arra is törekedtek, hogy a meglévő tápanyag-adatbázisokat a tápanyagok mellett bioaktív vegyületekkel is bővítsék, és ezeket az ismereteket beviteli tanulmányokban alkalmazzák. Így a karotinoidok, flavonoidok, fenolok és fitoösztrogének bevitele kiszámítható az élelmiszer-kódrendszerek és a speciális táplálkozási adatbázisok kombinálásával. 28.

Meg kell azonban vitatni, hogy az élelmiszerek tápanyagainak és egyéb bioaktív anyagainak az élelmiszer-bevitel értékelése alapján történő bevitelének kiszámítása megadja-e a bioaktív vegyület betegségkockázatra gyakorolt ​​hatásának értékeléséhez szükséges információkat. Ennek a megközelítésnek az egyik hátránya az élelmiszer-vegyületek koncentrációjának változása az élelmiszerekben. A táplálkozási táblázat általában az élelmiszer átlagos koncentrációját használja, és nem azok eltéréseit. A megközelítés másik hátránya, hogy a bevitel nem tükrözi közvetlenül a belső dózist, mert nem veszi figyelembe a tápanyagok biohasznosulását. Úgy tűnik, hogy a bioaktív anyag belső dózisa a legfontosabb biológiailag és a legfontosabb a betegség kockázata szempontjából. Ez a megközelítés nem veszi figyelembe a vegyületek reszorpciójában és transzportjában fellépő egyéni különbségeket, amelyek más élelmiszer-vegyületek genetikai hajlamának és hatásának következményei, amelyeket az étrendi megközelítés nem vesz figyelembe.

Ezeknek a bioaktív anyagoknak a testnedvekben történő közvetlen mérése ezért alternatív megközelítésből áll, összehasonlítva az élelmiszer- és tápanyagfelhasználási táblázatokból származó beviteli számításokkal. A biomarkerek megközelítése szintén független az élelmiszerekkel kapcsolatos információktól és a tápanyagok biztosításában betöltött szerepétől. Egyes ételek vagy élelmiszerek csoportjai nemcsak egy bioaktív vegyület, hanem sokak fontos forrásai is. Ezért sok esetben szinte lehetetlennek tűnik statisztikailag megkülönböztetni az étel és fő összetevői közötti betegségveszély közötti különbséget.

Ezért az emberi biológiai anyagok felhasználása a vizsgált populáció jellemzésére és megkülönböztetésére a specifikus táplálkozási expozíció szempontjából ezért nagy figyelmet keltett. A táplálkozási biomarkerek kutatása hosszú ideje zajlik, de még nem hatolt be. A vita során továbbra is a hagyományos táplálkozási biomarkerek dominálnak, és az elmúlt években csak néhány biomarkert lehetett hozzáadni. 29 Ugyanakkor a bioaktív anyagok koncentrációjának mérését, különösen a testnedvekben, epidemiológiai vizsgálatok során többször elvégezték, és hozzájárultak a táplálkozás betegségkockázatban betöltött szerepének megértéséhez. 30, 31

A táplálkozás-betegség kapcsolat statisztikai modellezése

Az FFQ, mint félig kvantitatív és általában elfogult eszköz, előnyben részesítette a táplálkozási expozíció kvantilisként való kifejezését, miután a tanulmány résztvevőit a becsült étrendi expozíció szerint osztályozta. A vizsgálat résztvevőit beviteli osztályokba osztották, például teretile, kvintilis, és ezt követően a betegség kockázatával társították. Hibás lenne ezeket a kvantilokat egy mérési hiba miatt félkvantitatív műszerből származó élelmiszer-becslésekkel címkézni. Az FFQ kvantiliseken belüli táplálkozási expozíció jobb becslése lenne a referenciaeszközben becsült átlagos bevitel, amelyet a validációs vizsgálat során megfigyeltek ezeknél az alanyoknál. 34

vita

Az utóbbi években elért haladás a táplálkozási epidemiológia alapját képező különböző tevékenységi területeken megváltoztatja a gyakorlatot a táplálkozásértékelés, az étrendi változók létrehozása, valamint az étrend és a betegség kapcsolatának statisztikai modellezése terén. Ezt követően a tanulmányi prezentáció jelenlegi színvonala megváltozik.

A jövőben egy jól lefolytatott tanulmány legvalószínűbb forgatókönyve számos rövid távú élelmiszer-beviteli eszköz használatát fogja magában foglalni, lehetőleg az interneten keresztül, a legjobb becslést kiszámító komplex statisztikai módszerekkel kombinált módszerek kombinációja formájában. egy szokásos étkezésből. egyéni jövedelem. Az élelmiszerek adatait tovább javítják a mérési hibák szempontjából a vizsgálatba integrált alcsoportok biomarkereivel végzett validálási vizsgálatokkal. A becsült táplálékbevitel kiterjesztett táplálkozási táblázatokhoz fog kapcsolódni, amelyek lehetővé teszik a tápanyagok és sok bioaktív anyag bevitelének kiszámítását. Az étrend-betegség összefüggést nemlineáris modellezéssel, kvantitatív értékek és szubsztitúciós modellek alkalmazásával fogjuk megvizsgálni, meghatározott csereviszonyokkal.

Kérdés, hogyan tudnánk doktoranduszként vagy fiatal posztdoktori hallgatóként oktatni azokat a fiatal tudósokat, akik úgy döntenek, hogy átképzik magukat a táplálkozási epidemiológia területén. Nyilvánvaló, hogy az újonnan kifejlesztett megközelítések átalakítása szokásos gyakorlattá sok képzést igényel. Ezért az új hallgatóknak frissített tantervre van szükségük a továbbtanuláshoz, amely lehetővé teszi, hogy az új diáknemzedék túllépjen a jelenlegi gyakorlaton. A tantervnek legalább mesterképzéssel kell rendelkeznie, és tartalmaznia kell az epidemiológia, valamint a természettudomány és az orvostudomány alapjait, valamint a táplálkozási epidemiológiai tudomány kialakulásának fő területein folytatott továbbképzéseket. Csak a fiatal tudományok számára létrehozott speciális oktatási létesítmények teszik lehetővé a téma növekvő összetettségének gyakorlását és a további innováció előmozdítását. Nyilvánvaló, hogy új nagyszabású epidemiológiai vizsgálatokat kell kidolgoznunk, amelyek új ötleteket fogadnak el, és rendelkezésre bocsátják azokat az adatokat, amelyek a táplálkozás betegségkockázatban betöltött szerepének még mindig megoldatlan kérdésének kezeléséhez szükségesek.

Reméljük, hogy a képzés és az új módszerek alkalmazása terén tett erőfeszítések olyan kéziratokat is eredményeznek, amelyek új módszereket alkalmaznak és tükrözik a korszerű technikákat. Felhívás lesz a szerkesztőknek és az áttekintőknek is, hogy állapítsák meg a megfelelő eljárást a beérkező kéziratok legjobb hozzászólásának szűrésére, valamint az e és más folyóiratok olvasóinak érdemi betekintés bemutatására.

Az elhízás, a dohányzás és a fizikai aktivitás mellett a táplálkozást továbbra is a lakosság várható élettartamát és a krónikus betegségek előfordulását befolyásoló egyik fő mozgatórugónak tekintik. Az étrend és a betegség kapcsolatának fő szempontjainak megértésével jobban fel lehet mérni a krónikus betegségek megelőzésének lehetőségét, és megfelelő megelőző intézkedéseket lehet kidolgozni a közegészségügyi táplálkozás fegyelmén alapulva. Ezenkívül a táplálkozás mélyen részt vesz az életformáló mechanizmusok minden típusában. A táplálkozási epidemiológia az étrend és a betegség kapcsolatának magyarázatával segít megérteni az élet hatalmas összetettségét.