karcsú p. gyenge, vékony 1, 2
szegény aki zsírmentes al. zsírszegény (op. zsír): szegény ember, szegény ló • aszkéta (az étkezés mértékletességét jelzi): aszkéta alak • ill. aszténikus (általában fizikailag is gyenge): aszténikus típusú • karcsú (vékony, általában szintén hosszú, magas): karcsú agglegény, karcsú lábak • pl. vékony (sovány és keskeny; op. durva) • száraz (csak csont és bőr): vékony kezek; száraz, mint egy forgács • gyenge (fizikailag) • fogyás • lesoványodott • elvékonyodott (fogyott): fogyott, lesoványodott, elvékonyodott betegség után • gyenge (kissé gyenge) • pl. sovány: szegény, sovány gyermek • lesoványodott • kifej.: átázott • elesett • elesett • elsüllyedt (szegény és fáradt, nélkülözi az erõt, a frissességet): a gondoktól teljesen táplálkozik rossz, beesett, beesett arca van • pl.: szegény • szegény • szegény (nagyon szegény): gyenge és szegény, szegény, szegény • pl. csontos • híg. csontváz (a szegénységből kiemelkedő csontok): csontos, csontvázas test • kifej.: hervadt • hervadt • hervadt • összezsugorodott • hervadt: hervadt, rongyos, hervadt időskor • alultáplált (alultápláltság miatt szegény, általában beteg is): szegény, alultáplált emberek • pl. gyenge • gyenge • túl vékony (túl gyenge) • pl.: lemerült • karcos
-
vékony 1. amelynek kicsi a vastagsága (op. durva): vékony könyv, vékony lemez • keskeny (op. széles): keskeny rés • menet alakú • menet alakú (vékony, mint a menet): szálszerű haj, cérna- mint a tészta • gyenge (vékony és nem túl erős, erős): a jég gyenge; rövid ujjú felfedte gyenge, vékony fogantyúit • karcsú • sovány: karcsú, sovány lábak; karcsú, sovány nyak • finom • könnyű (általában szövet körüli): finom, könnyű muszlin • kifej.: vékony • vékony • vékony • vékony • vékony • vékony (nagyon vékony) • vékony (túl vékony)
2. kifej. (férfiról), amelynek alakja kicsi a kerületén, aki nem kövér • szegény • karcsú (op. kövér, kövér): vékony, szegény lány; derekán vékony, karcsú • kihúzott (ami gyorsan nőtt; magas és keskeny): kihúzott fiú • karcsú • nyikorgott (vékony és kicsi; op. robusztus): karcsú, nyikorgó alak • pl.: vékony • vékony • vékony • vékony • vékony (nagyon vékony) • pl.: puffadt • puffadt (nagyon puffadt) • túl vékony (túl vékony)
3. ami magasan hangzik és általában nem túl erős (a hangról; op. Durva) • magas (op. Mély): a síp vékony, magas hangja hallatszott; halvány, puha, csikorgó (vékony és nem túl hangos, homályos): halvány, szelíd, nyikorgó hangot adott • csipogott • fütyült: sípoló, sípoló hang • kifej.: vékony • vékony • vékony • vékony • vékony (nagyon vékony)