Ma van a terhesség jelenlegi 28. hete, és a nyolcadik hónapot kezdjük. Ez még mindig számít azoknak a trimesztereknek, különben minden hétköznapi laikus, elsősorban férfiakra gondolnám, hogy szeptember elején fogok szülni. Egyébként kíváncsi vagyok, miért mondja, hogy kilenc hónapos terhesek vagyunk, amikor valójában tíz? Negyven hét tíz hónap, nem? Azt hiszem, túl sokáig voltam terhes, nem értem. Tehát amikor valaki megkérdezi tőlem: "Melyikben vagy?" Hónapok helyett inkább azt válaszolom: "A harmadik trimeszterben".
Végre felkelt a vágyott nap, és reggel tíz órától azt mondom magamnak: "Mikor fogsz esni?" Bárcsak nem lennék boldog, de a meleg nekem túl sok. A lábam valószínűleg száz, az összes ruhám feszesnek tűnik. Bizonyos pillanatokban esküszöm, hogy úgy érzem, hogy robbanok:-). A gyomrom is izzad.
Nem tudok egész nap otthon ülni, lábaival hideg vízzel lávában, és csak egy rajongóról álmodom. És a boldogabbak közé tartozunk, mert hideg lakásunk van, körülbelül 25 fokos szobákban. Amikor Adamkára vártam, legtöbbször hideg volt, és az áprilisi nyár csak kellemes volt. Ó, irigyellem a téli téglákat.
Mindannyian élvezzük az úszást
A ház közelében van még egy medencénk. Pár villamosmegálló már önmagában volt egy kis élmény érdekében. Babakocsi nélkül járunk, így kezdem élvezni a stressz nélküli utazást. Az utolsó napokat egész délelőtt ott töltöttük. Adamnek nagyon tetszett. A gyermekmedence forró vize térdig tartott, ideális. Bokán vizeltem és néztem a fecsegő ostort. Néhányszor még egy kétrészes fürdőruhát is viseltem. Ezekben a lázakban kellemesebb, mint az egészben.
A tinédzserek sikoltoztak, a nyugdíjasok pedig csúnyán néztek ki, de ez nem érdekelt. Mindannyian 30-as éveket dörzsöltünk babakrémmel, és élveztük. Én is ott járok a barátaimmal, így beszélgetünk a nyári szünetről, az óvodákról és egyéb múmiákról, de nem múmiákról is, meglátjuk a gyerekeket.
Amikor hazatérek, a jutalom a fiam három órás alvása. Amíg ebédet készítek, a gyomromba dobok valamit, és csak kész vagyok leesni a kanapéról. És van legalább egy órám magamra.
Eddig élvezem, ősszel még meg kell spórolnom az erőmet:-).
Anya, gyere aludni!
A hétvégén kultúrának engedtem magam. Köszönet színházszerető nővéremnek és elhivatott férjemnek, hogy konkrétak legyünk. Nagyon szép kiállításon voltunk, amelyet kint, az udvaron játszanak a kastély mellett. A szúnyogok úgy haraptak, mintha fizetnének érte, kellemes hideg volt, de takarókat adtak nekünk. A tavalyi utasításból egyet is vittem magammal. Azt hittem, semmi sem lephet meg. És mégis.
A kis embernek egyáltalán nem tetszett, de egyáltalán nem. Rúgta az egész műsort, összeráncolta a homlokát, és világossá tette számomra, hogy nem szokott ehhez. Mintha azt mondaná: "Anya, mit csináltál ilyen régóta, és miért nem ülsz kinyújtott lábbal?" De el kell ismernem, hogy mindezen "bonyodalmak" ellenére nagy élmény volt. hát, köszönöm.
Az "olvasás" hetében!
A baba fejlődése a 28. héten így néz ki: