Szerző: MUDr. Peter Bandura- Altemeda- Alternatív Gyógyászat Központ
A háziorvoshoz látogató betegek kb. 15% -a fülzúgásra panaszkodik (ez a szám még magasabb az ENT klinikák betegei számára - több mint 25%). A fülzúgás az emberi hallást érintő tünetek komplexusa, amelyet sok tényező okoz és amely különféle módon nyilvánul meg.
Definíció és járványtan
Ha a fülzúgás átmenetileg morfológiai változások nélkül jelentkezik, az ártalmatlan. - felmérésben 1998 (a Tinnitus német bajnokságának reprezentatív felmérése), Németországban körülbelül 2,9 millió ember panaszkodott fülcsengésre (a "tinnire" latin csengetésről). Más retrospektív kutatásból kiderült, hogy 10 millió ember tapasztalja az öt évnél hosszabb ideig tartó fülzúgást az év során.
Három millió felnőttnél van krónikus fülzúgás. 37% csak csendben érzékeli (1. súlyossági szint). Az érintett emberek 44% -ában a fülzúgást nagyrészt elrejti a zaj, míg 17% -uk tudatában van ennek még nagyon erős hang jelenléte esetén is.
A fülzúgás okai
A fülzúgás patofiziológiájára a mai napig nem találtak egyértelmű magyarázatot. Nem csak a középfül, hanem a központi hallási folyamatok is kiválthatók. A fül érzékszerve lehet az akut fülzúgás végső eredő helye. A fül különféle hatásoknak van kitéve, és a fülzúgás nem magyarázható önmagában ischaemiás folyamatokkal. A 8. agyideg szinapszisaiban zajló kóros folyamatok mellett a spontán kisülések vagy a gátló diszfunkció is fontos szerepet játszik. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy a fülzúgás a központi auditív rendszer folyamat-átszervezésének következményeként értelmezhető. Csak egyéb ok-okozati tényezőként kell itt megemlíteni az endolymfatikus hidropszisokkal járó Meniere-kórt (a fülzúgás eseteinek 10% -áért), a belső fül diszfunkciójának egyéb típusait, a retrocochleáris területen végzett kiegyensúlyozatlan aktivitást vagy a nyomás/degeneratív folyamatokkal járó központi idegrostokat. A kizárólag stressz okozta fülzúgás minden bizonnyal népszerű elmélet, de tudományosan nem bizonyított, mégis a pszichoszociális rendellenességek prognosztikai jelentőséget kapnak a krónika és a dekompenzáció szempontjából.
Kóros fiziológiai folyamatok, amelyek fülzúgást okozhatnak:
I. a hajsejtek és a hallóideg multifaktoriális károsodása
II. A spontán aktivitás jelenlegi megállapítása a cochleáris idegben és a felsőbb hallási rendszerben
III. A kéregben lévő idegi impulzusok a fülzúgás érzékeléséhez vezetnek
Osztályozás súlyossági szint szerint
A betegek szubjektíven sokféle klinikai képet tapasztalnak. Egyrészt vannak olyan betegek, akik jól tolerálják a fülzúgást, másrészt a krónikus tünetek jelentős mentális feszültséget, sőt halláskárosodást okoznak. Az időtartamtól függően meg lehet különböztetni a négy hétig és legfeljebb három hónapig tartó akut fülzúgást, valamint a szubakut fülzúgást az első megjelenés után három és tizenkét hónap között, valamint a krónikus fülzúgást, ha a fülcsengés egy évnél tovább tart.
A klinikai megnyilvánulások és a szubjektív észlelés alapján 4 fokos fülzúgást ismerünk fel:
I. fokozat - Kompenzált - A betegek képesek megbirkózni a fülzúgással és nem tapasztalnak másodlagos tüneteket, de ez bizonyos pszichológiai feszültséget okoz számukra.
II. Szakasz: A dúdolás különösen csendben hallható. Dekompenzált - A fülzúgás hatalmas hatással van az élet minden területére, és jelentős pszichés stressz mellett másodlagos tünetek kialakulásához vezet.
III. Fokozat: A fülzúgás a magán- és a szakmai élet további károsodásához vezet. Hatással van a páciens érzelmi, kognitív és fizikai oldalára.
IV. Szakasz: A személy magánéletében dekompenzáció és munkaképtelenség van.
A fülzúgás hagyományos kezelése
Az akut stádiumban a leggyakrabban alkalmazott magnézium, E-vitamin, kortikoszteroidok, vénás helyi érzéstelenítők, értágítók, például növényi eredetű pentoxifillin vagy lucerna és Ginkgo. Úgy gondolják, hogy az akut fülzúgás cochleáris sejtkárosodást eredményez valószínűleg az ichémiás (hipoxiás) folyamatok miatt. Ennek eredményeként az akut idiopátiás fülzúgás bármely esete kockázati tényezőnek tekinthető, amely hirtelen halláskárosodáshoz vezethet. A gyógyszeres kezelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni.
A krónikus fülzúgás kezelésével kapcsolatban nincs egyértelmű bizonyítékokon alapuló kezelés. Audiográfiás vizsgálatokat kell végezni a beteg hallási küszöbének, a halláskárosodás típusának és a fülzúgás térfogatának észlelésének meghatározására. A legjobb eredményeket olyan betegeknél értük el, akik hagyományos és kiegészítő terápiát kaptak: infúziós terápia, homeopátiás szerek, akupunktúra, oxigénterápia és biorezonancia terápia. A kezelés során nem invazív transzkranialis mágneses stimulációt és invazív supraduralis stimulációt is alkalmaznak, és olyan gyógyszerek, mint a neramexán (NMDA receptorok) és az antidepresszánsok jelenleg klinikai vizsgálatok tárgyát képezik. Sok olyan betegnél, akiknél a biorezonancia terápia hatékony volt, problémái voltak a craniomandibularis, a cervicocranialis és a nyelvproblémákkal. Összefoglalva: a legjobb eredményeket a teljes és a helyi kezelés kombinációjával értük el akupunktúra és biorezonancia kezeléssel.