A főút mellett parkoló autó.

szoros

Malofatranské-szoros azon kevés helyek egyike volt, ahol még nem voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy megismerjük a Mala Fatra gyönyörű darabját. A kocsit a főút mellett hagytuk, körülbelül egy órával a kék után Szoros. Az enyhén emelkedő járda számos kilátást és kilátást kínált a természet mintájára számtalan sziklaalakra. Ezen a forró nyári napon kellemesen lehűltek az erdőn át vezető turista járda járatai.

Kék jelzésű járda, a szoros iránya.

Parkolás rövid sétára az első kilátóhelytől.

A járda az erdőbe is vezetett bennünket.

Tájkép mint képeslap.

Varínka átment a sűrű erdőn.

Sokolie felé vezető úton volt több szép kilátás a környező természethez, a Varinka folyó áttöréséhez, mind a Rozsutce, mind a Stoh, mind a gerinc szomszédos részéhez. A segédláncok vagy létrák sziklahasadékokban vagy szabadon látható helyeken helyezkedtek el.

Kevesebb pihenés az egyik kilátáson.

Majka és Juraj (jйййййй).

A legszebb kilátás a mai túra legmagasabb pontján jutott el hozzánk, amelyet már említettünk Sokolie (1172 m tengerszint feletti magasságban), ahol a Kriváska Mala Fatra gerince és az előtérben a domináns Veľký Rozsutec tárult elénk teljes szépségében. Természetesen a többi vég nem maradt le a hegygerincről, Stefanova településéről és a láthatáron nálunk is volt az Old Court, a végállomás.

Kilátás a Sokolia-ból.

Kilátás a Nagy Rozsutecre és Štefanovára.

Miután a tetején elhelyeztük az élelmiszer-készleteinket, a sárga, majd a kék jel mentén haladtunk tovább az Old Court felé, ahol körülbelül két órát vett igénybe. A juhokat juhok keresztezték, amelyek állománya közvetlenül a járdán maradt. Tudatlan nézeteik elárulták véleményünket rólunk, turistákról - mindenevőkről, ezért inkább megkerültük őket. És ki ne éhezne közben? Az azonos nevű étteremben (Old Court) nekünk, mint helyes szlovákoknak, volt egy kedves rybryndzákyґ, 6 tagú expedíciónk kevésbé gyógyító tagja elég volt a fokhagymához. Evés és ezért elégedetten haladtunk tovább a főúton az autók felé, ahol a mai utunk véget ért.

Még egy utolsó pillantás a Régi Bíróság felé vezető úton.

Az övékre gondoló juh (valószínűleg: mit akarsz itt!).

A főúton a parkolóhoz érkeztünk.

Szoros (479,21 ha, Ћilina, 1967).