orosz

Néhány nyugati, de szlovákiai konzervatív is csodálattal tekint ma Oroszországra, mint olyan országra, amely a liberális Európával ellentétben a hagyományos családi értékeket hirdeti. Putyin családbarát retorikája azonban az oroszok valós életét is befolyásolja?

Közel tíz év telt el azóta, hogy Putyin kormánya Oroszország demográfiai nyomorát Oroszország egyik fő problémájának nyilvánította.

De ahhoz, hogy ez megtörténjen, Putyinnak nem is kellett konzervatívra térnie. A kommunizmus korszaka után, de az 1990-es évek társadalmi megrázkódtatásai után is az orosz család annyira megtört, hogy a gazdasági fellendülés idején témának kellett lennie, akárcsak a marazmusból.

Egy elvetemült orosz család

Nézzen csak meg bármilyen mutatót, és ne "ortodox" Oroszországot, hanem a "korrupt" Nyugatot a hagyományos értékek túlélő szigeteként.

Oroszország válási aránya a világon a legmagasabb, a házasságok egyharmada is megbukott az első három évben. Az oroszok az abortuszok számában is rekordtulajdonosok, és a jogszabályok szigorítása után is évente mintegy 900 000-vel rendelkeznek (összehasonlításképpen Németországban ez évente körülbelül 100 000). Tehát míg Németországban 1000 fogamzóképes korú nőre 7,2, az Egyesült Királyságban 16,5, Svédországban 21 és Oroszországban 40 vetélést hajtanak végre.

Ami a születési arányt illeti, az oroszok itt történelmi negatív rekordokat is megdöntöttek. 1991 óta Oroszország népessége 149 millióról 143 millióra csökkent. Ha a demográfiai folyamatok folytatódnának, 2050-ben csak 123 millió ember élne Oroszországban.

Különösen meglepő a több mint hatmilliós népesség csökkenése a negyedszázad során. Míg Németországban az 1970-es évek eleje óta nagyon alacsony a születési ráta, az orosz születési ráta a kommunizmus bukása óta zuhan.

Hogyan mentek a németek

Véletlenül mindkét ország, Németország és Oroszország, körülbelül ugyanez nyolc vagy kilenc évvel ezelőtt, jóváhagyta a hosszú távú trendek megfordítására irányuló főbb intézkedéscsomagokat. Melyik ország volt sikeresebb?

A német megközelítés nemcsak a magasabb születési arányt, hanem a munka családdal való úgynevezett összeegyeztethetőségét is célozta. Amellett, hogy a globális születési statisztikák farkán van, Németország sajátos abban is, hogy nagyon magas a gyermektelen nők aránya. A 40 és 44 év közötti nők 22 százalékának nincs gyermeke. Ez leginkább az egyetemi végzettséggel rendelkező nők esetében érvényes, ebben a csoportban e nők legfeljebb egyharmadának nincs utódja.

A németek ezért kétféle megközelítést választottak, egyrészt új, nagylelkűbb szülői támogatást vezettek be, de jelentős összegeket fektettek a három év alatti gyermekek bölcsődéinek építésébe is.

A német tervezők ötlete a következő volt: ha a szülői támogatást még jobban összekötjük a nő utolsó fizetésével, akkor el fogjuk érni, hogy a jobban kereső németek kisebb társadalmi hanyatlást tapasztaljanak a gyermek születése után. A legjobban kereső nők havonta 1800 eurót kaphatnak a gyermek születését követő első évben.

És az a tény, hogy egy év után egy nő elhelyezhet egy gyermeket egy bölcsődében, hogy tovább tudjon dolgozni, lebontjuk a félelmet a karrier bontásától, és szorgalmas német nőink végre közelebb kerülnek az alkalmi franciákhoz nők a szülés során.

Harmadszor, a nemek hívei is örültek a német reformnak, mivel a családokat anyagilag motiválták, hogy az óvodai nőket férfiakkal helyettesítsék.

Milyen hatása volt mindennek? Nagyon nehéz mérni, de az biztos, hogy az elmúlt években Németországban legalábbis megállt a születések folyamatos csökkenése. A szakértők azonban azon vitatkoznak, hogy ezt befolyásolta-e az új családbarát politika, vagy inkább az a tény, hogy a feneket már nehéz áttörni.

Úgy tűnik azonban, hogy ezeknek az intézkedéseknek még mindig volt némi hatása, különösen az egyetemi végzettséggel rendelkező nők legproblémásabb csoportjában. Míg az 1960-as évek végén született német nőknél 1,46 gyermek született (a népesség természetvédelmi értéke nő/nő 2,1 gyermek), addig az 1970-es évek végén született nőknél "legfeljebb" 1,57 gyermek született.

Hogyan mentek az oroszok

De térjünk át Oroszországra. Ha valami megdöbbentő volt Oroszország demográfiai nyomorúságában, akkor az a sebesség, amellyel utolérték és felülkerekedtek a németeken. Amire a németeknek évtizedek óta szüksége volt, az Oroszországban történt tíz év alatt: míg az 1980-as években nőre vetítve két gyermek volt teljes termékenységben, addig az 1990-es évek végére ez csak 1,2 gyermek volt nőre.

A Putyin-rezsim ezért hatalmas ellenintézkedések mellett döntött. A kormány 2007-ben jóváhagyta az úgynevezett szülői tőkét, amelyet a család megkap a második és minden más gyermek esetében. Orosz viszonyokhoz képest nagy összeg, eleinte 200 ezer rubel körül volt, 2013-ban elérte a 400 ezer rubelt (akkor euróban meghaladta a 10 ezer eurót, az árfolyam esése után a rubel ma ez összeg meghaladja az 5 ezer eurót).

Hirdető

Vlagyimir Putyin orosz elnök tehetséges gyerekekkel pózol a Szocsi olimpiai komplexumban felállított Szíriusz Központban. Fotó - Profimedia.cz/Mikhail Metzel/TASS

Ezt a tőkét a család tanúsítvány formájában szerzi meg, amelyet a gyermek 4. és 25. éve között többféle célra lehet felhasználni: a gyermek oktatása, a lakhatási feltételek javítása, az egészségügy, részben pénz is járhat a anya nyugdíja. Ezenkívül az állam más intézkedéseket is előterjesztett, az óvodai díjak, a szülési díjak és a szülői támogatások emelését.

Tehát hogyan működött?

Természetesen az orosz tisztviselők saját politikájukat sikerként értelmezik, ezért jobb független forrásokat keresni. A berlini Népesedési és Fejlesztési Intézet (Das Berlin-Institut für Bevölkerung und Entwicklung) nemrégiben tanulmányt tett közzé az orosz demográfia legújabb trendjeiről.

Putyin nagy családja

A német demográfusok frissen és humorosan írták a tanulmányt. Itt olvasható például, hogy 200 évvel ezelőtt egy orosz gazda 69 gyermeket szült, ami még mindig verhetetlen rekord. Ehhez 27 terhességre volt szüksége, amelynek eredményeként 12 ikerpár született, hétszer hármas és négyszer négy. Ez volt a 18. századi Oroszország, ma az orosz demográfia számára elegendő lenne, ha a lehető legtöbb nő úgy döntene, hogy legalább második gyermeket vállal.

A születési arány csökkenése, amely Oroszországban az 1990-es évek elején ilyen megdöbbentő ütemben kezdődött, először 2005-ben állt meg. 2011-ben a teljes termékenységi ráta megközelítette az egy nőre jutó 1,6 gyermeket (szemben az 1990-es évek 1,2-ével).

Oroszországban, Németországgal ellentétben, nem annyira a probléma volt, hogy sok nőnek nem volt gyermeke, hanem az, hogy többségük csak egy gyermek mellett döntött. 2002-ben a 35–39 éves anyák csaknem felének csak egy gyermeke volt. Itt is javulás volt tapasztalható az elmúlt évtizedben, ma ebben a korosztályban az anyák kevesebb mint 40 százalékának van egy gyermeke.

A német demográfusok elismerik, hogy Oroszországban pozitív változások történtek, és hogy a kétgyermekes modell újra divatba jött. Szerintük azonban kérdéses, hogy ezt milyen mértékben befolyásolták az orosz kormány családbarát intézkedései, és milyen mértékben a fokozatos gazdasági stabilizáció.

Az intézet szerint Putyin "szülőtőkéjének" pozitív hatása volt, különösen a bevezetését követő első években. Az ígért összegek olyan nagyok voltak, hogy sok család sietett második gyermekével, mivel nem voltak biztosak abban, hogy a kormány megszegi-e ezt az ígéretet az idő múlásával. Az is elképzelhető, hogy a második gyermek olyan családokhoz érkezett, amelyeknek egyébként is hosszú távú terve volt, ezért Putyin csomagja miatt kissé előreléptek a tervükön. Mindez azt jelentené, hogy az elmúlt évek sikerei meglehetősen rövid életűek, és nem jelzik, hogy Oroszország a francia utat választja, inkább a német útvonalon marad.

Gyermekek Vladivostokban, Oroszországban (Fotó - wikimedia.org)

Vlagyimir Putyin és kormánya azonban szembeszállni akar egy ilyen sorssal. Kijelentették még azt a politikájuk célját is, hogy 2025-ig visszatérjen nőenként két gyermekhez, Putyin szerint Oroszországnak ismét olyan országgá kell válnia, ahol a két vagy három gyermekes családok lesznek a normális modellek. Sikere esetén az oroszok újra átírnák a demográfiai történelmet - ahogy egyetlen országnak sem sikerült ilyen rövid idő alatt 2 gyermek teljes termékenységi rátájára nőnként 1,2 gyermekre jutni, még egyetlen országnak sem sikerült ilyen alacsony szintről visszatérnie termékenységi ráta . vissza két gyermekhez.

Tehát egyáltalán nem valós, vagy csak annyi, hogy a jelenlegi orosz uralkodók elrabolták egy másik látomásukat?

A német demográfusok hajlamosak kételkedni egy ilyen cél megvalósíthatóságában, mert a kis család Oroszország nagy részében már stabil modell. Még egy évet kell várni arra a végső ítéletre, hogy az orosz ország valóban demográfiai szempontból virágzott-e zászlaja alatt.