- Vonatok az úszómedencénél. Pofon vág, ha tántorogsz.

könyvek
Dragomán György

Amikor a tinédzser világ bármely szabálya megszűnik alkalmazni, az egyik katasztrófa helyettesíti a másikat.

A Holt pontok című regény a néma tizenéves fiúk és lányok ismeretlen sötét világát tárja fel. Gyakran tapasztalnak megdöbbentő mindennapi életet a szüleik elől rejtve. Totth Benedek bepillantást enged az elhagyott fiatalok általános problémáiba, akiknek szüleit túlságosan foglalkoztatják saját, valós vagy vélt problémáik. A fiatal férfiak csoportjának története akkor kezdődik, amikor egyikük apjának autójában gyorsan hajtanak. A tapasztalatlan sofőr bizonytalansága és dezorientációja a regény szereplőinek életének metaforája. Egyre gyorsabban rohan le a lejtőn. A fiatal férfiakat elcsábítja a hazugság, a pózok, az erőszak és a testiség. Innentől kezdve csak egy lépés a gyilkosság felé.

A regény nyelve friss és egyben kemény, pontos a karakterek megnevezésében, élénk a párbeszédekben és megdöbbentő az utcai szlengben. A kritika a regényt Irvin Welsh Trainspotting című filmjéhez hasonlítja. Több nyelvre lefordították.

Totth Benedek (1977) fordító, szerkesztő és író. Több mint ötven regényt fordított angolból különböző magyar kiadóknak. A legfontosabbak közé tartozik Cormac McCarthy, Aldous Huxley és Chuck Palahniuk fordításai. 2014-ben debütált a Holtverseny (Holt pontok) című regénnyel, amely elnyerte a Margó-díjat. A szerző 2017-ben jelentette meg az Az utolsó utáni háború című poszt-apokaliptikus regényt. Műveit számos európai nyelvre lefordítják.

Diviak

Egy új elkerülés után csavarjuk be, amikor Káčer megfordul és megkérdezi, hogy hol a francban vagyunk, de egyértelmű, hogy mindenkit elhallgatnak, mert valószínűleg nincs szaruk, vagy nem akarnak vulgaritást mondani, mint hogy ne keverje össze és ne tűnjön el még jobban. Én sem ismerem ezt a környéket, ráadásul ebben az undorító időben szart látni, de szeretném, ha megmutatnánk, hol vagyunk, különben soha nem fogunk igazán hazajönni.

nem dörzsöli a szószt a gatchira.

-Dobom a levegőbe azt a kibaszott Burger King-t, szar! -Idegesen.

- Puha ruhában voltunk - jegyzi meg Zolko csendesen, érezve a homlokát.

- A francba - sziszeg rá Kacsa.

- Ne aggódj már! - vigyorodik el sztoikus békével Boya. - Könnyedén megmoshatod a műbőrödet.

A bója vízilabdát játszik, és bójának hívják, mert nem húzható víz alá. Száz font izom. A matematika órán a fiúk róla nevezték el a mértékegységet. Elsőként szőrös madara volt.

- Milyen műbőr, szar? - vágta rá kacsa felháborodva.

- Bőrbőr - mondja Bója -, mint a vonaton.

- De a francba, te kibaszott fasz - nem tudja megmondani Kacsa, de alig tud lépést tartani. A bója boldogan nyújtózkodik az összehajtott utasülésen, mintha egy nyugágyon kuporodna, merész ízület ragyog a köztes és a gyűrűsujj között. Ő is rendesen elkorhadt, nem is nagyon lélegzik, csak úgy mocorog maga előtt, mint egy nagy sárga banán. Éppen elkezdtem számolni, meddig tart levegő nélkül, amikor hirtelen, mintha valami mély transzból megijedt volna, az ízületet nézte, majd komótosan meghúzta, és a füstöt tartva visszaadta a jelet. A keze kinyúlik, mint Gadget felügyelő.

"Köszönet-köszönet-köszönet" - Zolko rapoc: "Már azt hittem, haza akarod darálni" - összezavarodik a nyelve, még néhányszor megpróbálja, de nem tud, ezért inkább Boya ízületét húzza meg el a kezektől. Hálás vagyok neki, mert nem kell így mozognom, amikor húzni akarok. Zolko gyorsan felvesz néhány pöffentést, és amikor kihúzza az ízületet a szájából, a papír a szájához tapad, és a hegyén szakad. Örökkévalóságnak tűnik, míg végre sorra kerülök, de még mindig nem sietek. Minden másodpercet szeretnék élvezni. Óvatosan megsimítom a papírt, a langyos kötést kissé megtörlöm az ujjaim között. Kicsit karcol, ha belélegzem. Ismét sok dohányt kevertek bele, tehát annyira zsíros, nem fű. A kacsa ideges, hogy apja hash-szagot érez, és nem hiszem, hogy az öreg még a fű illatát is felismerné, ezért biztosan nem fütyül, hogy rágyújtottunk. Vezetés közben is mindig kilóg egy cigaretta a szájából.

-Mi van benne? -Kérdezi Buoy a homlokát ráncolva. Melie meglehetősen lassan, mint a képernyőn ápoló srác, Bud Spencer tévés kettős, aki rákkal rabolja a nyugdíjasokat.

- Hash, te niga - rázza meg Kacsa. Néhány hónappal ezelőtt találkozott néhány helyi Gengster rap csoporttal, és még most is adnak a hangszóróktól, hiszen amikor vadásznak, még mindig nem mennek és mondanak rímet.

- Big Macről beszélek - kacsint rá Buoy. Füst szúrja a szemét.

"A Big Macről?" - kérdezi Kacsa.

"Hé" - szipog a Bója kerekéből, majd folytatja a morgolódást: "meg fog halni-a-ko-hov-nem." Sokkal hosszabb mondatokat is képes ilyeneket mondani. Nem csak a tüdő, hanem a gyomor is.

- Még egyszer, és kilépsz - erősíti meg Ducker.

A bója komikusan eltalálja a jégkockákat a csészében, nem zavar, tudja, hogy ez csak baromság. Amióta sikerült az autót a helyéről elmozdítania az automata sebességváltón, Káčer nem mert lassítani. Teljesen kizárt, hogy a semmi közepén álljon, csak hogy Bóját landoljon. Eszembe jut egy fórum a szarról, de kissé rekedt vagyok, és mire megköszörülöm a torkomat, Boya hamis kamu, és elfelejtem, mire gondoltam.

- Bébi - mondta, és a térdét csapkodta -, bébi, elfulladt, a szeme könnyeket árasztott, átáztak, "zihál," ketchupoz. nem értem világosan, mert ugyanakkor a könnyek törlése a törlés. Zolkával szó nélkül bámulunk, ismét Káčerára néz, majd hitetlenkedve fordul vissza. A megfelelő srác, de néha félek tőle.

"A Big Mac-ben nincs ketchup - mondja Zolko -, hanem egy különleges mártás, amelyet titkos recept szerint készítenek." Azt mondja: ketchup. Zolko a McDonald's-nál dolgozik, tudja, miről beszél.

- Hé, különben ott lő - vágja le a mondatot Kacsa, és a Big Mac utolsó darabjára néz, amelyet mutató- és hüvelykujja között tart. A bója megint dübörög, a Kacsa teljesen idegesít. Hátul látom, hogy arca ráncos.

"Nem szoktunk munkaidőben üldözni" - védi Zolko. Hülyeség. Mindenkinek jó íze van. A kacsa valamit motyog, miközben a Big Mac többi részét a hamutartóba nyomja. A zene néhány másodpercre megáll. Éjjel csendesen siklunk.

A következő szám hallatán Bója megkérdezi: "Zolka, ki volt a babinka?"

-Melyiket? -Kérdezi Zolko.

- A vörös hajú a fagylaltgépnél - mondom, bólint Boya. Megkerestem azt a nagymamát is. Nem értem, miért kavar ilyen kecskékkel.

- Ez nem fagylalt - helyesbíti Zolko -, McFreeze csokoládéval vagy eperrel.

- Persze, Zolka, McFreeze - bólint Bója tanárként.

- De jobb, ha most erről a csajról beszélsz - tartja Zolko a nyelvét. A bója visszafordul, pupillái olyanok, mint a titkok.

- Ugye, meghúznád?

Zolko zavarban van, dadogni kezd, egy szót sem értek belőle, aztán szünetet tart.

"Az, amelyik úgy néz ki, mint egy hatalmas cumit?" Kacsa beszélgetést folytat. - Én is kinyújtanám - teszi hozzá torz vigyorral, majd véletlenül bekapcsolja az ablaktörlőket. Esküszik és keresi a villanykapcsolót, bekapcsolja az irányjelzőt jobbra, balra, felvillantja a fényszórókat - mintha egy szarvas vagy egy vaddisznó kukucskált volna ki az egyik bokorból - és végül mosószert szór a szélvédőre. A bója megkapja esetlenségét, a Kacsa elé hajol és kikapcsolja az ablaktörlőket. Eddig nem volt látható a szélvédőn összetört rovarokon keresztül, most szép lassan folyik utána a tisztító folyadék. A bóják inkább az ablaktörlőket használják

újra bekapcsol. Így folytatjuk, de a monoton tisztító törlő hipnotizálni kezdi a Kacsát. Feje egységes ritmusban mozog jobb-bal felé. Előrehajolok, és vállamon csapom Buoy-t, és amikor megfordul, kacsára mutatok. Szerencsére megveszi, ami a bója számára történik, és gyorsan kikapcsolja az ablaktörlőket. Aztán integet Káčer szemének, eszébe jut a transzból és megrázza a fejét.

"Maradj úton" - mondja Bója Káčernek, majd ő is elkezdi keresni az ablakvezérlő gombot. A csukló még mindig velem van, meghúzom. A bója talál egy gombot. Most, hogy mindkét ablak nyitva van, furcsa áramok alakulnak ki a kabinban, a haja párásodik a hűvös levegőben. Zolko a füléhez szorítja a kezét, és könyörög, hogy csukja be az ablakokat. Bója megnyomja a gombokat. Az ablakok becsukódnak és a fülem lefekszik, de amikor megpróbálom megrázni őket, ideges vagyok, hogy a dobhártyám felszakad, és az agyam szivárog.

Nos, könnyen lemosódik a műbőrből. A zene néma a hangszórókból. Vagy kibaszott igazi vihar lesz. A bója egy mega műanyag poharat vesz a kezébe, amely a középső műszerfalon imbolyog és amelyet eddig a térdével támasztott, mert az nem fért bele a tartóba, szalmát tett a szájába, az arcába

leguggol, szív egy italt. Az autógyárak nem tartják be a gyorséttermet. A nyálam elfogy. Kinézek az ablakon, eltűnik az arcom, és eszembe jut, hogy az univerzum rohamosan terjeszkedik, de az biztos, hogy valamilyen gyorsétterem hálózat régen megvásárolta az összes földet ebben az irányban, és mire az első űrhajós földet nyitnak néhány McSpace-t, hogy legyen egy dupla sajtburgerjük nagy krumplival és egy nagy kólával, mert ez jobban megtérül.

Középre hajolok és a fordulatszámmérőt bámulom. A digitális kijelző számai összeolvadnak, de aztán egy pillanatra minden kitisztul, és látom, hogy százhetvenhéttel lövöldözünk. Mintha egyenesen haladnánk, azt hiszem, kanyarban vagyunk. A másik oldalra gurulok, fejem a hidegnek nyomódik

üveg. A kacsa gázt ad, a motor erőteljes, jól húz, egy szar színű bőrülésbe taszít. A tartály csordultig tele volt, ráhajtottunk. Már sajnálom, mert egy fillér nélkül nem akarok meghalni. Tavaly nyáron néhány füredi srác egy kanyarban repült, és egy ezeréves köré tekert

tölgy, amely ellenállt a több száz viharnak, két világháborúnak és egy út építésének. Korábban egy teljes tartályt tankoltak 99 oktánszámú V-erővel, és kibaszva robbantak, és a fa megégett. Egy tanú elmondta a helyi tévéműsorban, hogy egy srácnak sikerült kiszabadulnia a roncsból, égett a haja és a ruhája.,

búzamezőn körözött, mint egy halmozott vietkongista. A tűzben öt hektár kukorica érkezett, mielőtt a tűzoltók megérkeztek, és sikerült megfékezniük a lángot. Fordulj újra, Kacsa nem lassít. Tele vannak porral, fotósa a nyúl krisna telek mellett egy vágóhíddal kombinált sertéstelepet nyitott. Azok a srácok a hátuk mögé mentek ehhez az Isten völgyéhez, mert azt hitték, képesek lesznek imádkozni a tehenükhöz, de Káčer apja egy mangalicákkal teli oldalsó telekbe ütközött. Most megpróbál megállapodni a McDonalds-szal a mangalicaburgriról. Legutóbb az osztállyal mentünk kirándulni a vágóhídra. Megvizsgáltuk a hentesüzletet az uniós előírások és a hasított test gödrét, szintén az uniós előírások szerint. A hentes srác azt mondta, hogy itt minden olyan tiszta, hogy a padlóról lehet enni.