tuberkulózis

Robert Koch német orvos 1882-ben mikroszkóp alatt fedezte fel a tuberkulózis bacilusokat, de az aszály, ahogyan a tuberkulózist egykor hívták, sokáig kísérte az emberiséget. Elmondható, hogy ez a betegség ugyanolyan idős, mint az emberiség, mert az első jelentések a tuberkulózisról (TB) abból az időből származnak, amikor az emberek nagyobb társadalmi egységeket kezdtek kialakítani. A késői kőkorszaki csontvázak megállapításai megerősítik a tuberkulózis csontformájának létezését. Hippokratész részletesen leírta a tüdő tuberkulózis tüneteit, Avicena kijelentette, hogy a betegség fertőző, és fejlődését a környezet befolyásolja.

A tuberkulózissal kapcsolatos tények rövid összefoglalása

A tuberkulózis fertőző betegség, és a fertőzést leggyakrabban egy fertőzött 1-5 μm-es csepp belégzésével váltják ki, amely Mycobacterium tuberculosis-t tartalmaz, amelyet aktív tüdő-tuberkulózisban szenvedő betegek köptetnek ki, általában akkor, amikor a beteg köhög. A fő célszervek a tüdő, de a mikobaktériumok extrapulmonáris struktúrákban is okozhatják a betegség folyamatát. A mikobaktériumok olyan mikroorganizmusok, amelyek a jobban szervezett élő anyagok, például gombák és penészgombák, valamint a valódi baktériumok, amelyek egyszerű szerkezettel jellemezhetők, például rudak, kokák és hasonlók. Eszerint nevüket a görög mycos = gomba és baktérium = rúd szóból származtatták. Savállónak nevezzük őket. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően a többi baktériumhoz képest viszonylag hosszú ideig fennmaradhatnak gyenge sav-, lúg- és alkohololdatokban, valamint egyes fertőtlenítő oldatokban.

A leggyakoribb fertőzésforrás egy beteg ember, ritkábban állatok vagy tetemek. A világ népességének körülbelül egyharmada mikobaktériummal fertőzött. A leggyakoribb átjáró a légutak, amit a tüdőbetegség magas aránya bizonyít, amely az összes tbc-forma 80-90% -át teszi ki. A mikobaktériumok a levegőben terjednek, és a légutakon keresztül kis cseppek belégzésével jutnak be a testbe, amelyek köhögéssel, tüsszögéssel vagy énekléssel alakulnak ki, és több órán át fennmaradnak a levegőben. Emésztési vagy érintkezési átvitel ritkábban fordul elő.

Azokban az országokban, ahol a tuberkulózis magas előfordulási gyakorisággal rendelkezik, az aktív átvitel leggyakrabban otthon és zsúfolt helyeken fordul elő, ahol sok ember gyűlik össze. A fertőzés kockázata több tényezőtől függ: a forrás fertőzőképességétől, az érintkezés szorosságától, a belélegzett baktériumok mennyiségétől, a gazda immunrendszerének állapotától. (1, 2)

A molekuláris epidemiológiai vizsgálatok szignifikáns különbségeket mutattak a fertőzés terjedésében és a betegség megnyilvánulásában az alacsony előfordulási gyakorisággal rendelkező országokban és a tuberkulózis magas előfordulási gyakorisággal rendelkező országokban. Számos afrikai és ázsiai országban a mikobakteriális fertőzések túlnyomó részét M. tuberculosis okozza, a legmagasabb gyakorisága fiatal felnőtteknél fordul elő a közelmúltbeli fertőzési és reinfekciós epizódok miatt. (3, 4) Másrészt azokban az országokban, ahol alacsony a tuberkulózis előfordulási gyakorisága, az aktív fertőzés leggyakrabban az idősebb felnőtteknél, az időseknél vagy a magas incidenciájú országokból érkező bevándorlóknál fordul elő. A magas incidenciájú országokban az aktív tuberkulózis eseteinek több mint 85% -a tüdő, míg az alacsony incidenciájú országokban több az extrapulmonalis tuberkulózis, különösen a HIV együttfertőzésben szenvedő betegeknél és az endemikus országokból származó bevándorlóknál. (5)

Néhány szám

2013-ban csaknem 9 millió tuberkulózis esetet jelentettek világszerte, és ebben az évben körülbelül 1,3 millió halálesetet követeltek. Noha a tbc általános előfordulása Európában drámai módon csökkent az elmúlt 100 évben, a tbc továbbra is történelmi jelentőségű betegség, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghatározott európai régióban átlagosan 2,7 százalékos növekedés volt tapasztalható 2004-2009-ben. 2010 óta ez a tendencia megállt.

2013-ban 68 844 tuberkulózis-esetet jelentettek az Európai Unió országaiban, Izlandon és Norvégiában. Világszerte az összes új eset 4,1% -a multirezisztens tuberkulózis (MDR-TB) volt. A világ 480 000, multirezisztens tuberkulózisos mikobaktérium törzsével fertőzött betegéből 74 000-et azonosítottak az európai régióban.

Az összes bejelentési arány 12,7/100 000 volt, ami azonban a régión belüli nagy különbségeket tükrözi. Az izlandi 3,4/100 000-ről a romániai 83,5/100 000-re. Ezenkívül jelentős különbségek vannak az egyes országokon belül. Magasabb előfordulást jelentenek olyan nagyvárosok, mint London (Egyesült Királyság), ahol a tbc-esetek 38% -a az Egyesült Királyságban volt. Az európai régióban az esetek 28% -át külföldi származású emberek jelentették, vagyis nem olyan országban születtek, ahol tuberkulózist észleltek és kezeltek. (6)