A cikória világoskék virágai minden mező díszei, de a "városi" csokornak is díszei. Nevét szokás szerint a hiábavaló várakozás híreszteléséről kapta. Összetétele azon túl, hogy kávé, saláta vagy borital készítésére alkalmas, kiváló növényspecialistává teszi az emésztésre.
A kék szemű hercegnő legendája, aki hiába nézett ki szeretője ablakán olyan sokáig, hogy kedves kék virággá változott, állítólag Németországból származik. Valószínűleg a kék szemekkel való asszociációk és egy virág előfordulásának kombinálásával jött létre. A cikória leggyakrabban olyan utakat sorol fel, amelyek szimbolizálhatják a távozásokat, a búcsúkat vagy a visszatérésre vonatkozó elvárásokat. Valószínűleg nem fogjuk megtudni, miért nem tért vissza a kedves a hercegnő karjába. A cikória titkát azonban botanikai szempontból ismerjük.
Réti óra a pásztorok számára
A cikória (Cichorium intybus L.) ősi növény, amelyet az őskortól kezdve egész Európában ismertek, és őseink a távoli múltban használták. Ennek a növényfajnak különféle népnevei vannak: mezei cikória, kék virág, porosz kávé, cigorka, vadászat vagy Szent Péter gyökere Szlovákiában különösen a pásztorok körében volt népszerű. Nemcsak a leveleit gyűjtötték, hanem a gyökereit is. Virágának kinyílása és a nap helyzete az égen állítólag meghatározták az időt. Jelenleg a nagymamák gyűjtik a falvakban a kiscsirkék takarmánykeverékének kiegészítéseként. Érdekes, hogy a klasszikus, vadon növő cikória mellett ma termesztett fajta is létezik.
A biológia "húzásába":
Inulin - az emésztőrendszer segítője
A cikória gyökere akár 49 százalék inulint és különféle gyógyhatású forró anyagokat tartalmaz. Mivel nagy része fruktóz, azaz gyümölcscukor, az inulin csökkenti az ételek glikémiás indexét. Kalóriaértéke minimális-nulla, és nem növeli a vérnyomásszintet. Ily módon felügyeli a tápanyagok, különösen a kalcium megfelelő felszívódását, hozzájárulva ezzel az egészséges csontfejlődéshez és segít megelőzni az oszteoporózist.
Az inulin jótékony hatással van szinte az összes emésztési tevékenységre, probiotikum (támogatja az "emésztőrendszerben a" barátságos "baktériumok képződését). A szervezet véd a rák és a gyulladásos betegségek ellen, különösen a vastagbélrák kialakulása ellen. Biztosítja a megfelelő emésztést és megakadályozza a túlzott ételfogyasztást, gyors gyomorteljes érzéssel. Így gyakran fontos eleme a diétáknak, fogyasztása pedig sikerrel jár a fogyásban.
Az inulin élelmi rost, emésztőrendszerünk nem tudja megemészteni ezt az anyagot. Ezért változatlanul átjut a vastagbélbe, ahol a baktériumok fermentálják a bél mikrobiális flórájának organizmusaiban. A laktobacillusok és a bifidobaktériumok száma tehát megnövekszik, kizárva patogén törzseiket. Ez a hatás az inulin probiotikus hatásaként ismert.
Cikória kávé és bor készítésének receptjei
A 17. század óta a cikória gyökerei nyersanyagként szolgálnak a kávé előállításához. Pörköléssel az inulin és más jelen lévő cukrok karamellizálódnak, így a gyökér sötétbarna színűvé válik. A keserűek lebomlanak ezen a folyamaton, és emellett aromás anyagok szabadulnak fel a gyökérből. A cikória jelentősége a 19. század elején jelentősen megnőtt a napóleoni háborúk idején, amikor a kávé behozatala Európába erősen korlátozott volt.
Cikória kávé készítsen növényeket finomra szeletelt gyökerekből, szárítsa meg őket a sütőben, kissé megsütve porrá őrölje őket. Cikória kávé ajánlott a máj működésének serkentésére.
Cikóriabor előállítására kell egy liter vörösbor, egy szurok cikóriagyökérhez, ugyanannyi rebarbara gyökér, két evőkanál kéreg éger homoktövis, egy evőkanál ánizs, egy darab fahéj és két evőkanál darálatlan narancshéj. Törje össze a gyógynövényeket egy edénybe, öntsön borokat rájuk. Öntsük a keveréket egy üvegbe és zárjuk le. Hagyja, hogy a hét meleg helyen beolvadjon. Jól rázzuk össze, majd szűrjük le és öntsük sötét palackokba. Minden étkezés után megiszunk egy pohárral. A cikóriabor alkalmas a gyomor működésének és a bélműködés serkentésére.
Szerző: doc. RNDr. Ivan Salamon, CSc. (Eperjesi Egyetem Bölcsészettudományi és Természettudományi Kar Ökológiai Tanszék)
Fotó: Doc. RNDr. Ivan Šalamon, CSc., Pixabay