... További szabadság

  • itthon
  • Gazdaság egy lapát után
  • Videók
  • Idézetek
  • Szerzői
  • Miért kevesebb az állam?
  • Definíciók
    • Libertarian
    • Stat
    • Napernyő

Gyors összeomlásnak tűnik

  • Írta: Jana Kováčová
  • 2014. február 07
  • 62 megjegyzés
  • Foglalkoztatáspolitika

Üzleti partnerem mindenhol olvasta, hogy valódi értékteremtéssel valóban hozzájárul a mintegy öt és fél millió szlovák lakossághoz csak körülbelül egymillió ember. A többiek öregségi és fogyatékossággal élő nyugdíjasok, gyermekek, diákok, munkanélküliek és állami hivatalok, közoktatás, nem magánegészségügy, katonák, tűzoltók, rendőrök, politikusok.

Tudom, hogy most sokan megérintik magukat. Hogy még az államigazgatásban is a mák és az emberek munkától megfosztva mennek haza. De kézről szívre, valódi gazdasági értéket teremt-e mindenki kemény munkájával? Természetesen vitatkozhatunk ezen, de a vitában maradjunk partnerem álláspontjánál.

Számomra lehetetlennek tűnt, hogy ilyen arányban egyáltalán még működhet itt. Végül is ez azt jelentené, hogy a lakosság alig több mint 18 százaléka táplálja a köztársaság többi részét. Mivel a statisztikák változóak és az igazságot nehéz megtalálni, elkezdtem a közvetlen környéken számolni, és a következő adatokkal álltam elő a saját mini felmérésemből:

Családok/háztartások száma: 15
Személyek száma: 48

Ebből:

Alkalmazottak a magánszektorban: 9.
Kis vállalkozás: 4
Államigazgatási alkalmazottak: 5.
Munkanélküli: 1
Öregségi nyugdíjasok: 6.
A szülési szabadságon lévő nők: 5.
Diákok/hallgatók: 11.
Babák: 7

(útközben még egy)

nyugdíjban részesülnek

Az adatok azt mutatják, hogy e metró szerint a mintában szereplő tizenhárom ember valós gazdasági értékeket teremt. A vállalkozók nem a Široký/Haščák/Brhel/stb. Típusúak, hanem valóban működő és értékteremtő kisvállalkozók. Ezért lehetséges őket produktív embercsoportba helyezni. Bár az adó-/illetékrendszerhez való hozzájárulásuk megkérdőjelezhető. Tehát a mintámban az arány 13/48-ra változott, ami kopott fül esetén 27% -ot jelent. A működésemhez egyáltalán nincs szükségem az állami közigazgatásban dolgozó alkalmazottak munkájára. Mindez megmutatja a hosszú távú pénzügyi fenntarthatóság nehezen elképzelhető lehetőségét ebben a csoportban. Nem beszélve arról, hogy szerencsétlen egybeeséssel két özvegyi/özvegyi nyugdíjban részesülnek produktív, két özvegyi/özvegyi nyugdíjban részesülnek öregségi nyugdíjasokból, és tíz tanulóból/hallgatóból öten részesülnek árva nyugdíj.

Természetesen a bemutatott minta nem túl reprezentatív, de az eredmények annál pontosabbak. Várható, hogy a szülési szabadságból származó nők egyszer visszatérnek a helyükre - egyet az államigazgatásban, négyet magánszemélynél, hallgatókat alkalmaznak vagy vállalkozást alapítanak. És talán családot alapítanak, és kisgyermekekkel újabb csoportot hoznak szülési szabadságra. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a nyugdíjasok egyszer meghalnak, de ez is produktívvá válhat, és a termelékeny is nagy valószínűséggel idővel nyugdíjassá válik.

Aki találja ezt a hihetetlen és túl távoli valóságot, elgondolkodhat, hogy néz ki a közvetlen környezetében lévő mintában. Ha megemlíti az eredményeket a megjegyzésekben, mintánk növekszik és egyre reprezentatívabbá válik. Az összesített összesített eredmény gazdaságilag kedvezőbb lehet, és talán éppen ellenkezőleg. Ezt követően véleményem szerint nem arról tudunk gondolkodni, hogy MI, hanem MIKOR ASI-ban bekövetkezik ennek a rendszernek a szükséges meghibásodása.