2. nagyböjt vasárnap, C 2019 - Imádság érted és nekem a legjobb smink
Emlékszem az 1991. évi Czestochowai Ifjúsági Világnapra (SDM). Nem sokkal a kommunizmus bukása után következett be, és Lengyelországban és Szlovákiában is negyven év után végre szabadon vallhattuk hitünket, otthon imádkozhattunk, valamint az iskolában, a munkahelyen. Megnyíltak előttünk a határok, ezért egész Európában elkezdtünk utazni és utaztunk Lengyelországba, Krakkóba vagy Wadowice-ba vagy Zakopane-be is. Abban az évben végeztem az egyetemen, és gépészmérnök lettem. Nagy terveim voltak. Az SDM során azonban 1991 augusztusában hirtelen megváltoztak a częstochowai Jasná Horában. Hirtelen egymillió fiatallal találkoztam a világ minden tájáról, együtt beszélgettünk, együtt énekeltünk, együtt imádkoztunk. Ez az élmény és az esti virrasztás St. János Pál II. egy ponton megváltoztatták a szívemet. Hirtelen megéreztem Isten érintését, papi hivatást éreztem bennem. Nem, már nem szerettem volna mérnök lenni, hanem pap.
25 évvel később, 2016 júliusában, három évvel ezelőtt Lengyelországban, Szentországban ismét megrendezték az SDM-eket. János Pál II Kilenc szlovákiai fiatal mellett gyönyörű mély kegyelmi napokat élhettünk át az olzsynai plébánián, a dékáni hivatalban, a Tarni egyházmegyében és végül Krakkóban a világ minden tájáról érkező fiatalokkal és Ferenc pápával. Az ott töltött két hét alatt Mennyei Atyánk újra megváltoztatta a szívemet. Mélyen megérintett a lengyel nagylelkűség, nyitottság és mély kegyesség révén. Megtudtam, miért ilyen nagy pápa, St. János Pál II Megértettem, hogy Lengyelország miért nem adta fel soha, annak ellenére, hogy a történelemben annyi szenvedést szenvedett, mint borzalmat, mint Ábrahám ma a második olvasatban. Miért? Lengyelországnak ugyanis van szíve, nagy szeretetteljes szíve, amelyet Isten imádsággá alakított át, olyan szíve, amely Istent tiszteli, olyan szíve, amely tiszteli az embert, olyan szíve, amelynek nagy tiszteletben van Isten Anyja. Lengyelországban, miközben imádkozott az olzsynai plébánián, Isten megváltoztatta a szívemet, hogy pap legyen, aki szereti Istent és szereti az embert.
Még a mai evangéliumban is olvashatunk az átalakulásról, Jézus átalakulásáról, az emberi szív átalakulásáról, az apostolok szívének átalakulásáról. Olvastunk arról, hogy Jézus magával vitte Pétert, Jánost és Jakabot, és felment imádkozni. Amikor imádkozott, megváltozott az arca, és a ruhája fehéren izzott. És íme, két férfi beszélt vele, Mózes és Elias:.
Jézus felemelkedik a csúcsra, csendben, magányban. Imádkozni akar ott. A három apostolt is magával viszi. Azt akarja, hogy lássák imádkozni, szeretné, ha megtapasztalnák az imádság élményét és erejét, meg akarja erősíteni őket, és megmutatja nekik, hol keressenek erőt az életükben, különösen, ha a fájdalom és a szenvedés éjszakája belép az életükbe. Ezért, amikor Jézus imádkozni kezd a tanítványok előtt, hirtelen megváltozik arca, és ruhája fehéren izzik. Jézus arca szokatlanul ragyog az imában, ragyog, mint Mózes egykor. Amikor Mózes hazatért a Sínai-hegyről, miután beszélt Istennel, arca felragyogott, ezért fátylat kellett rátennie az arcára (2Móz 34: 33-35). Jézus arca is ragyog. A szent, a 34. zsoltár zsoltárosa hasonló tapasztalattal rendelkezik, amikor ezt írja: „Neki néz ragyogni fogsz, és az arcod nem pirul el a szégyentől. ”Hasonló tapasztalataink vannak. Amikor imádkozunk, ez számunkra látható. Amikor az ember imádkozik, amikor őszintén imádkozik, ragyog az arca, ragyog a szeme, ragyog az egész élete. Amikor aztán találkozunk egy ilyen emberrel, sugárzó arca látványa megérint minket, és örömet okoz a szívünkben, ami lassan átalakít bennünket.
Miközben Jézus imádkozik, hirtelen megjelennek két férfi, az Ószövetség két nagy alakja, Mózes és Illés, akik Jézussal beszélgetnek. Jézus imája nem monológ, hanem párbeszéd, Jézus közösségben van, Jézus beszél, Jézus már nem érzi, hogy egyedül van, hogy elhagyják. E két ember révén Jézus rájön identitására, küldetésére, rájön, hogy élete nem véletlen, hanem folytonosság Isten tervével, a múlttal, nemzetének történelmével, kapcsolat mennyei Atyjával.
Amikor Jézus imádkozik, amikor átalakul, a tanítványai hirtelen másképp láthatják, nemcsak felismerve tanítójának, rabbinak, hanem örök dicsőségben látják őt Istenüknek és Uruknak. Később, a feltámadás és a Szentlélek elküldése után hívják Jézust az Úrnak. Egy napon ezt kiáltják: „Az Úr az én világosságom és üdvösségem, kitől féljek? Az Úr az életem oltalmazója, kitől féljek? (Zsolt 27, 1)
Tehát mit jelent számunkra mindez? Ma az imáról és az ima értelméről beszélünk életünkben. Isten fenti szavából, közös gondolkodásunkból, az én tapasztalataimból, de személyes tapasztalatából is kiderül, hogy számos fontos dolog követ ma bennünket:
Az Úr ma átalakult imádságban a tanítványok szeme láttára, megváltoztatva ezzel a szívüket. Az Úr a szívemet is megváltoztatta, imádságban, a világ minden tájáról érkező fiatalok közösségében és St. János Pál II Az Úr a szívünket is szeretővé és bátrá akarja alakítani. Az Úr ragyogóvá akarja változtatni az arcodat is, hogy ne kelljen többé, és ne kelljen sminket használnod. Ő a legjobb smink. Arcod égni fog az imádságban. És a szív. És végül maga az élet. Akkor az Úr ragyog az arcodról!