natoisesecret17
Van egy legenda a régi családról. Egy család, amely harmóniában élt a sárkányokkal Minden alkalommal, amikor gyermek született, megszületett. Több
Utolsó
Van egy legenda a régi családról. Egy család, amely összhangban élt a sárkányokkal Minden alkalommal, amikor gyermek született, egy sárkány is született. Nagyon hatalmas királyság volt.
33. Támadás
Közben szabadon hagytam az érzelmeimet.
A szomorúság könnyei apró patakokat hoztak létre az arcomon. Épp ellenkezőleg, a harag hasított az egész testembe. Elegem van. Ez mind. Azok az emberek, arcok és a sárkányok és az emberek közötti gyűlölet. Nem maradok itt! Elmegyek Sötéttel! Végül is magam találom meg Mohant. Miért vagyok én? Zokogtam. A kezemmel megdörzsöltem az arcomat. Mindenki haldoklik, akit érdekel.
Felnéztem, és az állam alá húztam a térdeimet. Itt voltak. A fekete eget hirtelen sárkánytűz vágta el. Tehát az ablak a teraszra vezető ajtón nyíllal repült át, mint egy nyíl, hátrahagyva a halált. Hatalmas testeket láttam az égen. Öten voltak. Miért csak öten voltak?,Sötét? Velük vagy? megkérdeztem. ,Nem. A másik oldalon vagyok. Merre vagy?" nem volt idő arra, hogy megkérdezze, miért van az ellenkező oldalon. ,A kertben," mondtam.,Rendben. Maradj ott! " - mondta, és ismét súlyos csend lett. A két sárkány bezárta a hátsó végtagokat a tornyokba, és ledobta őket. A többi mindent megégetett, ami útjában volt. Egyrészt elégedettnek éreztem magam. A másik megbánta.
Újra gondolataimba merülve nem vettem észre, hogy mi történik. Az öt sárkány közül az egyik eltűnt, és közvetlenül előttem volt. Keményen lélegzett. Lehajtotta a fejét. - néztem a kristályszemébe. ,Lyra? Mit csinálsz itt?" felmerült egy kérdés. A sárkány közeledett, orrát finoman az arcomra támasztva várta, hogy megsimogassam. A kezem hozzáért a mérlegéhez. Aztán elhúzódott. ,Végül is Dark veled repült. Akkor tudod mit csinálok itt, Gio " Mondtam. Értetlenül nézett rám:,Dark nem repült velünk. Ezt észrevettem volna. " Nem értettem miért ezután?,Lyra, miért vagy itt! És mit viselsz? - morogta az irányomba Gio. Csillogtak a szemeim. Nem Nemót kerestem. "Lyra!" Kiáltotta valaki. Olyan közel volt és olyan távol volt. A hang mögé fordítottam a fejem. Rick, Aaron és Andreas ott álltak. Gio rájuk, majd rám és újra rájuk nézett.
A teste megfeszült. ,Hogyan tudnád ?! Csatlakoztál hozzájuk! Gyilkosainknak?! " megvetés és csalódás tört ki az egész testében. ,Miért. " - kiáltotta az arcomba. Még mindig hármuk felé fordultam.,Lyra megölte Zifrát! Anyánk! Ő gondoskodott rólad! És te, amit csinálsz, csatlakozol ezekhez a szörnyekhez ! " Olyan szavak jöttek ki belőle, amelyek mindennél jobban bántottak. Zifra is az anyám volt. Nem csatlakoztam hozzájuk. Soha! De nem volt erőm ezt kimondani. ,Árulás! " - morogta. ,Tőled és Darkótól! " ez a mondat szúrta a szívemet.
Gio a felhőkbe repült. - Nem - suttogtam erőtlenül. Nem tudom, mire képes a dühös Gio. Elárultam a bizalmát. ,Lyra, menj el onnan! " Hallottam Darko-t a fejemben. Nem akartam elmenni. Nem akartam megmutatni Giónak, hogy igaza van, nem volt igaza. Abban a pillanatban valaki megfogta a kezemet és talpra húzott. Behúzott magam mögé, és elmentem. Mintha menekültem volna a problémák elől. Semmit és senkit nem érzékeltem, csak Giove szavait, amelyek egyre mélyebbre nyúltak. Árulóknak hívott minket. Mi van, ha úgy gondolja, hogy segítettünk megölni Zifrát? A család elárulása halálsal büntetendő. Átkelt a fejemen.,Nem. Nem. Nem. Nem "- jött ki a számból zokogással.
Hirtelen megálltunk. - Jól vagy? - szólalt meg egy hang. Azt hitte, nagy távolságból jön. - Lyra - mondta valaki. Nem tudtam, ki. És nem volt idő válaszolni. Hirtelen valami a levegőbe emelt. Tudtam, ki az. Gio volt. Elengedett. A testem görcsben volt a fájdalomtól. A hátamra fordultam. Gio hatalmas teste csapdába ejtett fogságában. - morogta. Remegtem. Ez nem ő. És igazam volt. A szeme csupa fekete volt. Már nem voltak kristálytisztaak. Az érzelmek egy cseppet sem voltak. Úgy nézett ki, mintha észre sem vette volna önmagát. Közelebb hajolni kezdett hozzám. Tudtam, mi folyik itt. Elvesztette önmagát. Aztán a sárkány szeme elsötétül. Lélek és érzelmek nélküli dobozká válnak. Csak a vadállatok követik ösztöneiket.
Dark hátsó lába hirtelen nekicsapódott Giónak, és ellökte magától. Dark harcra kész volt. ,Jól vagy?" kérdezte. ,A-ano. Sötét. " Nem fejeztem be. Gyorsan talpra álltam. Gia-ra néztem. ,Igen, ismerem Lyrát. Sajnálom," ő mondta. ,A testvérei hamarosan itt lesznek. Vigyázni fogunk rá. Menj el! " ő mondta. Elűzött. ,Én nem megyek sehova! " - sziszegtem. Ez már korábban is megtörtént. Nem akarom, hogy újra megtörténjen.
A kezeim a testemen voltak, és remegni kezdtek. Csak Gia-ra koncentráltam, akinek fekete szeme az enyémbe vájt. Valami megrándult. Én azonban szilárdan álltam. Hirtelen azonban nem éreztem magam alatt a földet. Valaki a vállamra vetett és rohanni kezdett velem. ,Akkor meg kell köszönnöm neki ezt! " - mondta Dark. Örül, hogy elvisznek! Csak várj! Dark nem szólt többet, vágj le! Megölöm! Tudom, hogy ugyanezt tettem, de, de ah.
Hirtelen megálltunk. És ledobott a földre, mint egy zacskó azzal a kibaszott krumplival. A földre estem, de az adrenalin visszadobott a lábamra. - Normális vagy - kiáltottam. - Nem akartál puha leszállást? Ez az utad! - sziszegte villogva a szemében. Kezét a mellkasán nyugtatta. Mélyen az erdőben voltunk. Mindenki kifulladt a futástól. De kifújtam Ricket. - Lyra - szaladt oda hozzám Lena és megölelt. - Azt hittem, meghalsz - suttogta. Remegett a kezemben. Zokogást hallottam. -Lena sírsz? -Kérdeztem mire elhúzódott és megtörölte könnyes arcát.Ne aggódj, nem hagylak itt egyedül velük - mondtam és mindketten felnevettünk. - Figyelj, olyan szerencséd van - mondta Nathan. - Ma keveset kaptál - mondta ismét Chris. "Kétszer" - tette hozzá Aaron. Néztem őket, akik ott álltak velem. Valami megszakadt bennem. Egy kis részem örült, hogy most itt lehetek velük. Nem jó. "És most mi van?" - kérdezte Andreas. "Este veszélyes az erdő" - tette hozzá. "Innen nem messze van egy barlang. Egyelőre oda mehetünk" - mondta Aaron. - Nem tudom, hogy ez a legjobb ötlet - mondta Rick. - Rick nem jobb - mondta Christian.
,Akkor menjünk. "- mondta Aaron, és átvette a vezetői posztot. A Rick-kel folytatott vita során teljesen megfeledkeztem Darkról és Gia-ról. Ránéztem a kezeimre. Mindannyian karcosak voltak. Egyre jobban kezdtek vérezni. Fájtak a lábaim Mint egy szúrás, talán nem is volt olyan hosszú, amikor Rick vitt. ,Sötét! - kiáltottam fel. - Megsérültél? megkérdeztem. , Vagyok. De te több vagy. " ő mondta. Kevés erőnk volt. Megosztotta köztünk. Egyikünknek le kellett állnia. Dark azonban nem tudta. ,Rendben," mondtam. ,Lyra nem! " šepol. De már túl késő volt. Ellazítottam a testemet. Fekete-fekete sötétség fogta meg a figyelmemet.
,Nem. - kiáltottam. Valaki kezei megpróbáltak megnyugtatni. Mosakodtam. - Lyra - Andreas volt az. Egy barlangban voltunk. Rám néztek. Remegtem. "Lyra, mi folyik itt?" Kérdezte Christian. Tudtam, hogy minden pillantás rám szegeződik. Olyan választ vártak, amelyet nem tudtam megadni nekik, vagy igen.?