2013. október 30
A vegyes családok kérdése az egyik erősen tabutéma egyike nemcsak a szlovák-magyar kapcsolatokban, hanem általában a társadalom egészében. Többször is szerettük volna foglalkozni ezzel a témával, de mindig ragaszkodott ahhoz a problémához, hogy hol és hogyan kezdjük? Nos, néha és valahogy el kell kezdened. Tehát én így kezdem.
Először is el kell mondani, hogy a vegyes családok - és itt országosan kevert családokra gondolok - soha nem voltak ritkák Közép-Európában. Éppen ellenkezőleg, mindig is gyakran előfordultak. Hiszen a magyar Árpád családból származó első magyar király, Štefan feleségül vette Gizela bajor hercegnőt, ami azt jelenti, hogy aztán "vegyes" házasságban éltek együtt. Az etnikai vegyes családok sokkal gyakoribbak voltak, mint a vallásos vegyes családok.
Sok évszázadon keresztül elképzelhetetlen volt, hogy egy keresztény nem kereszténnyel házasodjon, legyen az muszlim, zsidó, vagy fordítva. Még két keresztény, de különböző felekezetű házasság is régóta hallatlan. Ha egy protestáns vagy egy katolikus protestáns szerelmes lett, a szülők mindent megtettek az ilyen házasság megakadályozása érdekében. A pap nem akart ilyen embereket feleségül venni, a vallási közösség - mindkettő - elítélte őket.
Éppen ellenkezőleg, Közép-Európa számos fontos személyisége, művészek, tudósok, írók, színészek, sportolók etnikailag vegyes családokból kerültek ki. Többükről írtunk ezen a portálon. Ma is több tízezer vegyes család él Szlovákiában. Körülbelül harmincezer házasság szlovák-cseh és mintegy ötvenezer szlovák-magyar házasság. Miért olyan érzékeny pont ez a téma együttélésünkön? Mivel ötvenezer szlovák-magyar vegyes család csak statisztikai szempontból létezik: az egyik partner (férfi vagy nő) a népszámlálás során szlovák nemzetiséget, a másik magyar nemzetiséget jelentett meg.
A valóságban azonban Gyurgyík László szociológus szerint az esetek akár 80% -ában az egyik partner teljes mértékben alkalmazkodik a másikhoz, és a gyerekeket csak egyetlen nyelven nevelik, a gyermek beiratkozik abba a nemzetbe (nemzetiségbe), amelyik tartozik az uralkodó nyelvhez és felnő., a nemzet tudatos tagjává válik, aki egy nyelvet beszél. Valószínűleg nem nehéz kitalálni, hogy ez egy szlovák nyelv és nemzet. Ennyi vegyes család csak papíron keveredik, valójában nem, valójában a két nyelv és a két kultúra nem egyenlő bennük. Így sok magyar politikus és köztisztviselő szerint a vegyes családok közvetlen utat jelentenek az asszimilációhoz, a magyarság identitásának megváltozásához, és ezért az egyik oka a szlovákiai magyar kisebbség tagjainak számának folyamatos csökkenésének .
De vajon a vegyes családok az oka? Nem, a vegyes családok jól vannak, mindig is voltak és lesznek, még a számuk is - Európa és a világ megnyitásával, és általában a globalizáció általános előrehaladása csak növekedni fog. A probléma a 20. század második felének élettelen általános politikai és társadalmi környezete, amely nem kedvez a vegyes családoknak, és sajnos még most sem kíván nekik sokat.
Számos mítosz kapcsolódik a vegyes családokhoz. Például, hogy káros a gyermek egészséges szellemi és szellemi fejlődésére, ha szülei két nyelven beszélnek vele. Ne hidd el. Még egy szekrény sem árt a gyereknek. Épp ellenkezőleg, ez csak neki kedvez. Igaz, ha érzelmi kapcsolat kapcsolja össze az egyik és a másik nyelvvel is. Vagyis, ha az egyik nyelvet egy szerető, szerető anya, a másikat pedig egy jó és gondos apa mondja. Amikor a gyermek felnő, akkor választja, hogy szlovák vagy magyar akar-e lenni. Vagy nem fog választani, mert egyenlő kapcsolatot akar fenntartani mindkét kultúrával. (A népszámlálás további részében több mint 350 000 ember nem nyilatkozott semmilyen nemzetiségről.) Bár a kettős vagy többszörös identitás birtoklása nem tömeges jelenség, egyáltalán nem természetellenes, amint azt néhány politikus vagy "nemzeti ébresztő" javasolja. Teljesen természetes dolog. A régi Pressburgiak a legjobb bizonyíték erre.
A legnagyobb probléma általában az iskola. Még akkor is, ha a vegyes család valóban demokratikus szellemű: mindkét nyelvet beszélik, a partnerek megértőek és toleránsak egymással szemben. Milyen iskolába kell adni a gyereket? Rendszerint a gyermek feladata lenne az anyanyelvén tanulni. A Comenius kora óta - vagyis a 17. század közepe óta - ismert, amikor a fiatal generáció szisztematikus nevelése és oktatása nagyobb mértékben megkezdődött. Tehát ha az anya szlovák, akkor a gyereknek szlovák iskolába kell járnia, de ha magyar, akkor magyar iskolába. Igaz, ez egy hagyományos, konzervatív nézet. A nemek közötti egyenlőség megjelenésével, amikor egy apa is szülői szabadságon maradhat, az ő nyelve töltheti be az "anyanyelv" funkcióját. Más szavakkal, a gyermeknek már korán meg kell tanulnia, különösen a számára legtermészetesebb nyelven, amelyhez a legerősebb kötelék fűződik. (Más országokban ezt a nyelvet "anyanyelvnek" nevezik.)
De Szlovákiában semmi sem egyszerű. A szlovák iskolarendszer nem demokratikus. Ha egy gyermek szlovák iskolába jár, akkor nagy valószínűséggel szlovák lesz. A szlovák iskola nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy más nemzetiségűek is élnek Szlovákiában a tantervben és az átfogó megközelítésben. És sok odaadás és erőfeszítés szükséges a szülőktől, hogy fenntartsák a kapcsolatot a gyermek második nyelvével és kultúrájával. Ismét egy vegyes családból származó szülők magyar iskolába adják gyermeküket, még akkor is, ha édesanyjuk magyar, nagyon sok tényező befolyásolja. Mindenekelőtt nagyon sok "tanácsadó" lesz, szintén a politikusok, vagy akár az oktatási miniszterek sorából, akik meggyőzik Önt arról, hogy mennyire előnyös egy gyereket szlovák, és nem magyar iskolába helyezni. Könnyebb munkát, munkát találni, könnyebb lesz neki az egyetemen és az életben is. És nem fogják jól megtanulni a szlovák nyelvet.
Nos, az a tény, hogy sok magyar gyerek nem szeret szlovákul tanulni, igaz. De kérdés, miért? Mert a szlovák nyelvet rossz módszertan tanulja. Mivel a gyerekek nem tudnak érzelmi kapcsolatot kialakítani vele. Ki akarja megtanulni azt a nyelvet, amelyre még mindig esküsznek, hűtlenséggel és rosszakarattal vádolják? És amikor megpróbál beszélni vele, először hibákkal nevetnek rajta, vagy folyamatosan figyelmeztetik, hogy rosszul beszél és megtanítja?
Tehát: ne bízzon mindig a politikusokban, még akkor sem, ha oktatási miniszterek. Sürgeti őket, hogy demokratizálják a szlovákiai iskolarendszert. Támaszkodjon saját okára és érzésére. És ami a legfontosabb: vigyázzon gyermekeire, szeresse őket és ne hanyagolja el őket. Sem érzelmileg, sem intellektuálisan.
A jövőben a vegyes családok témájával foglalkozunk részletesebben és részletesebben. Szakértőkhöz szólunk: neves nyelvészek, pszichológusok, tanárok, szociológusok, vegyes nyelvi környezetben nőtt fel.