etikánk az olajra épül

ahogy valaki mondta

forrása mások álmatlansága

ahogy valaki mondta

társadalmi rendszerünk napi váltásokban reprodukál minket

pusztán állati funkciók

ahogy valaki mondta

hallgasson valaki, akinek van valami ellen az állatok ellen

az adag a hasán nyugszik

szakácsaink, bár egy istállóban laknának

kisimíthatják a csirkemellünket

Gondozási rendszerünk a tudomány mellett áll

A professzorba vetett hitünk borotvákat fog

ahogy valaki már mondta

jobban bámulja a falat

aki feltöri az állatot

meg fogja törni az erőt

esztétikánk a székleten alapszik

és közvetlen értékesítés a szilárd kémia területén

az illatos állat nem izzad a vágóhídon

a lakótelepről a lakótelepre szállítható

a városi szolgáltatások ötvözik az együttérzést és a minőséget

A város a kereskedelem gyermeke, és nyereséget ünnepel

eposzunk egy korszak a képernyőről

olyan titokzatos, mint a titkárnő kristálya

délután kettő körül köd és város híg

visszatér a munka alapos szimulációjához

aki fizetést színlel, egy székletlábból áll

a rádió kíséri a cukor és a kávé hullámait

amelyek csatornákban halmozódnak fel a hallgatókban

az ötletek a hirdetőtáblákon elhelyezett szünetekben születnek

a folyosók sarkaihoz rögzített kamerák

kocsmákban őrült késeket árasztanak a kocsmákban

és egy kalapács a szégyenteljes természetvédelem körmébe ütközik

hadd égjen a szén, nőjön a kenyér

amikor elmész és gőzt lélegzel, és sokatmondóan a fénybe nézel

amely lehetővé teszi, hogy megvárja azt, aki összeszereli az alkatrészeket

a száján védőálarc van, de a ködre gondol

a kocsmákban a kések ki vannak hegyezve, és a kalapács a szöget ér

a kocsmákban a kések ki vannak hegyezve, és a kalapács a szöget ér

Türelem

türelemtől szenvedünk

túl hideg helyiségekben

éjszaka kötött pulóverekben

gyermekek Bangladesben

amikor a városi lépték lelassul

mosogató mélység csökkenése

a macska jól tud róla

rejtett arcok várnak

bombaütések robbanásához

csak azért, hogy konzerv legyen

éjszaka levágott tehenek húsával

kamionba tömve

Peter felkel ölni és enni

nem iszunk sört

nem fogunk viccelődni

nincsenek szlogenek a munkaszerződés mögötti szabadságról

nincs látványos fényes kezelő

nincs extravagáns csípőmozgás

a szex az edzőtermi srácoké

a hit a biztonság fiához tartozik

korábban okos fekete robocop

nincs munka nincs fizetés nincs kép

semmiféle graffiti nem dzsentrifikálja a környéket

nem kis kerékpárutak

nincsenek ideiglenes zónák anarchiájának enklávéi

nincs energia, nincs alternatíva a hívek számára

politikusok pártjuknak farmerben és ingben rándulnak

nincs videó a youtube-on youporn you

nincs eredmény, nincs bölcs baromság

nincs osztály maguknak nincs szakszervezet

szakszervezeti partner nincs kommunikáció

beszivárgott hagyma maszk pálya taktikája

nincs hülyeség a flashmobe kalóriaszámlálással kapcsolatban

nincsenek összejövetelek, nincs kreativitás

a kreatin és a zsíros barlangok helyein

a magas kultúrájú skysla homlokzati közvetítése

az eucharisztia a butaság történetének hadseregéből

a szabályozott közösség hamis stratégiái

nem lehet mérvadó kérdés a megállókban

jelmezes villamos emberek vannak jelen

reklámpapír szórólap nyomtatási számlák kötelezettsége

kifejezéstelen arca, izzadt tenyere és írása van

megtanulják írni a vállalati papíron gazdaságos

izzók felgyorsítják a fotoszintézis folyamatát talaj nélkül

mert salátát eszel

Válogattuk a verseket az Olvasókönyv munkásosztályoknak című könyvből. Lengyel nyelvről fordította Kristína Karabová

Szczepan Kopyt (1983, Wroclaw)
Filozófiát tanult a poznańi Adam Mickiewicz Egyetemen, ahol jelenleg él és dolgozik. Közép-Európában a kevés elkötelezett költő egyikeként kifejezetten a társadalmi-politikai valóságot érinti és költői eszközökkel dolgozza fel. Hat versgyűjteményt és egy válogatott művet adott ki Lengyelországban. Szlovákul 2018-ban jelent meg válogatást Olvasó munkásosztályokhoz . Zeneileg a Kopyt/Kowalski projektben valósul meg.