Vérvétel
Az orvostudomány egyik leggyakoribb és legegyszerűbb vizsgálata vörösvértest üledékképződés - FW . Lényege, hogy ha megakadályozzák a véralvadást (a nátrium-citrátot „alvadásgátló szerként használják”), akkor az összetevőket tömegre osztják. Az eritrociták az aljára süllyednek, és a megtelepedés sebessége a plazma összetételétől függ, amely elválik, amikor a vörösvérsejtek az aljára süllyednek. Az értékeket egy-két óra alatt leolvassuk, az ülepedési érték az elválasztott plazmaoszlop milliméterben kifejezett magassága. A normál érték a nőknél az első órában 2-5 mm, a második óra után 10-ben (2-5/10), a férfiaknál 5-8/12. Maguk az értékek nem határozzák meg a pontos diagnózist, inkább arra utalnak, hogy valami történik valahol a testben. A megemelt értékek különböző betegségeknél vannak, mint pl torokfájás, de rák vagy reumás ízületi gyulladás esetén is. A kétjegyű értékek inkább a gyulladást jelzik, háromjegyűek, pl. 111/333 rosszindulatú betegségek esetén, de ez nem biztos, hogy ez a szabály. Ezzel szemben csökkent értékek találhatók a poliglobuliban, azaz magas vörösvértestszám (a vér megvastagodása).
A vörösvértestek ülepedésének vizsgálata
A vér és a hematopoietikus szervek további főbb vizsgálatai közé tartozik a vizsgálat vérkép, vérkenet, szúrás és csontvelő biopszia . Vizsgálat vérszámlálás a vérsejtek elemzéséből áll - meghatározzák azok számát, térfogatát, százalékát és méretét. Alapvető vizsgálat a vér sejtkomponensében fellépő rendellenességek kimutatására. Korábban a vérvizsgálatokat "kézzel" végezték - mikroszkópokkal, és manapság automatikus analizátorokat használnak. Vizsgálat vérkenet a vér közvetlen megfigyelését jelenti mikroszkóp alatt. Ez lehetővé teszi az egyes sejtek számának, alakjának és méretének, valamint rendellenességeinek megbízhatóbb felmérését. A különbség köztük szúrás és biopszia a csontvelő abból áll, hogy a szúrás során speciális tű segítségével csak egy kis csontvelőmintát nyernek, és a mintát kiértékelik - mikroszkópban elemzik ún. myelogram, (az egyes csontvelő sejttípusok differenciális száma), és egy biopszia a csontvelő „görgőjét” eredményezi, amely lehetővé teszi a részletesebb elemzést.
Vérbetegségek
A vörösvérsejtek lebontását, amelyben a hemoglobin felszabadul a vérbe, ún hemolízis . Ban gyakori újszülöttek, amikor enyhe újszülöttkori sárgasággal jár (a súlyosnak más oka is van).
Az újszülöttkori sárgaság oka a "felesleges" vörösvérsejtek lebomlása, amely a bőr sárgulásában nyilvánul meg
A legsúlyosabb vérbetegség az leukémia, amikor a fehérvérsejtek száma 50-60-szorosára nő. Ez a vérképző szervek rosszindulatú betegsége, amelyet néha "vérráknak" is neveznek, de ez lényegében helytelen elnevezés. A leukémiában a vérképző őssejtek kontrollálhatatlan szaporodása van a fejlődés különböző szakaszaiban. Az így létrejövő fehérvérsejtek rendellenesek, éretlenek és nem képesek normális funkciók ellátására. A leukémia súlyossága a rosszindulatú daganatok jelentős mértékéből, különösen annak akut formáiból származik. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően sok beteget meg lehet menteni.
A leukémiás beteg három fő kezeléssel kezelhető: kemoterápia, sugárterápia és hematopoietikus őssejt-transzplantáció .
A leukémia oka nem ismert, tekintik pl. a vírusfertőzésről. Néhány tényező növeli a leukémia kockázatát - pl. ionizáló sugárzás, genetikai változások a hematopoietikus őssejtekben, vegyi anyagok (pl. benzol), vagy akár dohányzás.
Ha azonban megemelkedett a fehérvérsejtszám, akkor nem kell azonnal a leukémiára gondolnunk. A leukociták ugyanis ártalmatlanul szaporodnak az immunrendszer fokozott válaszai során. A megnövekedett leukocita szám súlyos hasi fájdalommal kombinálva jelezheti a vakbélgyulladást.
Egy másik súlyos vérbetegség az vérzékenység . Hiányzik a véralvadás vagy a nagyon lassú alvadás képessége. Ennek eredményeként a beteg normális sérülés esetén is vérezhet. A hemofíliát okozó gén szerepel a nők genetikai összetételében (X kromoszóma), de általában csak a férfiaknál található meg. A nő hordozó.
Ha különböző okokból csökken a vörösvértestek száma és a hemoglobin koncentrációja, akkor ez bekövetkezik anémia, ill. anémia (vagy vérszegénység-szindróma). Az eritrociták és a hemoglobin számának csökkenése csökkenti a vér oxigénhordozó képességét. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a világ népességének egyharmadát érinti az ún. táplálkozási vérszegénység - azaz vérszegénység a hem molekula alapvető építőköveinek hiánya miatt. A krónikus betegségek vérszegénysége kísérik a rákot és a krónikus gyulladásos folyamatokat. Az ilyen vérszegénység elterjedt a világ fejlettebb gazdasági országaiban. A vérszegénység tünetei közé tartoznak a nem specifikus tünetek (különféle betegségekben előfordulhatnak) - rossz közérzet, gyengeség, alacsonyabb koncentrálóképesség, fáradtság, alvászavarok, fülzúgás, étvágycsökkenés vagy fokozott hidegkoncentráció. Az objektív tünetek a sápadt bőr és a nyálkahártyák, és egy bizonyos típusú vérszegénységre, pl. sárgaság hemolitikus vérszegénységben.
A súlyos vérfertőzés az ún. vérmérgezés (szeptikus állapot, szeptikémia, vérmérgezés), amelyet a gyulladás szisztémás megnyilvánulása és a gyulladásos mechanizmusok túlzott aktiválása kísér. Akkor fordul elő, amikor a kórokozókat egy fertőző helyről többször kiürítik a testbe, és a test nem képes megtalálni a fertőzést és megfelelően integrálni az immunrendszert. A szepszis magas lázban, émelygésben, szervi elégtelenségben nyilvánul meg, és szeptikus sokkká és halált is előidézhet.
Vérátömlesztés
Ismétlés:
1. Magyarázza el az ülepedés jellegét.
2. Mit jelent a "vérkenet teszt"?
3. Mi okozza az újszülöttkori sárgaságot?
4. Vérátömlesztéskor elég-e ismerni a befogadó és a donor vércsoportját? Magyarázza el.