karcolás, ember. r. valaminek egy szakadt, lekapart darabja. tól től. papír, szövet;
z-y ruha nagyon szakadt, rongyos ruha;
tépjen, tépjen valamit a (z) y-ig;
pren. kifejez z-y köd (Karv.);
z-y felhők (Švant.);
A régi barátságból itt nem maradt semmi (Kuk.) Nem maradt semmi;
zdrapček, -a, zdrapec, -pca i zdrapok, -pka man. r. zdrob. kifejez.
karcolás 1, -í, -ia és karcolás, -no, -nú, -pol dok. kifejez (kit, mit) fogni, elkapni, megfogni, megragadni: Egy gyanútlan madár megvakarta egy sólyom karmát. (Ondr.) (Justina) megvakargatja a gyereket, és magával rántja. (Laz.);
pren.: Julkát a szíve fogja, sajnos (Laz.) Valami nagyon fáj, nagyon szomorú. Nagyon dühös volt (Ráz.-Mart.) Nagyon dühösen.
|| karcolás és karcolás híg. elkapni, elkapni: Hasan becsapta a szemét. (Hor.)
-
karcolás 2, -í, -ia dok. kifejez (mit) letép, kapar: z. zörögsz;
karcos plakát;
Letépem a maszkot. (Jes.)karcolás balra, -ie, -ejú dok. érdessé, bozontossá válik: a kézbőr kopott
karcos osztriga. m. kaparó alakú, mint a kaparó: z alakú csomók