zokogás, -u ember. r. jellegzetes hang, amely fájdalomtól, sírástól stb. erősen szorítja a lélegzetét: fájdalmas v.;
szívszorító v. (Rozs.);
Száraz zokogás szakadt a torkán. (Hor.)
zokogva, -ia középen. zokogás, zokogás, zokogás és zokogás zokogva: Nehezen győzte le a zokogást. (Jégé) tompa zokogás hallatszott az éjszaka csendjében. (Urb.)
hadd zokogjon a zokogás, engedjen ki zokogást, nyögjön, sírjon: ülő be;
Keményen és erősen zokog. (Stod.) Zokogott, mint egy gyerek. (Jég);
doc. zokogás, -nem, -nou, -kol
zokogva jön. m. zokogást tartalmaz, hasonlóan a zokogáshoz: v hang;
v-é megígéri (neked);
zokogva zokogás: Olina zokogva sírt. (Min.)
zokog ot, -u ember. r. könyveket. kifejez zokogás, zokogás, siránkozás: görcsös v.;
Erős zokogás szakadt ki a mellkasából. (Tea.) Fojtogatott egy zokogást. (Skal.)