Interjú Igor Ondruš orvossal, belgyógyásszal arról, amit Krčméry szilvesztertől tanult, és az európai szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő szlovákokról.
Igor Ondruš több mint tizenhárom évig volt a Prievoz belső osztályának belső és utógondozó részlegének vezetője. Ma ambuláns belgyógyászként dolgozik a pozsonyi Ružinov Poliklinikán.
Mindig orvos akartál lenni?
Anyám a négy nővér egyike volt, kivéve az összes orvost. Tehát valószínűleg a családban van, bár a döntés meghozatalakor nem nagyon támaszkodtam rá. Emberhez vonzott, biztos volt benne egy darab önzetlenség.
Ezenkívül megtiszteltetés számomra, hogy Silvester Krčméry vezetett az egyetemen. Valójában az egyetemisták humanitárius ágának szellemi vezetője volt. Nem ment el az összes találkozóra, de néha eljött hozzánk, és mi is a Košická utcába mentünk hozzá. Az orvostudomány harmadik évétől, 1979-től vettem részt rendszeresen.
Így ismerkedtél meg Vladimír Jukllal?
Csak kirándulásokon találkoztam ezzel, sokkal több kapcsolatban voltam természetesen Krčméry-vel, akivel még iskola után is találkoztam, amikor a podunajské biskupicei kórházba kerültem, ahol Krčméry röntgentudós volt.
Tehát valójában kollégák voltunk, szakmai témákról is beszélgettünk.
Milyen Krčméry orvos volt?
Nagyon jó. Podunajské Biskupice néhány új vizsgálati módszert vezetett be, a bronchográfiát. Ez abban az időben volt, amikor még nem volt CT, ez egy kontrasztanyagokkal végzett vizsgálat volt, amely bizonyos hörgőbetegségeket kimutatható.
Így elismert tekintély volt. Azonban kulcsfontosságú módon befolyásolt engem a páciensre nézve.
Emberhez vonzott, biztos volt benne egy darab önzetlenség.
Manapság is olyan dehumanizált cinizmusú orvosok között mondják: kint van egy játékterem. A vendéglősök azonban határozottan közölték velünk: Ez nem sérv, ez egy sérvű beteg.
Arra késztetett minket, hogy tiszteljük az embert, hogy először lássuk az embert, majd a betegséget, mert nem betegséget kezelünk, hanem egy olyan embert, aki betegségben szenved. Az orvosi környezetben ez ma sem magától értetődő dolog, és akkoriban egyáltalán nem így volt, elvégre az is természetes, hogy ennyi páciensnél az orvosok általában rutinba esnek és így beszélgetnek. Krčmérynek köszönhetően nem szoktam meg.
Hogyan néztek ki híres találkozásaid?
Kéthetente egyszer zajlottak, öt-tízen voltunk, mindig egy évben találkoztunk. Ezen kívül központi találkozók is voltak, amelyeken minden év képviselői részt vettek.
A kocsmák attól függően mentek a háztartásokba, hogy melyik orvossal találkoztak, mert ezt mindig egy másik háztartásban végezték.
Nem betegséget kezelünk, hanem olyan embert, akinek van betegsége.
Először az evangéliumból olvastunk, majd elmélkedtünk rajta, majd átéltünk valamit az enciklikákból, különösen a Humanae vitae-ból. Aztán megvitattuk a mindennapi dolgokat, amelyek inkább spirituális természetűek voltak.
Többször voltam Krčméry-vel és Košickában, titokzatos volt, amikor odaértem, be volt kapcsolva a rádió, vigyázott, hátha elfogják.
Tanulmányok után Podunajské Biskupice-ba ment dolgozni, ahol szintén kapcsolatban állt Krčméryvel, de már a Focolare része volt. Orvosi kapcsolatokon keresztül is eljutott a mozgalomhoz?
Kicsit más kontextusú volt, a főiskolán megismertem a mozgalmat, apámnak köszönhetően, aki a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának professzora volt. Teresa Cifaldi is nála tanult, apám nem is tudta, hogy Teresa és más emberek a Focolare-ből származnak, de ennek köszönhetően elkezdtem részt venni a Cablkovánál tartott találkozókon. Így találkoztam Janka Maňkával, Lac Hučekkel, Joža Klembaruval, vagyis 44 évvel ezelőtt. De aztán eltűntem, megszakadtak a kapcsolataim, és csak tíz évvel a forradalom után tértem vissza.
Tehát időközben valószínűleg teljes mértékben foglalkozott orvossággal.
Igen, nem sokkal 1989 novembere után megnyertem a Prievoz belső osztályvezetői versenyét, így több mint tizenhárom évig voltam a belső és az utógondozó osztály vezetője. Az osztály később a Ružinov Kórház helyiségeibe költözött, ahol korábban adminisztratív tulajdonban volt.
Még mindig élvezem a belgyógyászatot.
Minden betegség alapja a megelőzés, amelyet hazánkban elhanyagolnak.
Most ambuláns belgyógyászként dolgozom a Ružinov Poliklinikán, ahol az elmúlt hét évben voltam. Természetesen a szakterületemen végzett munka rendkívül megterhelő. Olyan embereknek kell lennie körülöttem, akiket igazán érdekel az ilyen jellegű munka, három és rugalmasan négy nővérem van, nélkülük nem tudnám megtenni.
Miért akár négy nővér?
Mert a belső ambulancián kívül van egy kórházam és egy másik nővérem is, aki EKG-t végez, amit általában értékelni szoktam. Munkám gyakran meghaladja az egyik orvos körét, így több mint elég, de a személyzet és a munkaszervezés, ideértve a megfelelő helyiségeket is, továbbra is kezelni tudom.
Ön szív- és érrendszeri betegségeket kezel, amelyek Szlovákiában nagyon súlyosak. Az EU-n belül hagyományosan a rosszabb országok közé tartozunk az e betegségekkel szembeni halálozás szempontjából, ezért ez még mindig így van?
Valamiben pozitív fejlődésen mentünk keresztül, mert új vizsgálati módszerek léteznek, így a betegségek jobban diagnosztizálhatók. De minden betegség alapja a megelőzés, amelyet hazánkban elhanyagolnak.
Tehát nem járunk rendszeresen orvoshoz, és rossz életmódot folytatunk?
A szív- és érrendszeri megbetegedésekben mind befolyásolható, mind ellenőrizhetetlen tényezőkkel kell szembenéznünk. A genetikát és a család bizonyos terhelését nem lehet befolyásolni, de befolyásolhatjuk a dohányzást, az életmódot, a fizikai aktivitást, a magas vérnyomást vagy a cukorbetegséget. Minden hipertóniás beteg alapja azonban a testmozgás és a diéta. Sokan nem mozognak, de naponta körülbelül tízezer lépést kellene megtennünk.
Ennyi perc séta?
Körülbelül egy óra séta.
Sok ember hétköznapi élete azonban úgy néz ki, mintha reggel a parkolóba vagy a buszmegállóba mennének, és munkába mennének. Azok, akik így élnek, tudatosan mondják el, hogy minden nap fél órát vagy egy órát járnak?
Ki fog csak sétálni? (Mosolyogj.) Természetesen azok, akik viszonylag közel laknak a házhoz, ne busszal vagy autóval menjenek dolgozni, hanem gyalog.
Naponta körülbelül tízezer lépést kell megtennünk.
És akkor sok apróságra kell gondolni: amikor a bevásárlóközpontban vagyunk, nem a liftet használjuk, hanem felszaladunk a lépcsőn, vagy otthon használjuk a lépcsőket egy bérházban. Ha összeadjuk, akkor képesnek kell lennünk minden nap körülbelül félórás gyors gyaloglásra vagy hegymászásra, hogy az ember élettanilag lélegezhessen. Ez nagyszerű megelőzés. Persze, a diéta fontos, de kövér, de fitt szószóló vagyok.
Tehát lehetünk túlsúlyosak, de a legfontosabb a mozgás?
Elvileg, ha kissé túlsúlyosak vagyunk, természetesen nem túl sok, de van elég testmozgásunk, akkor ez nem olyan veszélyes, mint amikor kevés a testmozgás. Olyan tanulmány készült, amely kifejezetten a testmozgás rendszerére összpontosított, és kimutatta, hogy a testmozgás a szív- és érrendszeri betegségek jobb megelőzése, mint a karcsú alak.
Mi akkor a szlovák probléma? Ezekkel a betegségekkel nemcsak a gazdagabb nyugati országokban vagyunk rosszabbak a statisztikákban, hanem a Cseh Köztársaságban és Magyarországon szomszédainkként is.
Hazánkban évente 50 000 ember hal meg ezekben a betegségekben, harmaduk munkaképes korban. Mintha mi szlovákok kevésbé lennénk tudatosak, népiesen mondom, gyakran köhögünk egymással. Mert a Biblia igaz: szeresd magadat, mint felebarátodat.
A testmozgás jobban megelőzi a szív- és érrendszeri betegségeket, mint a karcsú alak.
Jobban tisztelnünk kell magunkat, de elhanyagoljuk, inkább a munkát részesítjük előnyben, amennyiben annak rabszolgái leszünk. Ha vannak olyan emberek, akiknek egyszerre három munkájuk van, akkor törvényesen elpusztulnak, és ez valahol megjelenik. Hiányzik az egyensúly a kikapcsolódás formájában, a külföldön élők jobban tudják ezt, de mi magunk vagyunk ilyen rabszolgák, ez sokéves tapasztalatomból következik.
Tehát ha hipertóniás vagyok, többet kell mozognom, gondolkodnom kell a relaxáción, meg kell mérnem a nyomásomat és a napi lépések számát?
Nekem is nagyobb a nyomásom, irányítom, de nem is úgy, hogy rabszolgává váljak. Ez a második véglet. Az említett lépésméréshez vannak mobilalkalmazások is, de nem lenne helyes, ha robotként mérlegelnénk ezeket az alkalmazásokat. Persze vannak olyan orvosok, akik azt mondják pácienseiknek, hogy még mindig meg kell mérniük a nyomást, a pulzust, a derék kerületét, a lépések számát, figyelniük kell, mit esznek, a gyógyszereket. És néhány ember aztán minden nap a pontig tölti.
Ez azonban ellentétes véglet, ezért inkább azt mondom a betegeknek: ellenőrizze a vérnyomását, de ha van jó, akkor nem csak akkor kell megtennie, ha rosszul érzi magát. Vagy ne ellenőrizze folyamatosan, lehet, hogy a lépések száma nem minden nap azonos, mert mentálisan tönkreteszi. Szívrohamot is kaphat, ha mindent nagyon gondosan figyel.
Eperjesi régióban, azaz keleten a szív- és érrendszeri betegségek halálozási aránya magasabb a halálozásokhoz képest, mint Nyugat-Szlovákiában, amint azt Ön magyarázza?
Ez nem lesz nagyobb alkoholfogyasztás, mivel ez inkább egy szívroham megelőzés. (Nevetés.) Mint mondják, minden dohányosnak inni kell, mert a dohányzás növeli a szívroham valószínűségét, és az alkohol ellenkező hatást fejt ki. Nos, ez biztosan nem az én tanácsom. Visszatérek ehhez a kijárathoz: feltételezem, hogy alacsonyabb a tudatosság, valószínűleg alábecsülik ott az egészségüket.
Tehát az a tanács, miszerint ha naponta megiszunk egy pohár bort, nem ártunk magunknak, de jelentősen csökkentjük a szívroham kockázatát, összhangban áll a tudománykal.?
Ha bort, különösen vörösbort mérsékelten fogyaszt, ebből a szempontból mindenképpen jó, ha csökkenti a szívroham kockázatát.
Miért?
Az alkohol tágítja az ereket, emellett a vörösbor tanninokat tartalmaz, amelyek antioxidáns hatást fejtenek ki, ezáltal csökkentve a vérben a különböző metabolitok mennyiségét.
Tehát orvosként ajánlja?
Miért ne, ha kedvezőnek tartja?
Mert még mindig iszik mindenki. (Nevetés.) Olyan betegekkel szoktam problémám lenni, akik ivással tönkretették a májat, ezért nem tudom ajánlani. Az alkoholisták kevésbé halnak meg szívinfarktusban, de sokkal inkább más betegségekben.
A járóbeteg-rendelőben vannak pitvarfibrillációra figyelmeztető plakátok, ami manapság ilyen probléma?
A fibrilláció állítólag az ezredforduló járványa.
Mi köze van hozzá?
Nem szabályozzuk azt a nyomást, amely bizonyos strukturális szívbetegségeket okoz. Hipertónia esetén egyebek mellett a bal pitvar problémája, amely fokozódik, ami pitvarfibrillációt vált ki azzal a lehetőséggel, hogy vérrögök képződhetnek benne.
Mi ez pontosan?
A szívfordulat, vagyis a szívciklus úgy zajlik, hogy a szisztolé és a diasztólia váltakoznak, vagyis a szív összehúzódása és ellazulása. A szív szisztoléjának elején a pitvari szisztolé található, amely átmegy a szív más szakaszaiba, és a fibrilláció során, amely megnagyobbodott pitvar esetén fordul elő, a pitvarban lévő elektromos ingerek másképp fordulnak elő, mint egy egészséges szívben.
Ha vannak olyan emberek, akiknek egyszerre három munkájuk van, akkor törvényesen elpusztulnak, és ez valahol megjelenik.
A szív ekkor szabálytalanul dobog. A pitvarfibrilláció során a szisztolé során a vér nem távozik teljesen a szívből, különösen a bal pitvar fülében, ami megnöveli annak kockázatát, hogy azok a vérrögök kialakulhatnak, amelyek váratlan körülmények között azután a teljes keringésbe kerülhetnek. És így következik be az agyi vereség.
Tehát, ha szívritmuszavarokban szenvedünk, ez azt jelzi, hogy agyvérzéshez vezethet?
Ez lehet vagy nem jel, nagyon egyedi, mert a pitvarfibrilláció mellett vannak olyan aritmiák is, amelyek nem okoznak stroke-ot, de más súlyos állapotok okai is lehetnek. Az aritmia azonban jóindulatú is lehet, azaz jelentéktelen, csak szakember képes megkülönböztetni. Van olyan betegem, aki fibrillál, de nem érez semmit. Ez egyébként a legárulóbb, mivel nagy a valószínűsége annak, hogy vérrög alakul ki, amely felszabadul, és agyvérzést eredményez. Vannak emberek, akik még a legjelentéktelenebb szívritmuszavart is érzik, és elmondják, mi történik. Ugyanakkor egyáltalán nem történhet semmi rossz.
Miért érzik?
Ennek oka lehet a központi agyi rendszert terhelő stressz vagy éhség, alkoholfogyasztás, nehéz fizikai aktivitás. De hogy veszélyes-e, azt nem lehet csak egy EKG alapján meghatározni. Ebben az esetben 24 órás vagy heti EKG-t kell végrehajtani - a pácienshez kis elektródákat csatolnak, amelyek figyelik a szív aktivitását, ezt számítógépen értékelik.
Különösen az iskolázottabb emberek már jobban figyelnek az étrendre, gyakran különféle, a legfinomabb étrendeket is megoldanak, megpróbálnak sportolni. A stresszt azonban nem kerülhetik el, mert el kell tartaniuk családjukat, fizetniük kell a jelzálogkölcsönöket, és gyakran igényesebb kreatív munkával vagy felelősséggel kell rendelkezniük. Ami önmagában is stresszt okozhat, ha más dolgok jól működnek?
A stressz a fejben történik. Ezért szubjektív kérdés, vagyis az, hogyan értelmezi az egyén egy bizonyos helyzetet. Ha olyan stresszes helyzetem van, amellyel nehezen tudok megbirkózni, akkor valahogy hozzá kell állnom hozzá - vagy feladom, vagy elmegyek megoldani. És hogyan bánok vele?
Mintha mi szlovákok kevésbé lennénk tudatosak, népiesen mondom, gyakran köhögünk egymással.
Hideg fejjel vagy érzelmileg, vagy öt helyzetet oldok meg egyszerre? Választanom kell. Persze vannak olyan emberek, akik egyszerre sok tevékenységet végezhetnek, ez a természettől függ. De vannak olyanok is, akik robotként működnek. A stressz szó manapság nagyon modern, de nem kell alávetnünk magunkat. Mint említettem, ez attól függ, hogyan kezeljük a stresszes helyzetet.
Így még egy magas beosztású ember is el tudja érni a stressz szintjét elfogadható szintre?
Persze, de képesnek kell lennie arra is, hogy kikapcsoljon és szünetet tartson a munkában, és a munkáján kívül mást is csináljon. Ha valaki traktoros, akkor szellemi munkát is kell végeznie, ha valaki szellemi munkát végez ...
… Szabadidejében traktorral kell közlekednie.
Ez ideális lenne. (Nevetés.) Csak fizikai munkát kellene végeznie. Megmentjük a szívünket és a fejünket.
Amit maga nem ajánl a betegnek?
Ellenkezőleg kezdem: kissé túlsúlyos vagyok, megpróbálom követni a "kövér, de fitt" elvét. Napi 600 lépést gyalogolok, amikor szünetem van, itt, a poliklinikán egymás után kétszer hét emeletet futok. Műtéten voltam, hat kilót fogytam, ami eddig nem volt elveszítve, így e tekintetben valóban hálás voltam a műtétért. Van ilyen helyettesem: szeretem, szeretem az édességeket, valahogy nem tudok szabadulni tőle. Feleségeimet meg kell kérdezni más satuikról. (Mosoly.)
Fotó: Július Kotus
Ha tetszett a cikk, ossza meg barátaival és ismerőseivel a közösségi hálózatokon.