absztrakt

A CÉL: Ezt a vizsgálatot a menopauza előtti és utáni nőknél értékelték, hogy az elhízás befolyásolja-e az alkar bőr reaktív hiperémiáját.

hiperinzulinémiával

JAVASLAT: Keresztmetszeti vizsgálat.

TÁRGYAK ÉS MÓDSZEREK: Nyolc sovány premenopauzális (24 éves, 6 ± 3, 5 éves, BMI = 21,9 ± 1,5 kg/m2, átlag ± 1 sd), nyolc elhízott premenopauzás (27 éves, 8 ± 5, 1 éves, BMI = 35, 3 ± 5, 8 kg/m2) 8 nyolc posztmenopauzás nő (56 éves, 1 ± 8, 3 éves, BMI = 20, 2 ± 2, 2 kg/m2) és nyolc elhízott posztmenopauzás nő (57, 4 ± 6, 1 éves, BMI = 32, 8 ± 3 kg/m2). A plazma glükóz-, inzulin- és lipidprofilokat éhgyomorra határoztuk meg, és glükóz-tolerancia tesztet hajtottunk végre. A véráramlás reakcióját az alkar keringésének átmeneti elzáródására (reaktív hiperémia, RH) lézeres Doppler képalkotó rendszerrel mértük.

Az eredmények: Az elhízott nőknél hyperinsulinemia volt, ami arra utal, hogy inzulinrezisztensek. Az RH nagysága hasonló volt a menopauzás nőknél, mint a premenopauzás nőknél. Az elhízás nem befolyásolta ezt a mikrovaszkuláris választ.

Következtetés: Az elhízás, amelyről ismert, hogy a vázizomzat károsodott endothelium-függő értágulatával jár, nincs hatással az alkar mikrocirkulációjának páratartalmára.

Az elhízott, nem cukorbetegeknél fokozott a kardiovaszkuláris kockázat. Úgy gondolják, hogy számos tényező önmagában vagy együttesen hozzájárul az ateroszklerotikus elváltozások kialakulásának felgyorsulásához ezeknél az egyéneknél, beleértve a hiperinsulinémiát és az inzulinrezisztenciát, a diszlipidémiát és a magas vérnyomást. Ezenkívül számos megfigyelés azt sugallja, hogy néhány elhízott betegnek károsodott az endotheliális funkciója (3, 4, 5, 6), ami hozzájárulhat a kardiovaszkuláris morbiditáshoz. Az inzulinról ismert, hogy az embereknél a vázizomzat értágulatát indukálja, ami fokozhatja az inzulin hatását. Úgy tűnik, hogy az inzulin ezen értágító hatása az endotheliális (NO) által vezetett nitrogén-oxid által közvetített. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az elhízott betegek károsodott értágító válaszokat adnak az inzulinra, ami hozzájárulhat az inzulinrezisztencia kialakulásához. Azt, hogy az elhízott betegek minden, vagy csak az alcsoportjában vannak-e endotheliális változások, és befolyásolják-e a bőr mikrocirkulációját, továbbra sem vizsgálják. Az ilyen endotheliális változások nagyon relevánsak lehetnek, mivel hozzájárulhatnak az elhízás metabolikus és kardiovaszkuláris szövődményeihez.

Most már lehetséges Doppler lézeres áramlásmérővel nem invazív módon megvizsgálni a bőr mikrokeringését. Ezt a tesztet annak értékelésére végezték el, hogy az alkar bőrének inzulinrezisztens reakciója (reaktív hiperémia, RH) megváltozott-e az inzulinrezisztens nőknél. Ismeretes, hogy az értágítás, amely a keringés átmeneti elzáródása után következik be, összetett és magában foglalja - többek között - az NO felszabadulását az endothel sejtekből. A vizsgálatokat elhízott és szegény nőknél végezték. Mivel kiderült, hogy a menopauza károsítja az endothel funkciót, ami összefüggésben lehet az ösztrogénhiánnyal, 14 menopauza előtti és utáni nő alcsoportját hozták létre mind szegény, mind elhízott nők számára. Ez lehetővé tette annak felmérését, hogy az elhízás másképpen befolyásolja-e a bőr érrendszeri reaktivitását a posztmenopauzás nőknél, mint a menopauzában.

Tantárgyak és módszerek

elemeket

Négy egészséges nőcsoportot választottak ki a vizsgálatban való részvételre: nyolc változó (BMI 30 kg/m2) a premenopauzás nőknél (OPre csoport); és nyolc menstruációs nő (BMI 30 kg/m2) posztmenopauzás nőkből (OPost csoport). A Lean résztvevőket az elhízás klinikájáról vették fel helyi hirdetésekbe és elhízott alanyokba. A vizsgálatba bevontuk az összes alany mérlegelését és megmérését, valamint a zsírvastagságot (testtömeg%) a bőrvastagság mérése alapján. A korábbi kórtörténet és fizikai vizsgálat alapján minden nő egészségesnek számított. A kizárási kritériumok a következők voltak: bármely gyógyszer rendszeres használata; diasztolés vérnyomás> 100 Hgmm; ismert cukorbetegség; nemi hormonok használata a születés szabályozására vagy a hormonok pótlására; a dohány jelenlegi használata; és az alkoholfogyasztás meghaladja a 20 g/nap értéket. Az önkénteseket teljes körűen tájékoztatták a vizsgálati protokollról és megadták írásbeli beleegyezésüket. A tanulmány összhangban volt a Helsinki Nyilatkozatban meghatározott elvekkel, és a Lausanne-i (Svájc) Orvostudományi Kar Etikai Bizottsága jóváhagyta.

Lézer-Doppler képalkotás

A fent leírt módon lézeres Doppler pásztázó rendszert (Moor Instruments, Axminster, Egyesült Királyság) használtunk. Ez az eszköz lehetővé teszi a mikrovaszkuláris véráramlás mérését az érdeklődési területen a bőrrel való érintkezés nélkül. A teljes áramlást perfúziós egységekben (PU) fejezzük ki a lézer-Doppler áramlásmérő elvének megfelelően. A környezeti hőmérséklet 22,8 ± 1,0 ° C (a szegény premenopauzás nők csoportjában) és 23,8 ± 1,3 ° C (elhízott posztmenopauzás nők csoportjában) között változott (NS).

Reaktív hiperémia (RH)

Az RH értékét lézeres Doppler képalkotással értékeltük az alkar bőrén. Az artériás elzáródást a vállra helyezett nyomó mandzsettával értük el, és szupriszisztolés nyomáson (220 Hgmm) 3 percig felfújtuk. Ez a módszer a kezünkben az egyénen belüli, 10% -nál kisebb, az egyének között pedig körülbelül 30% -os változékonyságot mutatott. 11.

Vérnyomásmérések

A vérnyomást oszcillometriás módszerrel mértük (Accutore 1A, Datascope Corp., Paramus, NJ 07652, USA). A méréseket 30 perces hanyatt fekvő pihenő után kaptuk.

A plazma lipidek mérése

A plazma koleszterin, HDL koleszterin és triglicerid koncentrációit enzimatikusan mértük a francia Biomérieux (Lyon, Franciaország) kitjeivel.

Orális glükóz tolerancia tesztek

Minden alanyon 2 órás orális glükóz tolerancia tesztet hajtottak végre a lézeres Doppler képalkotás előtt. Vénás kanült helyeztek az anteubitalis vénába vérvétel céljából. 30 perces pihenés után bazális vérmintát nyertünk. Ezután minden résztvevő 5 percig 1,5 g glükóz/kg zsírmentes 30% (w/v) glükózszirupot fogyasztott. Ezt a dózist alkalmazták a szokásos 75 g-os glükózterhelés helyett a glükóz mennyiségének a vizsgálatban résztvevők metabolikus méretéhez való igazításához. Második vérmintát vettünk 120 perccel a glükóz bevétele után. Az alanyok az eljárás során békésen maradtak az ágyban. A plazma glükózkoncentrációt Beckman Glucose II analizátorral (Beckman Instrument, Brea, CA, USA) analizáltuk. A plazma inzulin koncentrációit radioimmun vizsgálattal mértük Linco (St Charles, MO, USA) készlet segítségével.

Tanulmányi protokoll

Minden résztvevőt reggel egy reggel, 0080 és 1100 óra között, éjszakai böjt után tanulmányoztunk. A betegeket arra kérték, hogy tartózkodjanak az alkoholfogyasztástól és kerüljék a megerőltető testmozgást a vizsgálat előtt 3 napig. A vizsgálat során egy állandó hőmérsékletű szobában az ágyra támaszkodtak. Megérkezésük után (idő: -30 perc) egy vénás kanült vért vettünk be az anteubitalis vénába. A 0. időpontban vérmintát nyertek, és orális adag glükózt adtak be. Második vérmintát vettünk 2 órával a glükóz bevétele után. Mindkét vérmintában meghatároztuk a plazma glükóz és inzulin koncentrációit. A teljes koleszterin, HDL-koleszterin, trigliceridek és szabad zsírsavak plazmaszintjét csak az első vérmintában mértük. Az RH-t 120 percnél végezzük.

Statisztikai analízis

Valamennyi eredményt átlag ± 1 sd-ben fejezzük ki. A négy alanycsoport erőforrásainak összehasonlítását az ANOVA végezte. Amikor az F érték szignifikáns volt, páros összehasonlításokat hajtottunk végre módosított t-tesztek alkalmazásával (Fisher által védett legkevésbé szignifikáns különbség). Amikor szükséges a szórás-heterogenitás csökkentése érdekében, elemzéseket végeztünk log-transzformált adatokon. Az összes teszt alfa szintjét 0,05-re állítottuk. Minden számítást a JMP szoftver 3.2.2-es verziójával hajtottunk végre (SAS Institute, Cary, NJ, USA).

az eredmény

A fenti vizsgálatok mindegyike értékelte az endotheliális funkciókat a vázizomokat ellátó vaszkuláris ágyban, 3, 4, 5, 6, 19, de nagyon keveset tudunk a bőr mikrocirkulációs funkciójáról az emberi elhízás esetén. A közelmúltban elhízott egyéneknél tompa értágító reakciót figyeltek meg a véráramlásra az életkor és a nem alapján végzett gyenge kontrollokhoz képest. Azonban még mindig nem világos, hogy az elhízott betegeknél megváltozott-e a bőr endotheliális funkciója. Ezt a kérdést erre a kérdésre válaszolták. Erre a célra mértük a posztiszchémiás RH-t. 11., 12. A tanulmányban a véráramlás változásainak rögzítésére használt eszköz egy lézeres Doppler képalkotó, amely lehetővé teszi az érdeklődésre számot tartó bőrfelület beolvasását, és számos mérés vonatkozásában rendkívül reprodukálható értékeket biztosít. Vizsgálatainkat menopauza előtti és utáni nőkön végeztük, hogy megvizsgáljuk az ösztrogének lehetséges szerepét a bőr mikrocirkulációs reaktivitásában, amint azt egy nemrégiben készült jelentés javasolja, hogy a posztmenopauzás nőknél az ösztrogénpótló terápia növeli az Ach értágulat által kiváltott bőr értágulatát. 14

Az egyéneket orális glükóz beadása után vizsgálták. Ezt az opciót azért használtuk, mert korábbi kutatók beszámoltak a brachialis artéria áramlás által közvetített dilatációjának akut romlásáról a szénhidrát beadása után, 21 ami valószínűleg a szénhidrátok által kiváltott reaktív oxigénfajok kialakulásához kapcsolódik. A glükóz etetés e potenciálisan káros hatása ellenére sem tudtunk megfigyelni semmilyen változást az alkar bőrkeringésében. Ez határozottan arra enged következtetni, hogy a nők elhízása nincs jelentős hatással az alkar bőr mikrocirkulációja által meghatározott reaktív hiperémiára. Elhízott személyeinknél jelentősen megnőtt a zsír testtömege és a derék kerülete. A várakozásoknak megfelelően inzulinrezisztensek voltak, amit az éhgyomri és az étkezés utáni hiperinsulinémia jelez. Alacsony plazma HDL-koleszterin és mérsékelten emelkedett plazma trigliceridszintek voltak összhangban az inzulinrezisztenciával. Ez a menopauza előtti és utáni nők esetében volt így. 22.

Ehhez a megfigyeléshez több hipotézis is felvethető. Először is, a többi kutató által jelentett endotheliális diszfunkció kizárólag a vázizomerekben lehet jelen, de az érerek nem változnak. Másodszor, önmagában az elhízás vagy a komplikáció nélküli inzulinrezisztencia önmagában nem lehet elegendő az endothel diszfunkciójának kiváltásához, de további tényezőket igényelhet. Ennek a hipotézisnek az alátámasztására úgy gondolják, hogy a zsigeri zsír inkább az endothel diszfunkciójához kapcsolódott, mint a szubkután zsírhoz. Harmadszor, az elhízáshoz más tényezőkre is szükség lehet, például hajlamosító génekre vagy étrendi tényezőkre, amelyek endothel diszfunkciót okoznak.

Ebben a tanulmányban számos hiányosságot kell orvosolni. Először is, az egyes csoportokba tartozó egyedek száma kicsi, és nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy az erek bőrreaktivitásában az elhízás által kiváltott finom különbségeket kihagyták. A vizsgálat másik gyengesége, hogy az inzulinérzékenységet közvetlenül nem mérték a vizsgálat résztvevői. Ehelyett azt feltételeztük, hogy a hiperinsulinémia inzulinrezisztenciát jelez. Egy nagy populációs vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a hiperinsulinémia megfigyelhető azoknak a személyeknek egy részében, akik nem mutatnak inzulinrezisztenciát, ha clamp vizsgálatokban értékelik őket. Különösen a metabolikus szindrómához kapcsolódó egyéb rendellenességek voltak jelen ebben az alcsoportban, beleértve a megnövekedett szisztolés vérnyomást, csökkent HDL-koleszterinszintet és hipertrigliceridémiát. További gyengeségként nem pontosan mértük a zsigeri zsírt. Az inzulinrezisztencia köztudottan szorosabban kapcsolódik a zsigeri, mint az összzsírhoz, 24, ezért nem zárhatjuk ki, hogy az érrendszeri reakcióképesség változhat az inzulinrezisztens, hasi elhízásban szenvedő betegeknél.

Összességében ezek a menopauza előtti és utáni nőknél elért eredmények nem mutattak semmilyen közvetlen hatást az elhízással összefüggő inzulinrezisztencia RH-ra a bőr mikrocirkulációjában. További vizsgálatokra lesz szükség az elhízás és más hajlamosító tényezők közötti kölcsönhatás értékeléséhez a mikrovaszkuláris diszfunkció kialakulásában.