chlamydialis

Átlagosan nőtt a chlamydia és a mycoplasma által okozott fertőzések száma. A betegség fokozott előfordulását laboratóriumi statisztikáink is megerősítik.

Ezek az emberi sejtekben élő baktériumok, többet ismerünk közülük, de két csoport különösen fontos:

  • egyesek az urogenitális és reproduktív rendszer fertőzését okozzák,
  • utóbbiak főleg a felső és az alsó légutakat érintik.

A Chlamydia trachomatis által okozott fertőzéseket a nemi úton terjedő betegségek közül a leggyakoribbnak tartják. A chlamydialis fertőzés diagnosztizálása és kezelése bonyolultabb, mert a legtöbb esetben rejtve van, nagyobb látható tünetek nélkül. A mycoplazmák és az ureaplasmák az emberi urogenitális traktus leggyakoribb gyarmatosítói a klamidia után. Ezeket a kórokozókat férfiaknál akut urethritis, nőknél hüvelygyulladás és cervicitis társítják. A Mycoplasma hominis és az Ureaplasma urealyticumot gyakran diagnosztizálják a betegség tünetei nélküli nőknél. Mind a Mycoplasma pneumoniae, mind a Chlamydia pneumoniae kórokozó a felső és az alsó légúti fertőzésekben, gyakran tünetmentes vagy enyhe.

Ezeknek a kórokozóknak a korai laboratóriumi diagnosztizálása, a fertőzések kezelése és ellenőrzése, beleértve a megelőző intézkedéseket is, folyamatos kutatást és klinikai és epidemiológiai összefüggések vizsgálatát igényli.

Diagnosztikai módszerek

A közvetlen diagnosztika módszerei közvetlenül a feltételezett fertőzés helyéről vett mintában található kérdéses mikroorganizmus bizonyítékain alapulnak. Mivel ezek mikroorganizmusok igényes tenyésztési körülmények között vannak, a tenyésztést normál laboratóriumi körülmények között nem alkalmazzák. A közvetlen kimutatási módszerek ezért antigén vagy DNS detektáláson alapulnak. A közvetlen bizonyítási módszerek meghatározó tényezője a vett minta minősége. Ez különösen fontos a chlamydia esetében, mivel ezek intracelluláris mikroorganizmusok, ezért fontos, hogy a minta hámsejteket tartalmazzon. A csak váladékot és váladékot tartalmazó minták nem elegendőek a megfelelő diagnózishoz. Ezek a módszerek kimutathatják az elhalt mikroorganizmusokat is, amelyek a terápia befejezése után jelen lehetnek a mintában, amíg az immunrendszer ki nem küszöböli őket. Ezért tanácsos a kezelés utáni követést legalább 3 hét különbséggel megtenni.

Közvetett diagnosztika az antitestek szérumban történő kimutatásán alapul, különféle immunológiai módszerekkel.

Chlamydia-fertőzés

Közvetlen diagnosztika:

  • bizonyíték Ch. trachomatis - immunokromatográfiás módszerrel (kérésre I. klinikai mikrobiológia),
  • DNS-bizonyító Ch. trachomatis - PCR-módszer (kérésre fertőző szerológia, mikroorganizmusok DNS-jének bizonyítása).

A közvetlen diagnózist elsősorban a fertőzés akut stádiumának előrejelzésére használják, amikor a DNS-lelet Ch. trachomatis a fertőzés egyértelmű bizonyítéka. Az Alpha medical kétféle módszere között a különbség a vizsgálat érzékenységében és specifikusságában mutatkozik meg. A DNS PCR módszer nagyobb érzékenységgel és specifitással rendelkezik. Ebben a módszerben a specificitás eléri a 98-100% -ot, az érzékenység pedig 96-100% (Ch. Trachomatis koncentrációja 5-10 IFU/ml). Az antigénmeghatározás egy immunokromatográfiai gyorsteszt, amelynek során figyelembe kell venni mind a hamis pozitivitás, mind a negativitás lehetőségét. A fent említett gyorsteszt segítségével nem lehet megkülönböztetni a chlamydia egyes fajait (Ch. Trachomatis, Ch. Pneumoniae, Ch. Psittaci), ha azok jelen voltak a mintában.

A fenti vizsgálatokhoz alkalmas mintatípusok:

  • nyaki tampon, hüvelyi tampon, húgycső tampon - mindkét módszerrel vizsgálható,
  • vizelet, kötőhártya-tasak tampon - csak PCR-rel vizsgálható, a Chl meghatározása. laboratóriumainkban megszűnt a vizeletben lévő trachomatis, ezért már nem szerepel az új típusú állításokban.

Fontos feltételek a helyes mintavételhez:

  • mielőtt letörölné a méhnyakról, törölje le a nyákot a méhnyakról, és dobja el ezt a tampont, végezze el a gyűjtést egy második tamponnal,
  • a beteg nem vizelhet legalább 1-2 órán át, mielőtt letörölné a húgycsövet vagy vizeletet gyűjtene,
  • a legjobb, ha a reggeli vizelet első áramlását veszi, 1 tenyésztésre szánt mintát egyidejűleg (közepes vizeletáram szükséges) és a Ch. trachomatis (első vizeletáramlás szükséges),
  • minimalizálja a natív vizelet szobahőmérsékleten történő tárolását (mielőtt átvisszük egy cobas PCR tápközeggel ellátott szállítócsőbe).

Közvetett diagnosztika:

  • antitestek meghatározása Ch. trachomatis IgM, IgA, IgG (szűrővizsgálat) ELISA módszerrel (kérésre fertőző szerológia, mikroorganizmusok DNS-jének bizonyítása),
  • a Chlamydia spp. elleni antitestek meghatározása IgA, IgG (megerősítő vizsgálat) Line Blot módszerrel - egy vizsgálati antitestben Ch. trachomatis, Ch. pneumoniae és a Ch. elleni antitestek kimutatása is lehetséges. psittaci (minden faj külön-külön) (kérésre fertőző szerológia, mikroorganizmusok DNS-jének bizonyítéka).

A különböző ELISA készletekben található antigének különböző összetétele eltérő eredményeket eredményezhet, különösen alacsonyabb antitestszinteknél. Ezért laboratóriumainkban lehetőség van megerősítő meghatározás alkalmazására a Line Blot módszerrel, amely meghatározza az antitestek reaktivitását az egyes klamidiális antigénekkel. Az antitestek megerősítő meghatározását a Line Blot módszerrel nem végezzük automatikusan, de csak akkor, ha erre külön kérésre van szükség, és a szűrővizsgálat során megtudjuk a chlamydia (Ch. Trachomatis vagy Ch. Pneumoniae) elleni antitestek pozitivitását a legalább egy osztály (IgM, IgA vagy IgG).

A domináns klamidiális antigén egy fajspecifikus MOMP antigén (felszíni membrán fehérje). A chlamydia egyes fajainak 25-35% -a különbözik a MOMP antigének aminosav-összetételétől, ami előfeltételeket teremt a chlamydia egyes fajainak differenciálódásához. Azonban csak egy klamidiumfaj fertőzésére megbízható. Több faj együttes fertőzésekor a MOMP antigén elleni antitestek keresztreakciója is előfordulhat a Line Blot módszerrel. A blot ezért más antigéneket tartalmaz: az OMP2 (fajspecifikus felszíni membránfehérje), a HSP60 (Heat Shock protein) - a krónikus gyulladás markere, és az ilyen típusú antitestek jelenléte meddőséggel, reaktív ízületi gyulladással és MIP antigénnel társul (Macrophage infektivitási potenciátor) - felszíni virulencia faktor intracelluláris mikroorganizmusokban. Az egyes antigének elleni antitestek eltérő jelentőséggel bírnak a kvalitatív blot értékelés során. A Ch. Magas előfordulása miatt A pneumoniae a populációban általában az antitestek szerológiai vizsgálatának értelmezése a Ch. trachomatis gyakran kihívást jelent.

A fenti vizsgálatokhoz alkalmas mintatípusok:

  • bennszülött vénás vér,
  • szérum.

Mycoplasma hominis, Mycoplasma genitalium, Ureaplasma urealyticum

Közvetlen diagnosztika:

  • M. hominis és U. urealyticum tenyésztési vizsgálata az antibiotikum-érzékenység meghatározására - azonosítási tenyésztési teszt különböző metabolikus tulajdonságok és a mikoplazmákkal szembeni természetes ellenállás alapján (kérésre Klinikai Mikrobiológia I),
  • a M. hominis DNS bizonyítéka - PCR-rel,
  • a M. genitalium DNS bizonyítéka - PCR-rel,
  • az U. urealyticum DNS bizonyítékai- PCR-rel.

A PCR-teszteket kérésre felsoroljuk. Fertőző szerológia, a mikroorganizmusok DNS-jének bizonyítéka.

A tenyészvizsgálat lehetővé teszi a félkvantitatív értékelés lehetőségét, és pozitív eredmény esetén információt nyújt az antibiotikum-érzékenységről is. Összegyűjtést igényel egy speciális szállító közegben, ahonnan nem lehet más kultúrát vizsgálni. A tenyészvizsgálat eredményei 2-3 napon belül elérhetők. Az egyedi mikoplazmák DNS-ét PCR-rel ugyanabból a mintából vizsgálhatjuk, mint a Ch. trachomatis. A PCR meghatározás hátránya a tenyésztési vizsgálathoz képest az, hogy 1 PCR analízishez mintasorozatot gyűjtöttünk, így standard módban az eredmények 5-7 napon belül elérhetők.

A fenti vizsgálatokhoz alkalmas mintatípusok:

  • méhnyak tampon
  • hüvelyi tampon
  • húgycső tampon, vizelet - mindkét módszerrel vizsgálható.

Fontos feltételek a helyes mintavételhez:

  • a feltételek megegyeznek a közvetlen bizonyítási módszerekkel a Ch. trachomatis.

Közvetett diagnosztika:

  • az urogenitális mikoplazmák diagnózisában nem végeznek.

Chlamydia pneumoniae

Közvetlen diagnosztika:

  • DNS-bizonyító Ch. tüdőgyulladás - PCR-módszer (kérésre fertőző szerológia, mikroorganizmusok DNS-jének bizonyítása).

Ch. Közvetlen DNS-kimutatása A pneumoniae-nak az arany standardnak kell lennie az akut betegségek diagnosztizálásában, mivel a klamidiális fertőzés első heteiben "szerológiai ablak" (késleltetett antitest válasz) van. A Ch DNS PCR-rel kimutatható. pneumoniae nem fertőző retikuláris testekből, valamint élettelen elemi testekből. A legmegfelelőbb helyről (a fertőzés típusától függően) történő mintavétel és a vett minta minősége döntően befolyásolja a diagnózis pontosságát. A pozitív eredmény egyértelmű bizonyítéka a fertőzésnek, a negatív eredmény azt jelenti, hogy a mintában nincs klamidia, de nem zárhatja ki a szervezet egészében előforduló klamidiális fertőzést.

A fenti vizsgálatra alkalmas mintatípusok:

  • nasopharyngealis tampon, nasopharyngeal aspirate - felső légúti fertőzés esetén,
  • köpet, bronchoalveoláris mosás - alsó légúti fertőzések esetén,
  • Az EDTA-ban összegyűjtött vér segíthet a szisztémás klamidiális fertőzés diagnosztizálásában, amikor a chlamydia tartósan fennállhat monocitákban és makrofágokban, ez nem alkalmas akut légúti fertőzésekre,
  • szinoviális folyadék a chlamydia kimutatásában reaktív ízületi gyulladásban szenvedő betegeknél.

Fontos feltételek a helyes mintavételhez:

  • amikor a nasopharynxet a szájüregen átpattanja, fontos, hogy az ívelt tampont a puha éghajlat hátsó széle mögé helyezze, a tampon legyező alakú mozdulatával törölje meg a nyálkahártyát az nasopharynx boltozatában, és tartsa a tampont a orrgarat 5 másodpercig, hogy felszívja a váladékot,
  • amikor az orrgaratból az orrüregbe vernek, egy tampont az orrüregben az orrgaratba kell behelyezni egy enyhe spirális mozdulattal (amíg ellenállást nem észlel), óvatosan és lassan forgassa a tampont az orrgaratban 5 másodpercig, hogy felszívja a váladékokat,
  • orrvesszővel vagy mandulával kapcsolatban vannak olyan anyagok, amelyeknél a hamis negativitás nagyobb százalékával kell számolni, ezért laboratóriumunkban nem javasoljuk a Ch. tüdőgyulladás.

Közvetett diagnosztika:

  • antitestek meghatározása Ch. pneumoniae IgM, IgA, IgG (szűrővizsgálat) ELISA módszerrel (kérésre fertőző szerológia, mikroorganizmusok DNS-jének bizonyítása),
  • a Chlamydia spp. elleni antitestek meghatározása IgA, IgG (megerősítő vizsgálat) Line Blot módszerrel - egy vizsgálati antitestben Ch. trachomatis és Ch. pneumoniae és a Ch. elleni antitestek kimutatása is lehetséges. psittaci (minden faj külön-külön) (kérésre fertőző szerológia, mikroorganizmusok DNS-jének bizonyítéka).

A Ch. pneumoniae, az IgM antitestek növekedése csak a fertőzés után 3-4 héten belül következik be; az újrafertőzés során az antitestek egyáltalán nem képződhetnek. Az IgG antitestek 6-8 héttel a fertőzés után pozitívak, az IgG antitestek gyorsabban emelkednek az újrafertőződésekben (1-3 héttel az újrafertőzés után). Miután legyőzte a Ch. pneumoniae, az IgG antitestek pozitivitása általában az első fertőzés után 3-5 évvel, 5 évnél hosszabb reinfekciók esetén is fennmarad. Az IgA antitestek felezési ideje rövidebb, mint az IgG antitesteké, ezért az IgA antitestek pozitivitását tartják a tartós fertőzés legjobb indikátorának. Azonban nemcsak az IgG antitestek, hanem az IgA antitestek magas gyakorisága is előfordul a felnőtt populációban, ami nemcsak a fertőzés tartósságának, hanem a Ch. tüdőgyulladás. Ezzel szemben 5 évesnél fiatalabb kisgyermekeknél a Ch. a pneumoniae ritkán fordul elő, ennek oka lehet gyenge antigén stimuláció vagy az immunrendszer éretlensége.

Mycoplasma pneumoniae

Közvetlen diagnosztika:

  • DNS-bizonyíték a M. pneumoniae-re - PCR-módszer (kérésre fertőző szerológia, mikroorganizmusok DNS-jének bizonyítása).

A mikoplazmák tenyésztése alkalmatlan a szokásos diagnózisra, mivel a mikoplazmák nagyon lassan növekednek, és a telepek csak 2–5 hetes tenyésztés után láthatók. A közvetlen DNS-detektálás PCR-rel tehát megfelelő alternatíva, mivel lehetővé teszi az eredmények gyors elérését (általában laboratóriumunkban 2-3 napon belül elérhetők). A PCR módszer rendkívül érzékeny és specifikus. A chlamydia-hoz hasonlóan a minta típusa és minősége is nagyban befolyásolja a helyes diagnózist. A mikoplazmák kimutatásának valószínűsége növelhető, ha 2 különböző helyszínről küldünk mintát. A fertőzés szakaszában, amikor az IgG antitestek emelkednek, a felső légúti minta már negatív lehet az M. pneumoniae DNS szempontjából, de ez nem zárja ki az alsó légutak fertőzését.

A fenti vizsgálatra alkalmas mintatípusok:

  • nasopharyngealis tampon, torkotampon, nasopharyngealis aspirate - felső légúti fertőzések esetén,
  • köpet, bronchoalveoláris öblítés, endotracheális aspirátum - alsó légúti fertőzés ellen.

Fontos feltételek a helyes mintavételhez:

  • nasopharyngealis tamponok készíthetők a száj vagy az orr üregén keresztül; a megfelelő gyűjtésre vonatkozó utasításokat a DNS Ch. tüdőgyulladás,
  • az orr-garat tampont mandulapálcával kell kiegészíteni,
  • mandulapálcika esetén a mandula nyálkahártyáját alaposan meg kell törölni a tampon spirális forgatásával, a tampon előre-hátra mozgatásával, majd felülről lefelé; mandulaműtét után szenvedő betegeknél tampont kell venni a garat hátsó faláról,
  • gyermekeknél nasopharyngealis és mandulatamponok, felnőtteknél köpet.

Közvetett diagnosztika:

  • antitestek meghatározása M. pneumoniae IgM, IgA, IgG ellen (szűrővizsgálat) ELISA módszerrel (kérésre fertőző szerológia, mikroorganizmusok DNS-jének bizonyítása),
  • antitestek meghatározása M. pneumoniae IgM, IgA, IgG ellen (megerősítő vizsgálat) Line Blot módszerrel (kérésre fertőző szerológia, mikroorganizmusok DNS-jének bizonyítéka).

Az IgM antitestek növekedése már a fertőzés után egy héttel bekövetkezik, de általában csak az elsődleges M. pneumoniae fertőzés során. Az IgM meghatározása tehát az óvodáskorú gyermekeknél a legmeghatározóbb érték. Az újrafertőzés során ritkán jelentenek IgM pozitivitást. Ha az újrafertőzés során az IgM antitestek növekedése következik be, akkor ez a pozitivitás hosszú ideig fennmaradhat, és egy ilyen hosszú távú megállapítás nincs összefüggésben a beteg klinikai állapotával. Az IgG antitestek 2-3 héttel az első fertőzés során az IgM emelkedése után jelennek meg, az emelkedés gyorsabb az újrafertőzés során. A Mycoplasma pneumoniae elleni IgG antitestek prevalenciája szignifikánsan magasabb kisgyermekeknél (5 éves kor alatt), mint a Chlamydia pneumoniae elleni IgG antitestek prevalenciája. Az IgA antitestek a legjobb mutatója az aktív fertőzésnek - gyors emelkedésük és legrövidebb felezési idejük miatt mind az IgG-hez, mind az IgM-hez képest. A fertőzés legyőzése után az IgA antitestek pozitivitása a legrövidebb marad, az IgG antitestek pozitivitása hónapokig, évekig fennmaradhat.

Következtetés

Összegzésként el kell mondani, hogy a klamidiális és mikoplazmás fertőzések helyes diagnosztizálása és korai kezelése viszonylag igényes folyamat, amely a megfelelő anyagok alapos összegyűjtésével kezdődik, a vizsgálati módszer helyes megválasztásával és az eredmények megfelelő értelmezésével folytatódik. A leírt mikroorganizmusok által okozott fertőzéseket úgynevezett atipikusnak minősítik, amelyek károsodott immunitáshoz vezethetnek és szinte bármelyik szervet érinthetik. A sikeres kezeléshez nemcsak a beteg és az orvos, hanem a laboratóriumi diagnosztikus is jó együttműködést igényel.