A cigarettafüst több mint 4000 vegyszert és 43 ismert rákkeltőt tartalmaz. A szén-monoxid a vér oxigénjéhez való könnyű kötődése miatt a dohányosok oxigénkoncentrációjának körülbelül 15 százalékos csökkenését okozza. A koncentráció csökkenése szívritmuszavarokat eredményez. A nikotin serkenti a katekolaminok felszabadulását, ezáltal növelve a pulzusszámot és a vérnyomást. A dohányzásnak az ember szív- és érrendszerére gyakorolt hatásának mértéke több tényezőtől függ. Először is, a napi elszívott cigaretták és a dohányzás éveinek száma. A napi elszívott cigaretták és a cigarettával töltött évek számának növekedésével nő a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata. Például az iszkémiás szívbetegség kialakulásának kockázata háromszorosára nő azoknál a dohányosoknál, akik napi 20 cigarettát szívnak. A szívinfarktus után négyszer nagyobb az esélye a visszatérő infarktusra, ha nem hagyja abba a dohányzást. A dohányzás és a hormonális fogamzásgátlók használata különösen kockázatos a nők számára. A dohányzó és hormonális fogamzásgátlót használó nőknek akár 20-szor nagyobb az esélye a stroke-ra, mint a nem dohányzóknak.
Az Egyesült Királyságban a dohányzás körülbelül 30 000 halálesetet okoz a szívkoszorúér betegségben az Egyesült Királyságban évente - ez az összes szívbetegség halálának mintegy 20% -át jelenti. Évente 400 000 halálesetet okoz az Egyesült Államokban.
Ischaemiás szívbetegség (CHD)
A dohányzás, a magas koleszterinszint és a magas vérnyomás a szívkoszorúér-betegség bizonyított kockázati tényezője, amely nem öröklődik. A cigarettázóknak kétszer-háromszor nagyobb a szívroham kockázata, mint egy nem dohányzónál. Ha mindkét másik fő kockázati tényező egyszerre van jelen, akkor a szívroham esélye nyolcszorosára nőhet. Becslések szerint a 45 év alatti férfiak szívinfarktusainak legalább 80% -át dohányzás okozza.
Ebben a korban a súlyos dohányosok 10-15-szer gyakrabban végzetes szívrohamot kapnak, mint a nem dohányzók. Az ISCHS-ben szenvedő betegeknél, akik továbbra is dohányoznak, szignifikánsan magasabb a koszorúér-események és a hirtelen halál kockázata, mint azoknál, akik a betegség diagnosztizálása után abbahagyták a dohányzást.
A dohányzás általában a vér koleszterinszintjének növekedését is eredményezi. Kimutatták, hogy a cigarettázás növeli a fibrinogén szintet és a vérlemezkeszámot, ami a vér viszkozitásának (ragadósságának) növekedéséhez vezet. A szén-monoxid kötése a hemoglobinhoz sokkal könnyebb, mint oxigénnel. Ez csökkenti a szövetekbe jutó oxigén mennyiségét. Mindezek a változások növelik annak a kockázatát, hogy a dohányosok az ateroszklerózis különféle formáit fejlesszék ki. Az artériák ateroszklerózisának kialakulása a szilárd és beszűkült artériákon keresztül a vér áramlásának csökkenéséhez vezet, és növeli a vérben kialakuló trombózis (vérrög, trombus) kialakulásának valószínűségét is. Az artéria ilyen hirtelen elzáródása szívrohamhoz vezethet, amely halálsal, agyvérzéssel vagy a láb gangrénájával (tüsszögésével) végződik.
Artériás ödéma
Ez az artéria falának ívelt alakja, amely később felszakadhat, vagy magában a dudorban trombus alakulhat ki, ami tragikus következményekkel járhat az érintett személy számára. A dohányosok sokkal gyakrabban halnak meg a hasi aorta aneurysmájának megrepedésével, mint a nem dohányzók.
Perifériás érbetegségek
A dohányosok tizenhatszor nagyobb kockázattal járnak a perifériás erek (eldugult erek a lábakon) kialakulásában, mint azok, akik soha nem dohányoztak. Azoknál a dohányosoknál, akik nem figyelnek az első tünetekre és továbbra is dohányoznak, nagyobb valószínűséggel alakul ki lábgangréna.
A cigarettázás más tényezőkkel együtt működik, ami az érelmeszesedés kockázatának megsokszorozódásához vezet. Azok a betegek, akik az alsó végtagok iszkémiás megbetegedése után nem hagyják abba a dohányzást, nagyobb eséllyel ismét megbetegednek, ami amputáció szükségességéhez vezet. Ugyancsak valószínűbb, hogy idő előtt meghalnak.
Buerger-kór (Trombangiitis obliterans)
A Buerger-kórt szinte mindig az erős dohányzás okozza. A kis erek gyulladása okozza, amely az artériák eltömődéséhez és a gangréna (sneti) kialakulásához vezet. Kevés érintett dohányos képes leszokni a dohányzásról, és sokuknak többféle amputációra van szükségük.
Stroke
A dohányosoknál nagyobb valószínűséggel alakul ki az agyi artériák trombózisa (stroke), mint a nem dohányzóknál. A dohányosoknál gyakrabban fordul elő speciális agyi vérzés (subarachnoidális vérzés), különösen azoknál a nőknél, akik hormonális fogamzásgátlókat is szednek.
A dohányzásról való leszokás
A dohányzásról való leszokás általában pozitív hatással van az emberi egészségre. Soha nem késő leszokni a dohányzásról. A dohányzásról való leszokás sikere elsősorban azokon az okokon múlik, amelyek a dohányzásról való leszokás döntéséhez vezettek. Minél több oka van a dohányzásról való leszokásnak, mint a dohányosnak való tartózkodásnak, annál nagyobb a dohányzás mellőzésének valószínűsége. Az előbbi dohányos megközelíti azon betegségek kialakulásának kockázatát, amelyeket a nem dohányzók a dohányzásról való leszokás után 5–15 évvel közelítenek meg. Számos oka van annak, hogy a dohányosok leszoknak a dohányzásról. A leggyakrabban említett okok az egészségügyi problémák, a gazdasági és társadalmi motívumok. A kudarcmegelőzés fontos a dohányzás absztinencia előmozdításában. Az egyik leggyakoribb ok, amiért az emberek visszatérnek a cigarettához, a stressz, vagy a stressz megnyilvánulásainak nem való megbirkózása. Emiatt a legjobb megelőzés az egészségfejlesztés életmódbeli változások formájában, fokozott fizikai aktivitás, étkezési szokások megváltoztatása, olyan szabadidős tevékenységek és hobbik támogatása formájában, amelyekre korábban nem volt idő.