rossz

Amikor a mindennapi életben az erkölcsről beszélünk, automatikusan a felnőttek világára gondolunk. A kutatások azonban azt mutatják, hogy még a kisgyerekek is morálisan gondolkodnak. Hány évet tudtak meg a tudósok a gyermekek erkölcsi megítéléséről?

A gyermekek erkölcse Piaget szerint

Jean Piaget (1896-1980) pszichológus, a legismertebb kognitív-fejlõdõ elmélet írója elsõként beszélt a gyermekek erkölcsi megítélésérõl. Kognitív-fejlődési elméletének alapfeltétele az az állítás, hogy a gyermekek erkölcsi fejlődése együtt jár a kognitív, a személyiségi és az érzelmi fejlődéssel. Így a gyermekek gondolkodása az erkölcsről az életkorukkal együtt növekszik. A svájci pszichológus szerint minden gyermek 4 szakaszon megy keresztül. Ezek a szenzomotoros szakasz, a preoperatív szakasz, a speciális műveletek szakasza, az utolsó pedig a formális műveletek szakasza.

Piaget különféle történetek segítségével tanulmányozta a gyermekek erkölcsi érvelését. Az egyik két gyerekkel (A és B gyermek) szóló történet volt. A történet lényege az okozott kár és a gyermek nézete volt a károkról. Gyermek Egy véletlenül erősebben kinyitotta az ajtót, és így véletlenül ledobta a polcon tárolt tizenöt csészét. B gyermek is ledobott egy csészét, de csak egyet, és amikor az anyja nem nézte, és az a megemelt polcon lévő kekszért nyúlt. Amikor Piaget megkérdezte a gyerekeket, hogy melyik gyermek okozott nagyobb kárt és rosszabbul viselkedett, a gyerekek többsége azt mondta, hogy A gyermek. Ennek oka az volt, hogy a gyermek több csészét dobott (15). Számunkra azonban egyértelmű, hogy az A gyermek szándéka jobb volt, mint a B gyermek szándéka. Nem akarta becsapni az anyját, nem akarta megszegni azt a szabályt, hogy ebéd előtt ne egyenek sütit stb., Egyszerűen élesebben kinyitotta az ajtót, és baleset történt. Éppen ezért Piaget bizonyos idő után a gyermekektől való adatgyűjtés után kijelentette, hogy a gyerekek nem képesek megítélni az erkölcsöt más emberek szándéka alapján. Az eredményre koncentrálnak, nem pedig a szándékra vagy szándékra.

Kohlberg szerint a jutalom és a büntetés a meghatározó

Jean Piaget utódja, Lawrence Kohlberg, a gyermekek erkölcsi fejlődését és erkölcsi megítélését kissé másként fogta fel. Az erkölcsi fejlődés elméletét három szakasz képviselte: prekonvencionális erkölcs, konvencionális erkölcs, posztkonvencionális erkölcs.

Kohlberg morális dilemmákat vetett fel a gyerekekkel, amelyek alapján megpróbálta kideríteni, hogyan gondolkodnak a gyerekek a jóról és a rosszról, arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen. A pszichológus megállapította a 2-10 éves gyermekek a jó és a gonosz aspektusán gondolkodnak a jutalomtól és a büntetéstől függően. Ha valami büntetést von maga után, az rossz. A gyermekek számára bemutatott leghíresebb morális dilemma a Heinz-lel kapcsolatos erkölcsi dilemma (Heinz dilemmája):

Európában volt egy nő, aki a halál küszöbén állt, mert rákban szenvedett. Csak egy gyógyszer képes gyógyítani és megmenteni. Olyan anyag volt, amelyet egy helyi gyógyszerész talált ki néhány napja. A beteg feleség férje, Heinz mindenkihez ment pénzkéréssel. Valamit kapott is, de a teljes összeg csak a gyógyszerhez szükséges ár felét tette ki. Heinz közvetlenül a helyi gyógyszerészhez is eljutott, és elmondta neki, hogy a felesége haldoklik, és sóhoz kell a gyógyszer. Heinz azt javasolta a gyógyszerésznek, hogy később fizethet-e a gyógyszerért, vagy tehet-e kivételt és olcsóbban eladhatja. A gyógyszerész azonban elutasította Heinz állításait. Heinz annyira kétségbeesett volt, hogy másnap betört a gyógyszertárba, és ellopott egy gyógyszert a feleségének. A kérdés: Heinz megtehette volna? Miért igen/nem?

Kohlberg rámutatott, hogy a legtöbb gyermek úgy reagált, hogy Heinznek nem kellett volna ellopnia a gyógyszert. Amikor azt kérdezte tőlük, miért, azt válaszolták, hogy nem kellett volna ellopnia a gyógyszert, mert elkaphatták volna, és megbüntethették volna őket. Kohlberg a fentihez hasonló reakciókat kapott más erkölcsi dilemmáira, amelyek lényegében támogatta elméletét, miszerint a gyermekeket az erkölcs megítélése során külső hatások (büntetések, hatóságok stb.) vezérlik.

Végül is a gyerekeket érdeklik a szándékok

Érdekes megállapításokat hoznak azonban új kutatások, amelyeket Piaget és Kohlberg elmélete félrevezetőnek nevez. A tanulmányok rámutatnak arra, hogy ha a kutatók az egész történet során hangsúlyozzák a karakterek szándékait, például képek vagy játékok segítségével a jobb megértés érdekében, akkor a gyerekek képesek beépíteni a szereplők szándékait erkölcsi megítélésükbe. Az egyik ok, amiért fontos hangsúlyozni a szereplők szándékait, az a tény, hogy a gyerekeknek nehéz emlékezniük a történet minden részletére, amely magában foglalja az említett szándékokat is. Ha a kutató nem kéri a gyermeket, hogy emlékezzen a karakter viselkedésének szándékaira, az erkölcsről szóló ítéleteit az eredményekre, a szereplők ebből fakadó cselekedeteire alapozza.

De mennyiben mérlegelnek a szándékok és az ezekből fakadó viselkedés/eredmények, amikor erkölcsről beszélünk? Gondoljunk az ún knobe hatás. Gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt dolgozó kutatók ezt állítják a szándékkal kapcsolatos ítéletek az eljárás eredményétől függően változhatnak. Így általában mások szándékaival kapcsolatos megítélésünk és meggyőződésünk attól függ, hogy cselekedeteik végül is jó vagy rosszak-e. Ha az ember olyasmit tesz, ami rossz eredményhez vezet, hajlamosak vagyunk úgy megítélni, ahogyan azt az ember akarta és tervezte. Ez vonatkozik a felnőttekre és a gyermekekre egyaránt.

Az egyik tanulmányban 3-5 éves gyerekeknek meséltek olyan történeteket, ahol az egyik szereplő jól teljesített, a másik pedig rosszul:

Egy házban egy Andy nevű fiú lakik. A másodlagos időben egy Janine nevű lány él. Andy békákat tart otthon. Andy szereti a békákat, de Janine utálja őket. Most nagyon figyelmesen hallgasson. Andy tudja, hogy Janine gyűlöli a békákat, és hogy nagyon szomorú és félne látni egyet. De Andy nem veszi komolyan. Nem érdekli, hogy Janine szomorú lesz. Andy úgy döntött, hogy minden ellenére Janina házába viszi a békát.

A kutatók megkérdezték a gyerekeket, hogy Andy szándékában áll-e elszomorítani Janine-t. A 4-5 éves gyermekek többnyire igennel válaszoltak. A kutatók azonban más történetet meséltek el a gyerekeknek. Ebben Andy elhozta a békát Janina házába, mert tudta, hogy kedvelik őket, de nem érdekelte, hogy Janine boldog-e vagy sem. Ebben az esetben a gyerekek gyakrabban válaszoltak arra, hogy Andy nem tervezte Janine boldoggá tételét.

A "mellékhatások" morálja

Miért tekintik tehát a gyermekek és a felnőttek szándékosan a rossz mellékhatásokkal járó tevékenységeket? A válasz a normák megsértése. Richard Holton filozófus (2010) szerint mások szándékaival kapcsolatos gondolatainkat befolyásolja, hogy a cselekmény megsérti-e, de betartja-e a normát. A szabvány megsértése esetén a cselekedetet szándékosnak tekintjük. Ha azonban a szabványt nem sértik, akkor nem értékeljük a cselekvést szándékosan.

Összefoglalva, a legújabb kutatások szerint a gyermekek erkölcsi megítélése sokkal bonyolultabb, mint azt korábban gondolták. Az olyan kutatók által használt feladatok, mint Kohlber és Piaget, az erkölcsi megítélés szintjének meghatározásához túl bonyolultak voltak, és a gyerekek nem voltak képesek a feladatok megértésére. A legújabb kutatások azonban világosan és érthetően tesznek fel kérdéseket, ami arra készteti a gyermekeket, hogy a cselekedeteket ugyanúgy kezeljék, mint egy felnőtt. Erkölcsi megítélésük és a jó és a rossz megítélése tehát nemcsak a személyek szándékain, hanem cselekedeteik eredményén is alapul. A gyermekek tehát ugyanolyan moralisták, mint a felnőttek.