Nem éppen olyan történet, amelyben az olvasó boldogan hintázik a hálóban, és beszippant egy pohár bort. Inkább az elavult naftalin illata, a színházi por fojtása, a piszok érzésének karcolásának szükségessége vagy a szárított spermium érzése a nemi hajban. Az élet Bartis Attila magyar író tollából nem éppen olyan, amit élni szeretne. A béke szó jelentheti a nirvánát, a csendet, a halált és a semmit is.
Nem éppen olyan történet, amelyben az olvasó boldogan hintázik a hálóban, és beszippant egy pohár bort. Inkább az elavult naftalin illata, a színházi por fojtása, a piszok érzésének karcolásának szükségessége vagy a szárított spermium érzése a nemi hajban. Az élet Bartis Attila magyar író tollából nem éppen olyan, amit élni szeretne. A béke szó jelentheti a nirvánát, a csendet, a halált és a semmit is.
A szocialista Budapesten találjuk magunkat az 1980-as években. A szocialista rezsim repedései még mindig elég kicsiek ahhoz, hogy kiváltsák a reményt, és az ideológia erejét továbbra is a nagytestvér jelenléte támasztja alá. Valahol, egy kopott nagyváros szívében egy színésznő és fia egy kétszobás lakásban élnek, és nem hajlandók kimenni. Miután második gyermeke, az elbeszélő ikertestvére eltűnt az imperialista Nyugat mélyén, a szocialista színésznő élete megtorpant.
A történet szinte önéletrajznak tűnik. A szocializmus korrupt világának kézzelfogható íze, amelyre emlékezünk, nem eredeti, megnyilvánuló. Hős, aki ekkor élt, felismerve annak kellemetlen egzisztenciális hülyeségeit és megaláztatásait. Ugyanakkor megértette és megérti azt a tényt, hogy ennek az életnek van néhány választása, döntése, sorsdöntő lépése, de néha bármely döntés egyszerűen a határozatlanság kifejeződése. Gyengeségek. Félelem. Gyávaság. Bűn. Körülmények.
Rendkívül sok oka van annak, hogy igazolja saját magának furcsa viselkedését. Néha többen elképzelhették volna, ha kell. Mert csak azért találja ki őket, mert akarja. Ahogy az elbeszélő szívesen feltalálja az öngyilkosság motívumait, hogy képtelen függetlenedni az anyjától, normális partner életét élni, vagy okokat kitalálni, hogy meggyőzze a törvényszéki orvost arról, hogy végül megölte az anyját, bár ez nem igaz. Vagy az?
Bartis Attila egyik varázslatos írásmódja a kétértelműség, a történtek megkérdőjelezése, a magánéleti események elterjedtsége a bizonytalan emlékek nyelvén. A történet felépítése látható, de - mint az építkezéseknél - aki kissé mozog és megváltoztatja a látószöget, nem biztos, hogy mindent lát, ahogy első pillantásra tűnik.
Az ígéretesnek tűnő szerelem fokozatosan energetikai vámpírrá változik, ahol valójában senki sem tudja, hogy rosszabb mesemondó vagy önpusztításra hajlamos pszichopata barátnője. Az ikrek - a testvér (az elbeszélő) és a nővére - kapcsolata kezdetben harmonikus szövetségként működik. Idővel azonban két kibékíthetetlen önző egyéniség elbeszélői által adott párharcává válik, amelyben az élők, a jelen vádolják a hiányzókat, nem tudva, hogy a hiányzó halott. Öngyilkosság után.
A halál, amely a könyv fő motívuma, a végleges béke ebből a világból, a könyv gyakorlatilag minden szereplőjére jellemző. Rebecca édesanyja színésznő, bohém kapcsolatban és egy különleges szerelmi háromszögben született ikrek édesanyja, nem tudva arról, hogy párja aktívan együttműködik az állambiztonsággal, és később valahol a nyugaton az ellenkutatásban fog dolgozni. Szenved egy csődbe ment magyar nemesség csalódása, de egy emigrált lány, egy hegedűvirtuóz csalódása is, akinek nyugatra való menekülését valójában apja tette lehetővé. Ez a menekülés fogja véget vetni művészi pályafutásának, bár a kommunista hatalom öröme érdekében hajlandó szimbolikusan eltemetni saját lányát és lemondani róla.
De valami olyan szörnyű, mint egy lánya mesterséges temetése, csak egy újabb köddé, az önszolgáltatás katasztrófájává válik annak érdekében, hogy ne pusztuljon el, maradjon túl. Bár megaláztatásban, méltóság nélkül, hazugságokban, de a túlélés érdekében.
Amikor még ez a gesztus sem segít Rebekeepnek az éber oldal előtt, őrült menedékjogba vonul, és nem hajlandó elhagyni a lakást. Élve halottá válik. Sőt, tudatában sem annak, hogy szimbolikusan eltemetett lánya valóban önként, hegedűhúrral fejezte be életét. Vagy gyanítja? Ismét ismeretlen, mivel a fiú, az anya és az elveszett lánya közötti levelezésnek abszurd dimenziója van a többszörös hazugságnak, amikor egy testvér képeslapokat ír leányának, és elküldi azokat egy anyának a világ különböző részeiről.
A mesemondó, író, a csődbe jutott színésznőről - az anyáról mint teherről - gondoskodik, amelyet fiuként még mindig gondoznia kell. Becsapja, ugyanakkor ez a gondoskodás lehetővé teszi, hogy minden túlzástól nyitva tartsa az ajtót. Ha nem az édesanyjának főz, akkor egy nagyváros tipikusan száműzött perifériáján mozog, alkoholisták, csődbe ment prostituáltak, egy különc kiadói világ és furcsa szerelmek között lógva. A környezettel való kapcsolatát korlátozza és torzítja édesanyja furcsasága, a normális felfogása a megbánás és az undor vékony vonalán vezeti az olvasót.
Ez az elbeszélővel való ambivalens kapcsolat a könyv erős, vonzó eleme. Valahogy az ember nem hajlandó elismerni a neheztelést, amikor néha szánalmat és rokonságot érez. Sőt, a boldogtalan író szuggesztív képe egy szocialista szempontból boldogtalan, reménytelen országban érthető, közeli, ismerős.
Bartis irodalmi szexualitása külön fejezetet érdemel. A szövegben megjelenő kifejező testképek gyakran a pornográfia szélén mozognak. De nem a pornográfia, mint az öröm elve, a hazugság, mint a boldogtalanság, üresség, kétségbeesés képe. Az izgalom szánalmas segítségkérésbe esik, a közösülés mentőgyűrővé válik, az örömkeresés kétségbeesett segítségkérés, mielőtt az ember önként meghalna. A szeretkezés erőszak, a szex csak piszkos testi cselekedet vagy olyan vágy lehet, amely legalább egy pillanatig feledést hoz.
A szöveg alapján az olvasó néha piszkosnak, ragacsosnak érezheti magát. De nem azért, mert a szerző megmutatná, éppen ellenkezőleg, a szexualitás kivételesen tömör és nem öncélú. Bartis a nemet és a halált az egzisztenciális kétségbeesés egy vonalában látja, az élet egyfajta csúnya, de igénytelen valós arcában. Úgy tűnik, hogy a szexről Samuel Beckett, a fizikai kétségbeesés mestere beszél és ír.
Lehet, hogy Bartis Attila magyar író könyve inkább álmatlanságot okoz, mintsem kellemes alvást. A könyv címében szereplő béke nem finom nirvánai béke, hanem béke abban a pillanatban, amikor az ember megbékél azzal a kérdéssel, hogy nem jobb-e önként visszaadni az élet kulcsait.
Bartis Attila: Béke, Slovart, fordítás: Juliana Szolnokiová
A napi Pravda és internetes verziójának célja, hogy naprakész híreket jelenítsen meg Önnek. Ahhoz, hogy folyamatosan és még jobban dolgozhassunk Önnek, szükségünk van a támogatására is. Köszönjük bármilyen pénzügyi hozzájárulását.