- absztrakt
- A fő
- BETEGEK ÉS MÓDSZEREK
- Genetikai vizsgálatok.
- AZ EREDMÉNYEK
- LO-CHS/HD-ben szenvedő betegek klinikai adatai.
- Szellőzés.
- Hipotalamusz rendellenességek.
- Dysautonomy.
- A szimpatikus idegrendszer daganatai.
- Neurodevelopment.
- Az eredmény.
- Genetikai vizsgálat.
- VITA
- szójegyzék
absztrakt
A késleltetett központi hypoventilációs szindróma, amely a hipotalamusz diszfunkciójához (LO-CHS/HD) társul, különálló egység a késleltetett központi hypoventilációval rendelkező betegek klinikai és genetikailag heterogén csoportja között. Bemutatunk 13, LO-CHS/HD-ben szenvedő beteget. A HD megjelenésének első tünete a rohamosan kialakuló elhízás, amelyet hypoventiláció követ, átlagosan 18 mos késéssel. Az eredmény ennél a betegcsoportnál továbbra is gyenge, és a korai diagnózis jósolja a szellőzést és az esetleges anyagcserezavarokat. A tumor hajlam gyakoribb, mint azt eredetileg gondolták, és ebben a sorozatban eléri a 40% -ot. A szimpatikus idegrendszer (TSNS) ezen daganatai általában differenciáltak, és nem rontják jelentősen a prognózist. Egy családi esetről számolunk be visszatérő testvérekkel. Az LO-CHS/HD hátterében álló ok még mindig kevéssé ismert, bár a testvérekben való visszatérés a monogén rendellenesség oka. Betegsorozatunkban közvetlen szekvenálással kizártuk a PHOX2B, az ASCL1 és az NECDIN-t betegségeket okozó génekként, és megbeszéltük a lehetséges betegség-okozó mechanizmusokat.
A fő
LO-CHS/HD-ben szenvedő betegek egyedi eseteiről, egy sorozatról és az irodalom áttekintéséről számoltak be, és eddig (9–22) összesen legfeljebb 30 beteget jelentettek. Itt van egy másik 13 másik LO-CHS/HD-ben szenvedő beteg sorozata, akik közül az egyik a testvér megismétlődésével járó családi eset. Ez a megfigyelés határozottan azzal érvel, hogy az LO-CHS/HD monogén állapot. Ebben a sorozatban a PHOX2B-t, az ASCL1-et és az NECDIN-t közvetlen szekvenálással kizártuk mint betegséget okozó gént.
BETEGEK ÉS MÓDSZEREK
2000 és 2007 között tizenhárom LO-CHS/HD-s beteget mutattak be nekünk, és áttekintették az orvosi nyilvántartást. A felvételi kritériumok i) a központi hipoventiláció, amelyet normál agyi MRI-vel és tüdő- vagy neuromuszkuláris betegségekkel nem rendelkező poliszomnográfiai felvételek igazoltak, és ii) a hipotalamusz diszfunkciójának legalább egy másik tünete az alábbiak közül: hyperphagia, hyperprolactinemia, centrális hypothyreosis növekedés gyors megjelenése hormonstimuláció, kortikotropin-hiány vagy rendellenes pubertás (korai vagy késleltetett).
A klinikai adatokat először egyenként elemezték (1. táblázat). Ezután az adatokat összehasonlítottuk az irodalomban 1965 óta közölt 15 esettel (2. táblázat) és a közelmúltban publikált LO-CHS/HD sorozattal (3. táblázat) egyszerű statisztikai tesztek felhasználásával. Az eredményeket mediánként vagy átlag ± SD-ként jelentjük a kvantitatív változók esetében, és százalékban a kvantitatív változók esetében.
Asztal teljes méretben
Asztal teljes méretben
Asztal teljes méretben
Genetikai vizsgálatok.
Vérmintákat tudatos beleegyezéssel vettünk, és a DNS-t standard protokollok szerint extraháltuk. E tanulmány etikai jóváhagyását a Neckeri Kórház Orvostudományi Karának Etikai Bizottsága kapta (CCPRB 95-05-03 sz.). Közvetlen DNS-szekvenálással megvizsgáltuk a PHOX2B, ASCL1 (korábban HASH-1) és NECDIN gének kódoló szekvenciáját. Az ASCL1 és PHOX2B elemzés feltételei megegyeztek a korábban leírtakkal (9, 10). A NECDIN gén PCR-amplifikációjához használt primerek a következők voltak: 1. exon (F 5'-GCACTTCCTCTCCAGGAATC-3 '; R5'-CTGGTTAGCCTCAGGTGCAG-3'), 2. exon (F 5'-ATGTGGTACGTGCTGGTCAA-3 '; R' A 'A' . A PCR reakcióelegy (25 μl) 100 ng leukocita DNS-t, 20 pmol primert, 0,1 μM dNTP-t és 1 U Taq DNS-polimerázt (Invitrogen, Cergy Pontoise Cedex, Franciaország) tartalmazott. A DNS-szekvenálást fluorometriai módszerrel végeztük mindkét szálon (Applied Biosystems, Courtaboeuf Cedex, Franciaország). A HLA genotipizálást a DRB1 lokusz PCR-rel történő specifikus primerekkel történő amplifikációja és a membráncsíkokra immobilizált allélspecifikus oligonukleotid szondákkal történő hibridizáció után hajtottuk végre (InnoLipa HLA-DRB1 tipizáló készlet, Innogenetics).
AZ EREDMÉNYEK
LO-CHS/HD-ben szenvedő betegek klinikai adatai.
Tizenhárom LO-CHS/HD-s beteg került ebbe a sorozatba. A medián életkor a diagnózis felállításakor 5 év volt (1 hónaptól 9 évig). Tizenegy eset szórványos, két beteg testvér volt, egészséges, nem rokon szülőkkel. Bár a két testvér születésétől fogva hipotalamusz-diszfunkciót és hipoventilációt mutatott, idősebb nővére tipikusabb bemutatása miatt bekerült. A fő klinikai eredményeket az 1. táblázat sorolja fel. Az első tünet a 13-ból 10 esetben (77%) a gyors elhízás, két esetben (15%) a viselkedési rendellenesség és két esetben (8%) az alveoláris hypoventiláció volt. A hyperphagia következtében kialakuló gyors elhízás 13 beteg közül 12-ben fordult elő, viselkedési rendellenességekről 13-ból 6 betegnél (46%) számoltak be a betegség folyamán.
Szellőzés.
Az alveoláris hipoventiláció következetes a sorozatunkban, mert ez kötelező felvételi kritérium volt. Ennek a választásnak a célja a betegek homogén csoportjának összegyűjtése volt. A 13 beteg közül hatnak (46%) teljes idejű mesterséges lélegeztetésre volt szükség, bár a többi betegnek csak alvás közben volt szüksége lélegeztető támogatásra. A szellőzés támogatását hét esetben (54%) tracheotomia és mechanikus lélegeztetés, hat esetben pedig pozitív nyomású maszk nyújtotta. A tesztelés során (hét esetben) a CO2-re adott válasz romlott vagy hiányzott.
Hipotalamusz rendellenességek.
Gyakori volt a víz egyensúlyhiánya. 10 (77%) betegnél legalább egy súlyos hypernatraemia (> 150 mM) epizódról számoltak be, míg hét (54%) betegnél legalább egy hyponatraemia (CHS) epizód fordult elő.
központi hipoventilációs szindróma
veleszületett központi hipoventilációs szindróma
késői hipoventilációs szindróma ONSET CENTRAL
késői ONSET központi hipoventilációs szindróma, amely hipotalamusz diszfunkcióval jár