Blažíček Pavel 1.2

homocisztein

SZU Pozsonyi Orvostudományi Kar Kémiai, Klinikai Biokémiai és Laboratóriumi Orvostudományi Tanszék 1

A Raabe kiadásában megjelent mű

Összegzés:

Kulcsszavak: homocisztein, S-adenozil-metionin, S-adenozil-homocisztein, B9-vitamin (folsav), B12-vitamin, B6-vitamin (piridoxin), egészséges táplálkozás

Összegzés:

Kulcsszavak: homocisztein, S-adenozil-metionin, S-adenozil-homocisztein, folsav, B12-vitamin, B6-vitamin, egészséges ételek

Kor: a homocisztein szint növekedése az életkor előrehaladtával.

Nem: alacsonyabb a nőknél (Krivošíková et al., 2009).

Terhesség: a terhes nők szintje alacsonyabb, ha a homocisztein magas = magas kockázatú terhesség.

A megemelkedett homocisztein szint felelős a magzati rendellenességekért. Kirke és munkatársai holland tanulmányában. 2004) azoknál a nőknél, akik rosszul alakult idegrendszerrel (pl. Gerinc hasadékkal) szültek, kiderült, hogy egyharmaduknak kórosan megemelkedett a homocisztein szintje, és ez a növekedés annak tudható be, hogy metioninná nem vált eléggé metioninná szintetáz és Ezen enzim aktivitását a B6, B12 és B9 vitamin hiánya okozza.

Étel: közvetetten függ a foláttól, B6, B12 (Šebeková et al., 2003; Krajčovičová és Blažíček, 2002; Krajčovičová et al., 2000; Krajčovičová et al., 2000.).

Életmód: fokozott alkoholfogyasztás fokozása, dohányzás, kávé, mozgásszegény életmód.

Földrajzi/ etnikai különbségek az átlagos plazma homocisztein értékekben: minimális homocisztein szint 6-7 µmol/l Japánban, Franciaországban és Spanyolországban, a maximális homocisztein szint> 13 µmol/l Dél-Afrikában.

Mediterrán régió: A homocisztein szintje alacsonyabb, mint a nyugati világ legtöbb országában, ez korrelál a kardiovaszkuláris betegségek alacsonyabb előfordulási gyakoriságával is.

Mit kell tudni a plazma teljes homocisztein szintjének értékelésekor?

Mikor szükséges a homocisztein szintjét kordában tartani? Ha a betegnek van kockázati tényezője, akkor a homociszteint is meg kell határozni. Kár, hogy még mindig nincs egyetemes ajánlás a homocisztein szintjének szabályozására. A teszt ugyan nem drága, de általában nem elérhető, és a biztosítótársaságok ritkán fizetik túl a tesztet. A homocisztein káros hatásai megelőzhetők? Ha a betegnek magas a homocisztein szintje, a háziorvosnak tanácsot kell adnia az étrend és az életmód megváltoztatásáról, és ha szükséges, ajánlania kell a B9-vitaminnal, B12-vitaminnal, B6-vitaminnal ellátott étrend-kiegészítőket. A B12-vitamint tartalmazó étrend-kiegészítő mind a vegánok, mind a vegetáriánusok számára szükséges.

Következtetés:

A hiperhomociszteinémia kockázati tényező, amelynek toxikus következményei az erősen reaktív -SH csoportból származnak. Hatásai egyszerre és nem specifikusan sok szervben nyilvánulnak meg, és nagyon változatosak. Az egyén génberendezése, kora, étrendje és különösen egyéb környezeti hatások szerint nyilvánulnak meg. Bár a metilációs rendellenességekben valószínűleg a folát vagy a B12-vitamin a fő anyagcsere-szereplő, a homocisztein nyilvánvaló marker, amely a helyes etiológiához vezet. (Hyánek et al. 2009): A B6, B12 vitaminnal és folsavval történő kiegészítés javíthatja a kognitív funkciókat az enyhe kognitív károsodásban szenvedő időseknél.

A homocisztein vizsgálata különösen ezekben az esetekben ajánlott:

  1. a) a B-vitaminok várható vagy tisztázatlan hiánya esetén, különösen vegetáriánusoknál és vegánoknál.
  2. b) a szív- és érrendszeri betegségek magas kockázata esetén a másodlagos megelőzésben olyan betegeknél, akiknek nincs pozitív tipikus kockázati markere vagy hiperlipidémia megállapítása, vagy a gyógyszeres kezelés sikertelensége esetén.
  3. c) étkezési rendellenességgel járó, tisztázatlan krónikus betegség esetén
  4. d) tartós diszfertilitás és fokozott perinatális morbiditás (abortuszok, megszakadás, gestosis) esetén
  5. e) embolikus, thromboemboliás, tisztázatlan etiológiai vagy visszatérő trombózis esetén
  6. f) megmagyarázhatatlan csontritkulás esetén fokozott csonttörékenység és csontdiszplázia
  7. g) marfanoid élőhelyű, lencse ektópiás, mentális retardációval, dystrophiával rendelkező betegeknél, akiket makrocita vagy megaloblasztos vérszegénység nem magyaráz;
  8. h) az antiepileptikumok, a metotrexát és más antifolitikumok kezelésének monitorozása során.