Angelika matricái soha nem szabadultak meg. Michèle Mercier színésznő gyönyörű évfordulót ünnepelt.

SZÉP január 2. - név Michèle Mercier örökké társul a gyönyörű Angelica történetéhez. A színésznő, eredeti nevén Jocelyne Yvonne Renée Mercier, 1939. január 1-jén született Nizzában, Franciaországban. Apja francia volt, édesanyja Olaszországból származott. Ez a két ország lett végzetes a legendás színésznő számára.

Michèle nagyon makacs gyermek volt, de apja kedvence is. Ennek köszönhetően sikerült teljesíteni álmát, és balettiskolába kezdett. Hatalmas kitartása és erőfeszítése nagyon hamar meghozta számára az első gyümölcsöket. "Petit patkány" (kisegér) lett a Nizzai Operában. A véletlen miatt azonban a táncosnő színésznő lett. Amikor a legendás Maurice Chevalier a J’avais 7 filles című filmet forgatta Nizzában (nekem hét lányom volt, 1954), az egyik táncos sajnos rosszul volt. Ez az esemény nyitotta meg a kaput a film világába a fiatal Michèle előtt.

A csillag ragyogott

Két évvel később, 1956-ban, 17 éves korában Párizsba ment, ahol az Eiffel-turnéval kezdett táncolni. Az élet azonban nem halad át a rózsakerten, amelyet maga a leendő csillag is megtapasztalt. Londonban, ahová utazott, az utcán maradt, és kudarc után kénytelen volt visszatérni Nizzába. A szülővárosába való visszatérés volt a fordulópont Michèle számára. Megismerkedett Denis de La Patellière rendezővel, aki a Retour de manivelle (A sír bosszúja, 1957) című filmjében Jeanne szobalány szerepét töltötte be. Ebben az időszakban a színésznő megváltoztatta a nevét. Jocelyne lett Michèle Mercier.

Akár név volt, akár nem, az biztos, hogy a fiatal színésznő számára igazi filmélet kezdődött. Az ötvenes és hatvanas évek fordulóján Michèle Mercier lett az egyik legforgalmasabb és legkeresettebb francia színésznő. Ugyanakkor sok időt töltött Olaszországban is. Nem panaszkodhatott az apró alkotásokra, mivel egyik-másik filmet készített. Abban az időben a népszerű színésznő sorsdöntő nők és özvegyek szerepét játszotta. Várnia kellett egy feladatra, amely csillaggá változtatta.

Sors Angelika

1963-ban úgy döntöttek, hogy Angelica, az Angyalok márkinja kalandjairól szóló népszerű könyv elnyeri filmformáját. Ki gondolta volna, hogy Michèle Mercier-t választják erre a szerepre, téves. A film producere Brigitte Bardot-t választotta, aki elutasította az ajánlatot. Másik Annette Stroyberg volt, akit nem nagyon ismert a film. A harmadik potenciális Angelica Catherine Deneuve volt, de állítólag megint túl sápadt volt, Jane Fondának szörnyű akcentusa volt, Virna Lisinek pedig nem volt ideje. Az aláírási szerződést végül Marina Vlady kapta meg, aki az utolsó pillanatban visszautasította egy másik film elkészítését.

Végül Michèle Mercier volt a sor, aki a rendezővel való nézeteltérések miatt idő előtt távozott a meghallgatásról. Az eset után meg volt győződve arról, hogy nem kapja meg a szerepet, pedig nagyon azonosul a főszereplővel. A sors azonban másként akarta, és a színésznő megkapta az életszerepét. Öt év öt történetet hozott Angelicáról.

1964. év - Angelika, az angyalok márkja

1965. év - Csodálatos Angelika

1966 - Angelica és a király

1967. év - Szelídítetlen Angelika

1968 - Angelica és a szultán

születésnapját
Fotó: Facebook/Michèle Mercier

Michèle Mercier megszerezte az életszerepét, amelynek köszönhetően sztár lett és mindenki szerette. Mindennek azonban megvannak az előnyei és hátrányai. Hasonlóképpen, Angelika filmszerepe egyfajta "aranyketrec" volt a színésznő számára. Nem tudott megszabadulni a matricától, és egyszerűen gyönyörű napellenző volt az emberek számára. Sajnos ez nem csak a közönség, hanem a rendezők esetében is így volt, akik nem voltak hajlandók szerepelni Angelika szerepe alapján készült filmjeikben. A színésznő azonban nem akarta feladni munkáját, ezért elhagyta Franciaországot Hollywoodba, ahol nem sikerült lyukat csinálni. Hazatérése után készített még néhány filmet, és 14 hosszú évig hallgatott. Legutóbb 2002-ben emlékeztették az emberekre, amikor kiadta legújabb életrajzát, találóan "Je ne suis pas Angelique" (Nem vagyok Angelika!) Címmel.