viszonyról

Az újszülöttek még alszanak, egész nap béke lesz. Egy üveg műtej egész éjjel alszik. Soha ne pirítsd meg a babádat, megszokja, és mi lesz akkor? Ne hordd a karjaidban, mert elrontják. Vezesse kézen fogva, megtanul jól járni. Hadd sírjon, semmi nem fog történni vele, és meg fogja tudni, hogy ki van itt az úr. Ne barátkozz velük. Ne legyél rajtuk, mint egy zsaru. Több jó tanács és tipp van a szülők számára, mint amennyit a szülők befogadhatnak. Ráadásul sokan közvetlen ellenzékben vannak. Melyek ma a leghíresebbek?

Az öblítési módszer veszélye

A gyermekek alvása az új szülők egyik legfontosabb témája. A környezettől származó értelmetlen kifogások után, miszerint a gyermeknek egész éjjel aludnia kell, gyakran arra az ajánlásra jutnak, hogy a csecsemőket aludni kell tanítani. Az ellentmondásos módszer az úgynevezett A kiáltás 1880-ra nyúlik vissza, amikor az orvostudományban megjelent egy ajánlás, miszerint a csecsemőket egyáltalán nem szabad elkapni a baktériumok és káros anyagok esetleges továbbadása miatt. A 20. században John Watson, az Amerikai Pszichológiai Egyesület elnöke még arra is figyelmeztette az anyákat, hogy ne adjanak túl sok szeretetet a gyerekeknek. Ezt követően számos olyan tanulmány követte, amelyek nem érték el az előírt szakmai színvonalat, több hibát is tartalmaztak a módszerekben, nem voltak megbízhatóak, csak a szülőktől származó információkat használtak fel, az utódok figyelemmel kísérése nélkül. Ezenkívül abszolút kihagyták a gyermekelégedettség paraméterét.

A legújabb kutatások teljesen ellentétes ajánlásokat kínálnak. Az észak-texasi egyetem kutatói a kortizolszint mérésére összpontosítottak, az ún stresszhormon, amely a csecsemőknél felszabadul sírás közben. Morzsákban és anyákban mérték azt az öt éjszakát, amikor a sírás módszerét alkalmazták. A tanulmány kimutatta, hogy a harmadik éjszaka folyamán a test fiziológiai és viselkedési reakciói eltérőek voltak. Egyrészt a csecsemők már nem mutatták stresszüket, amikor elaludtak, másrészt a szint magas szinten maradt.

Wendy Middlemiss kutatási szerző szerint bár csecsemőknél nem mutattak izgatottság jeleit, a kortizolszint eredményei egyértelműen megmutatták azt a hatalmas stresszt, amellyel szembesülnek. Bár már nem reagáltak, a morzsák nem tanulták meg, hogyan kell megbirkózni a test túlzott terhelésével. Csak azt tudták meg, hogy nincs okuk megmutatni a stresszt, mivel senki sem reagál rá.

Robin Grille, pszichológus, pszichoterapeuta, ismeretterjesztő könyvek írója hozzátette, hogy ha a kortizol szintje továbbra is magas marad, az neuronok pusztulását eredményezi az agy azon részében, amely felelős az érzelmek szabályozásáért. A sírás módszerét a nyugati világ csak néhány országában gyakorolják, és az érzelmi intelligencia csökkentésének kockázatát hordozza magában. Már rengeteg információ található a magas stresszhormon káros hatásairól.

Szoptatás szoptatás

A szoptatás természetes tevékenység, de sajnos sok anyának nem adják meg. A minőségi szoptatási támogatás helyett gyakran a jó szándékot tévedik el a téves jó szándékú tanácsok barátnőktől, családtól vagy akár egészségügyi szakemberektől. Ennek eredményeként az anyák különféle mítoszokkal és félreértelmezett információkkal néznek szembe, ami zavaró és teljesen elrettentheti a szoptatást.

Három hónapig, hat hónapig, egy évig kell szoptatnia. Ráadásul az egy év utáni szoptatás már nem fontos, a tej minősége fél év után romlik, ezért nincs több kínálnivalója a babának. Minden "szakértőnek" megvan a véleménye. Néha azzal támogatja, hogy meghallja, hogyan szoptatták vagy nem szoptatták (és itt van, aha, élve és jól). A kutatások azonban egyértelműen kimutatták, hogy a tej összetétele a csecsemő igényeitől függően változik. Az első évben olyan kiegészítőket, mint zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, hüvelyesek és hús kezdik hozzáadni az anyatej táplálékhoz. Nem szabad, hogy többé az étel alapját képezzék, csupán adalékanyagok, és a szuverenitást az anyatej tartja fenn. Két-hat évbe telik, amíg a gyermek immunrendszere teljes mértékben kifejlődik. Az anyatej továbbra is támogatja ezt a fejlődést, amíg felajánlják a babának.

Három-négy óránként szoptatniuk kell, az egyik melltől tíz percet, a másiktól pedig tíz percet, mind az anya tejet készíthet, mind azért, mert a babát kényeztetik, és az anya szagot áraszt. A szoptatás az anya rendelkezésére álló tej mennyiségétől és a baba fejlődési szükségleteitől függően változik. A növekedési roham vagy betegség átmenetileg befolyásolhatja a szoptatás gyakoriságát. Kutatások kimutatták, hogy az igény szerinti szoptatás minden csecsemőnél más és más, és úgy rendezi be, ahogy szüksége van rá. Ezenkívül a szoptatás végén növekszik a kalóriabevitel, így az időkorlát csak ahhoz vezet, hogy a baba nem veszi fel a szükséges kalóriát. Ami a tej elkészítéséhez szükséges időt illeti, az a tény, hogy a szoptató anyának állandóan van teje. Mellei részben raktárként működnek. Minél üresebb a mell, annál gyorsabban állítja elő a test a tejet annak feltöltésére, és fordítva: minél teltebb a mell, annál lassabban tölti meg tejjel. Ha az anya több órán át várja a tej képződését, teste helytelenül azonosítja teljes állományként, és csökkenti annak termelését.

Ami az anya melléből származó cumit illeti, maga a természet elrendezte, hogy a csecsemőknek egyszerűen be kell szívniuk a mellüket. Tehát éppen ellenkezőleg. Nem az anya lesz cumi, de a cumi az anya helyettesítője. A mell szopásának köszönhetően a csecsemő nemcsak táplálékot kap, hanem támogatja szájüregének fejlődését, csökkenti annak kockázatát, hogy összekeverje a mellet a bimbóval, serkenti a tejtermelést. A szoptatás elaludhatja a gyermeket, megnyugtathatja, emelheti - csökkentheti a hőmérsékletet, segíthet a betegségben, fejlesztheti az agyat, és összekapcsolhatja az anyát és a gyermeket. A csecsemők különböző okok miatt szoptatnak, nemcsak a táplálkozás miatt, hanem például akkor is, ha szükségük van az anya érdeklődésére, félnek vagy valami fáj.