A lombtáplálást csak az elmúlt évtizedekben hajtották végre a gyakorlatban a növényvédelemben alkalmazott permetezési technikák fejlődésének köszönhetően. Viszonylag rövid idő alatt azonban ez a táplálkozási forma nagyon gyorsan fejlődött, és az elmúlt években a legtöbb termesztési technológia standard részévé vált. Jelenleg folyamatosan növekszik a növénytermesztésre nehezedő nyomás, különösen a termelés minőségének javítása területén. Ez a tény új megközelítéseket kíván a növények táplálkozásának módjában. A szükséges termelési minőség elérése érdekében az alapműtrágyázás mellett a tápanyag-ellátás szükséges a vegetációs időszakban. A megtermékenyítés egyik lehetséges és jelenleg valószínűleg leggyakrabban alkalmazott módszere a tápanyagok gyökéren kívüli - lombtáplálás útján történő alkalmazása.
A lombtáplálás fiziológiai vonatkozásai

Az evolúciós fejlődés során a magasabb növényekben magasabb struktúra jött létre, amely megakadályozza a víz - kutikulák ellenőrizetlen elvesztését. A lipofil kutikulát kétdimenziós polimer membránként rakják le a növények minden elsődleges föld feletti szervének felületén. Fő feladata a növények védelme a vízvesztés ellen, miközben korlátozza a metabolitok belső szövetekből történő szivárgását és korlátozza a szennyező anyagok környezetbe jutását. Ugyanakkor a növényi kutikula szintén fő akadályt jelent a levelek felületére felvitt anyagok számára, legyen szó műtrágyáról vagy növényvédő szerről.

Felülete különféle, gyakran fajspecifikus, hidrofób zsírsavakból és viaszokból áll, amelyeket együtt kutinának neveznek. Az alatta lerakódott kutinréteg a kutin és a cellulózváz mellett hidrofil pektineket is tartalmaz, ezért jobban átjárja a vizet. A kutikula szivacsos szerkezete lehetővé teszi a víz és a benne oldott tápanyagok lassú szállítását. Ez az áteresztőképesség nagyobb, amikor a levélfelület nedvessége növekszik, növelve a kutikula hidratációját és duzzadását. Különösen a kutikulába burkolt pektin anyagok folyamatos, jó vezetőképességű struktúrákat képeznek a sejtfal felszínéig tartó oldatok számára, amelyeken keresztül szabadon diffundálnak.

Mivel a kutikula a levél egész növekedése alatt fejlődik, felülete fiatal, fejlődő levelekben hidrofil, a felnőtt levelekben pedig fordítva. Kimutatták, hogy a kutikula nagyszámú (1010/cm 2) 1 nm-nél kisebb pórust tartalmaz, amelyek víz- és kismolekulákat áteresztenek.

A bőr fontos része a levél alján, de a tetején is elhelyezkedő szellőzőnyílások - sztóma széles tartományban, 0 és 700/mm 2 között. A szellőzőnyílások funkciója a vizes oldatban alkalmazott anyagok behatolásában és bejutásában még mindig kevéssé ismert. A tápanyagfelvétel mellett a szellőzőnyílások két fő feladatot látnak el a növényekben, nevezetesen a gázcserét (a CO2 felvétele a levegőből, az O2 eltávolítása és a víz felszabadulása a növényből vízgőz formájában) - (transzpiráció).

levelek

A lombtáplálásra szánt műtrágyákat fokozatosan optimalizálni lehet a növényi táplálkozáshoz.

A tápanyagok lombfelhordásának hatékonysága

1. táblázat: A kiválasztott tápanyagok bevitelének aránya a lombfelhordás során.

A növény által kapott tápanyagok azonnal felhasználhatók a sejtben az anyagcsere folyamataiban, vagy tárolódnak (egy vakuolában), vagy xilem által szállíthatók a növény más részeire. A kapott tápanyagok a növényben eltérő módon mozognak. Az egyes tápanyagok bevitelének sebessége és mobilitása (mobilitás) meghatározza a lombtáplálás hatékonyságát. Ezt figyelembe kell venni a kis mozgékonyságú tápanyagok alkalmazásakor, ezért meg kell ismételni a permetezést, és egy ilyen fejlődési szakaszban kell elvégezni, amikor a növénynek a legnagyobb szüksége van a tápanyagra. A tápanyagok felszívódásának sebessége függ a levelek anatómiai-morfológiai felépítésétől, teljes felületüktől, a kutikula vastagságától, valamint a levelek és növények életkorától.
A növény tápanyagainak mobilitása (a phloem) szerint Marschner (2003) elemei a következőkre oszlanak:

  1. nagyon mozgékony: N, P, K, Mg, S, Na
  2. közepesen mozgékony: Fe, Zn, Cu, B, Mo
  3. nem túl mozgékony: Ca, Mn

A saját hatékonysága érdekében szükséges az alkalmazott oldat megfelelő adagjának és koncentrációjának kiválasztása is. Nem lehet túl magas, hogy ne égesse el az állományokat, ami negatív hatással lesz a terményre és annak minőségére. A makrobiogén elemek kifizetéséhez az oldatok koncentrációját általában 2% -os szinten választjuk. A 3-5% -os megoldások alkalmazásával nincs probléma. A mikrobiogén elemek esetében leggyakrabban 0,1–0,2% -os oldatokat használunk. A műtrágya koncentrációjának kiválasztásakor a legbiztonságosabb betartani a gyártó által a címkén megadott ajánlásokat.
A környezeti tényezők, például a hőmérséklet, a páratartalom, a fény, az idő, a szél sebessége, a permetezett tápoldat minősége stb. Szintén jelentős jelentőséggel bírnak. Minél nagyobb a relatív páratartalom, annál hosszabb ideig marad az oldat a levél felületén, és annál hosszabb a tápanyag bejutási ideje a levelekbe. A víz gyors elpárologtatása után a levél felszínéről magasabb hőmérsékleten bevitelük korlátozott, és levélégések léphetnek fel. Ezért tanácsos a lombtáplálást 70% relatív páratartalom mellett, kb. 21 ° C hőmérsékleten folytatni délután vagy este 18 óra után. ill. reggel 9 óráig.

Lombtáplálás használata

A lombtáplálásra szánt műtrágyákat fokozatosan optimalizálni lehet a növényi táplálkozáshoz. Alkalmazásuk nemcsak alapvető makrobiogén elemeket (N, P, K, Mg, Ca és S), hanem mikroelemeket és különféle stimulánsokat is tartalmaz, hatékonyabb makroelemek értékelését, magasabb termékminőséget, csökkent nitráttartalmat, fokozott nitrogén-bioszintézist stb. tovább.

A makroelemek közül a nitrogént használják a legszélesebb körben a levelek táplálásában. A bevált és nagyon gyakran használt lombtrágyák közé tartozik a karbamid oldat. Több forrás szerint a karbamid ammónium-nitrátos oldatai (DAM 390) és a külön alkalmazott kalcium-nitrát-oldatok, amelyek szintén fontos kalciumforrások, megközelítőleg ugyanolyan hatásosnak tekinthetők. A P és K befogadásában a levelek szerepe nem egyenértékű a gyökerekkel, mert a levelek passzívabbak a P és K átadásában a növény más szerveibe. A foszfor levélbe való lassú behatolása miatt a foszfor felhasználása a lombtáplálásban korlátozott, az ammónium-dihidrogén-foszfát tekinthető a legalkalmasabb formának. A lombozatban alkalmazott kálium jobban felszívódik a szerves sókból. A szervetlen sók káliumfelvétele nagymértékben függ a levélből történő transzport sebességétől, nem befolyásolja sem a kísérő anion (K2SO4, KNO3), sem a karbamiddal történő együttes alkalmazás. A kationok felvétele higroszkópos vegyületekből általában hatékonyabb. Ez igaz például a cinkre, Zn (NO3) 2-ből való felvétele kétszerese a ZnSO4-nek. Hasonlóképpen, a magnézium felvétele az MgCl2-ból már 30% relatív páratartalom mellett történik, míg az MgSO4 felhasználása 80% -os páratartalmat igényel.

Köztudott, hogy a lombtrágyák használata nem oldhatja meg a növények táplálkozásának hosszú távú hiányosságait. A lombtáplálás nem pótolhatja a talajból származó növényi táplálékot a gyökérzeten keresztül. Még az intenzív lombtrágyázás 14 napos időközönként vagy 7 napos időközönként sem képes kielégíteni a tápanyagok teljes szükségletét, mivel a lombtrágyák koncentrációja alacsony, ezért a lombtrágyák alkalmazása semmilyen esetben sem tekinthető az alapműtrágyázás helyettesítőjének a talajban. A gyakorlatban a lombtáplálás fontos, mint hatékony kiegészítő intézkedés a megtermékenyítési rendszerben, pontosabban a növényi táplálkozás szintjének növekedésének hatékony formája a vegetáció alatt.

A levelek táplálkozásának szükségességéről a levelek kémiai elemzése és a tápanyaghiány vizuális jelei alapján döntünk. A hiány vizuális tünetei csak hosszabb távú hiány esetén jelentkeznek, míg a kémiai elemzések feltárhatják kezdeti hiányukat.

A műtrágyák lombtápláláshoz történő alkalmazásának fő előnyei azok egyenletesebb alkalmazása és a tápanyagok (különösen a mikroelemek) kisebb adagjának felhasználása a talajhoz viszonyítva, valamint a lombtáplálás vegetáció során történő alkalmazása. A műtrágyák lombos kijuttatása lehetővé teszi a tápanyagok gyorsabb felhasználását, összehasonlítva a talajon történő alkalmazásukkal és hiányuk korrigálásával. A műtrágyák lombos kijuttatásának másik előnye az a lehetőség, hogy összekeverjük őket és többkomponensű műtrágyákat készítünk egy bizonyos tápanyag-összetétellel, vagy egyszerre alkalmazhatók gyomirtó szerek és növekedésserkentők hordozóközegeként.

A lombozat alkalmazásának további előnyei:
  • alkalmazásuk lehetőségei még szárazabb időszakokban is, amikor a tápanyagok felvétele a talajból nehéz, és az intenzív növénynövekedés időszakában is
  • a rövidebb tenyészidővel rendelkező, több időjárási csapadéknak kitett növények felhasználási lehetőségei, még a gyenge gyökérzetű növények esetében is
  • alkalmazásuk lehetősége légi úton is, amely felhasználható az érintett vagy magasabb állományok megtermékenyítésére
  • a bejáratok összekötése a földdel, ami csökkenti a növényzet és a talaj tulajdonságainak károsodását, különösen esős körülmények között
  • lehetőségek a tavaszi állományok és a tápanyaggal megtermékenyített állományok regenerációjának támogatására
  • A műtrágyák felhasználásának lehetőségei a növények termesztésében szikes talajon és enyhén levegőzött talajon is, ahol a mikrobiális aktivitás és a tápanyagok felszabadulása a talajból korlátozott
  • felgyorsítva a tápanyagok eloszlását a növényben
  • a munkaerő csökkentése a kezelés és az alkalmazások terén, valamint a munkahelyi higiénia növelése terén

A mikroelemekkel történő megtermékenyítés nagyon előnyös módja a levélen való alkalmazásuk. Az ilyen alkalmazás előnye:

  • a hatás nagyobb bizonyossága, különösen a talajban lévő mikroelemek tartalmára vonatkozó információk hiányában
  • alacsonyabb a műtrágyák költsége, mert a talajba juttatásukkor többször meg kell növelni a szükséges műtrágyadózist
  • hogy a talaj nem szennyeződik nehézfémekkel
  • mikrotápanyag-telítettség nagy hozampotenciállal rendelkező fajtákban, nagy NPK-dózisban termesztve

A műtrágyák lomb - lomb alkalmazásának hátrányai közé tartozik az a tény, hogy egyes műtrágyák alkalmazási technikát alkalmaznak, eltömíthetik a fúvókákat és hasonlókat. A kijuttatási mennyiségben a tápanyagok szükséges alacsony koncentrációjának bizonyos korlátai vannak a szállított tápanyagok mennyiségével kapcsolatban. Alkalmatlan körülmények között és a műtrágya koncentrációjának helytelen kijuttatása károsíthatja a növényt. Kijuttatás utáni csapadék esetén az alkalmazott műtrágya lemosható a levelek felületéről, ezáltal csökkentve azok hatását és megnövelve a növénytermesztés költségeit.

A lombtáplálékkal történő kiegészítés szabályai a következők. A fő szabály az, hogy a hiányos tápanyagokra összpontosítson. A második fontos pont az alkalmazás megfelelő időpontjának kérdése. Az eltérő alkalmazási dátumok és a növények eltérő körülmények közötti eltérő igényei miatt olyan lehetőségeket kell használni, amelyek figyelembe veszik a növények speciális táplálkozási és élettani igényeit. A téli növények őszi kezelésére szolgáló műtrágyáknak főleg P-t, Mg-t és S-t kell tartalmazniuk. Ugyanakkor az alkalmazott műtrágyáknak fiziológiailag fokozatos hatást kell elérniük a vegetáció vége előtt, hogy ne hígítsák fel a sejtek nedveit a késői fagyok előtt, és ne a növények fagyállóságának csökkentésére. Az állományok tavaszi regenerálására szolgáló műtrágyáknak élettani hatásuknak erőteljesebbnek kell lenniük, és gyorsan elfogadható N, S, Mg formákat és néhány mikroelemet, például B és Zn tartalmazniuk kell.

Az egyes tápanyagok változatos megjelenését biztosító folyékony műtrágyákat főleg lombtáplálásra használták, míg a piacon kínált folyékony műtrágyák köre nagy. Az elmúlt években a folyékony műtrágyák használata mellett a vízben oldódó műtrágyák, amelyekre nagy tisztaság, alacsony ballasztanyag-tartalom, makroelemek és fontos mikroelemek jelenléte és nagyon gyors oldékonyság jellemző, ígéretes tendenciát képviselnek a szántóföldi és kertészeti növények.

Következtetés

A lombtáplálás célja nem a talajtrágyázás pótlása, mert az alap makroelemek (N, P, K) hozzáadása a leghatékonyabb és leggazdaságosabb a talaj alkalmazásával. A lombtrágyázás bevált és nagyon előnyös módszer a növények egyéb makroelemekre (Ca, Mg, S) és mikroelemekre (Zn, Mn, Fe, Cu, B, Mo) vonatkozó követelményeinek teljesítésére. Az N, P, K tápanyagok kiegészítésére viszonylag rövid optimális növekedési szakasz áll rendelkezésre. A lombtáplálás előnye mindenekelőtt a növények növekedéséhez szükséges tápanyagok rendkívül hatékony és gyors ellátása, valamint a tápanyaghiány kompenzálásának lehetősége, amelyet például a növények alacsony ellátottsága okoz. talaj vagy. környezeti stressz.

Szerző: prof. Ing. Ladislav Ducsay, Dr., SUA Nyitrán