Az Úr Jézus Krisztus feltámadása az emberiség üdvösségének alapja, ezért a húsvét az egyházi év központja, az öröm ünnepe. Keresztény hitünk Krisztus feltámadásán alapul.

húsvét

2005. február 13-án, 0:00 órakor Miriam Benešová

Lényegét kifejezi Pál apostolnak a harmadik fejezetben a galatákhoz intézett levele is: „Mert hit által ti mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban. Mert amint megkeresztelkedtek Krisztusba, öltöztessétek fel Krisztusba ”(Gal 3: 26-27). Tehát a feltámadott Krisztusba vagyunk öltözve. Az a tény, hogy az Úr Jézus feltámadt a halálból, azt jelenti, hogy mi is feltámadunk a halálból. Nekünk - a népnek és az üdvösségünknek - a húsvéti Megváltó. A húsvét a világból az Isten életébe való átmenet, a megváltott emberiség belépése Isten országába és az Istennel való örök élet ünnepe.

A böjt húsvét előtti előkészítő időszak, amely 40 napig, azaz hat hétig tart. A keresztények emlékeznek az Úr Jézus szenvedésére, amely a kereszten való halálához vezetett, ezért ebben az időben nem tartanak házasságot vagy pártot. A keresztények már a 2. században kétnapos gyászböjtöléssel készültek a húsvét ünnepére, amely később az egész Nagy Hétre kiterjedt. Az első nizzai általános tanács számára a 40 napos felkészülési időszak magától értetődő. A 40 napos időszak több eseményhez köthető: 40 nap Jézus böjtölte megkeresztelkedése után a Jordán folyóban, 40 napig tartott az izraeliták útja a sivatagban, 40 napig tartott Mózes böjtje a Sínai-hegyen.
Az evangélikus egyházban a böjtöt az úrvacsora előtt tartják. A Bibliában a böjt azt jelenti, hogy bizonyos ideig kerüljük az ételeket és italokat, nem csak bizonyos ételek kihagyását. A böjt értékét Martin Luther is felismerte, aki jó külső fegyelemként értette. De a hit az első, mert anélkül a böjt nem jelent semmit.

A böjt február 9-én, hamvazószerdán kezdődött. Neve az ószövetségi korszakból származik, amikor a zsidók a gyász jeleként hamuban ültek. A nagyböjt csúcspontja a nagyhét. Az egyes napok az Úr Jézus életének utolsó eseményeire emlékeznek. A zöld csütörtök az utolsó vacsorát jelképezi, a nagypéntek a mély bánat napja és a keresztre feszítés emléke. Fehér szombaton az egyház némán, szertartás nélkül emlékezik az eltemetett Krisztusra, vasárnap pedig feltámadását ünneplik. A hétfő főleg a pogány szokások maradványaival (öltözködés, ostorozás, tojásfestés) függ össze. A húsvét sok művész kedvenc témája volt, érdekes műalkotás Franck mester oltára Hamburgban.

A nagyböjt szintén a zsidó kultusz része volt, a zsidók hétfőn és csütörtökön böjtöltek. Fokozatosan azonban a böjt hivatalossá vált. Az emberek saját érdemeiknek kezdték tekinteni. Ezt a hozzáállást bírálta az Úr Jézus. A böjtöt a bűnbánat és az Istenhez való visszatérés jelének tekintette, amelyet titokban kell végrehajtani. A korai templomban az emberek nagyböjt idején felkészültek a keresztségre.
A szlávok és a németek pogány vallásaiban a húsvét a tavasz ünnepe volt, amikor a természet téli álmából való felébredését ünnepelték. A szláv Olimposz élén Perun isten állt, akit egy felnőtt férfi szobraival ábrázoltak, tűzzel a kezében, fejét pedig villámokba és lángba csomagolva. A tavasz ünnepeit - a Groundhog Day - neki szentelték. Jellemzői között szerepelt a kimerült természet általános tisztítása és frissítése. Perun tevékenysége a tavaszi viharral egy időben kezdődött, amely a természetet új életre ébresztette. Az első kényeztetés nagy figyelmet kapott a népszokásokban, és számos szertartással társult. A villámcsapott tárgyak gyógyító erőt adtak az ősi szlávoknak. Halálvasárnap a lányokat kivitték Morena faluból és a vízbe dobták.

Nagyböjt és húsvét
2005. naptár:
Február 13. - nagyböjt 1. vasárnapja
Február 20. - 2. nagyböjt vasárnap
Február 27. - 3. nagyböjt vasárnap
Március 6. - nagyböjt 4. vasárnapja
Március 13. - nagyböjt 5. vasárnapja - halálos
Március 20. - nagyböjt - május 6. vasárnap
Március 24. - Zöld csütörtök
Március 25. - nagypéntek
Március 26. - Fehér szombat
Március 27. - húsvét vasárnap - 1. húsvéti ünnepség
Március 28. - húsvét hétfő - 2. húsvéti ünnepség