nankin-mészárlás

Fotó: Lásd a szerző oldalát [Public domain], a Wikimedia Commonson keresztül

Régiónkban a történelemben elsősorban a második világháború alatti holokausztról, vagy más Európában és a környező régiókban történt atrocitásokról tanulunk. Sajnos az iskolákban nem sokat tanítanak az örmény népirtásról vagy például Idi Amin ugandai atrocitásáról. És az egyik ilyen esemény, amelyet hazánkban nem említenek, vagy csak csekély mértékben említenek, a nanjingi mészárlás volt.

A második kínai-japán háború

Ha meg akarjuk kezdeni a második kínai-japán háborút, akkor mindenképpen érdemes megemlíteni az elsőt legalább néhány sorban. A 19. század végén, 1894-1895-ben került sor, és Kína vereségével végződött. A vita tárgya a Koreai-félsziget volt, amelyet a japánok megkedveltek. Győzelmével Japán megerősítette befolyását és megszerezte az ázsiai hatalom státuszát.

A második kínai-japán háború nem volt teljes következménye az elsőnek, időközben volt például ún. az első háború következtében bekövetkezett bokszfelkelés és a kínai bokszmozgalom a bevándorlók, köztük természetesen a japánok ellen harcolt.

A második világháború a második világháború előhírnöke volt, sőt egyesek szerint a második világháború kezdete volt. 1937 júliusától kezdődött és a világ második világháborújának, valamint Japán megadásának a végén ért véget.

A japánok jól felkészültek a kínai invázióra. 300 000 katonájú hadseregük volt, akik kiváló kiképzéssel és, mint a japánok esetében fegyelmezettek voltak. Bár a kínaiak nagy előnnyel jártak, nem voltak kiképzéseik, és nem voltak tengeri vagy légierőik.

Kitalált esemény

1937. július 7-én vita alakult ki a Marco Polo hídon. Lövöldözés tört ki, a japánokból hiányzott egy katona. Követelték, hogy a kínaiak lépjenek be az erődbe, hogy utána nézhessenek, de ezt nem engedték meg nekik. Megszületett Casus belli (a háború kitörésének oka). Mondanom sem kell, hogy később megjelent az eltűnt japán katona. De a japánoknak megvolt, amit akartak - bármilyen okuk volt a támadásra.

A japánok elfoglalták a kínai Tianjin várost, egy nappal később Pekinget, és Kínától nyugatra és délre haladtak. Augusztus közepén kezdték támadni Sanghajot, és 92 nap után elfogták. A japánok ezt követően a fővárosba irányították.

Nanjing meghódítása

Az akkori Kína fővárosa Nanjing volt. A japán erők főparancsnoka Nankingban Asaka Jasuhiko herceg, Hirohita császár nagybátyja volt. A japán császári hadsereg falvakat rabolt ki Nanjing felé tartva, és 1937. december 7-én Nanjingot körbevették. Bár a kínaiak nagy előnnyel jártak, a japánok mindössze 4 nap alatt hódították meg Nanjinget.

Kínai foglyok. Fotó: anned 野 特派员 (a Sweeper tamonten szkennelte (vita 2008. december 25-én) [nyilvános], a Wikimedia Commonson keresztül

A nandzsingi mészárlás

Amikor a japánok december 13-án beléptek a városba, a kínai csapatok lényegében felbomlottak. A katonák megmentésük érdekében civil ruhákat öltöttek magukra, és sokan lemondtak a fogvatartottakkal szembeni tisztességes bánásmódról.

De a japánoknak más terveik voltak velük. A meggyilkolás oka főként a kínaiak nagy többsége volt, akiket a japánok nem akartak rabként táplálni. Sőt, a japán háborús törvénykönyv szerint a fogoly életének nincs értéke. Tehát a japánok letartóztattak minden férfit, aki elméletileg katona lehet. Általában kisebb csoportokba sorolták őket. A "boldogabbakat" lelőtték, a kevésbé szerencséseket levágták vagy élve eltemették.

A japánok élve temetik a foglyokat. Fotó: Lásd a szerző [Public domain] oldalát a Wikimedia Commonson keresztül

A holttesteket a Jangce folyóba dobták. Otto Hisa japán őrnagy becslése szerint 150 000 ember került a vízbe.

Az áldozatok holttestei a Csinhuai folyó mellett. Fotó: Eredetileg Moriyasu Murase, Wik 瀬 守 保 [Public domain], a Wikimedia Commonson keresztül

Háborús bűnök

A foglyok meggyilkolása után civilek mentek segítségül. A japánok alapvetően mindenkit elkezdtek megölni, akivel az utcán vagy az otthonuk kifosztásakor találkoztak. A gyilkosság főként hidegfegyverekkel, azaz szuronyokkal és kardokkal történt, de életben égették az embereket, vagy kutyák széttépték őket. Az emberek élő manökenként is alkalmazták őket a harcra.

Egy férfit lefejez egy japán katona. Fotó: "Public domain", a Wikimedia Commonson keresztül

Még egy olyan kóros versenyt is szerveztek, amely csak a legnagyobb pszichopaták fejét tudja szétszórni. Két szurkoló, Takeshi Nodo és Toshiaki Mukai versenyeztek, hogy ki tud több fejet levágni egy adott idő alatt. A győztes 106 embert nyert, "csak" 105-öt győzött le. A japán lapok még erről a versenyről is beszámoltak.

Két hadnagy a verseny után a fejek árnyékában. Fotó: Shinju Sato (domain 振 壽) [Közkincs], a Wikimedia Commonson keresztül

Határtalan nemi erőszak

Ez nem csak emberek meggyilkolása, kínzása és megrontása volt. Nagyszabású nemi erőszak is történt, amelyet a nők mellett kisgyerekek vagy buddhista apácák sem kerültek el. A nemi erőszak gyakran a család előtt történt, sőt részvételüket is kényszerítették. A szülőknek nézniük kellett, ahogy a katonák nemi erőszakot követnek el, vagy éppen ellenkezőleg, a gyerekek figyelték az anyjuk vagy akár nagymamájuk erőszakoskodását. Miután befejezte ezt a rettenetes tettet, általában mindenkit megöltek. Becslések szerint Nanjingban akár 80 000 nőt erőszakoltak meg.

Egy nő a családja holt tagjai közelében. Fotó: John Magee [Közkincs], a Wikimedia Commons-on keresztül

Nemzetközi válaszok és események a háború után

A nanjingi eseményekről a városban tartózkodó külföldi újságírók számoltak be a világnak, akiknek később sikerült elmenekülniük. A japánok maguk is büszkék voltak a város meghódítására, és részletesen tájékoztattak az eseményekről. De ahogy a mészárlásra adott válaszok és az ott történt szörnyű cselekedetek világszerte hallatszottak, az események kezdték elrejteni és elpusztítani a bizonyítékokat.

Égő holttestek. Fotó: Moriyasu Murase (domain 瀬 守 保) [Közkincs], a Wikimedia Commonson keresztül

A háború után a szövetségesek törvényszéket szerveztek. Célzottnak és tervezettnek nevezte a nanjingi mészárlást, amelyről a tokiói parancsnokság is tudott. A fő bűnös Iwane Macui tábornok volt, akit halálra ítéltek. Végül Hisao Tani altábornagy is, aki a mészárlás alatt a japán 6. hadsereg hadosztályát vezényelte. Két hadnagyot, akik a fej árnyékában versenyeztek, szintén halálra ítélték.

Fotó: Zhang Xueliang hadserege [Közkincs], a Wikimedia Commonson keresztül

Hirohito császárnak mentessége volt az amerikai kormánytól az átadás feltételeivel szemben, csakúgy, mint nagybátyja, Asaka Jasuhiko herceg, a nanjing csapatok főparancsnoka. Még a katonákat sem állították bíróság elé.

Fotó: "Public domain", a Wikimedia Commonson keresztül

A második kínai-japán háború Japán vereségével ért véget. Nanjing után még mindig sikerült újabb területeket meghódítaniuk, de a kínai hadsereg egyre nagyobb ellenállást tanúsított, a japánok pedig már unták a harcokat. Ezenkívül az Egyesült Államok folyamatosan új gazdasági embargókat vezetett be, és a japánok kezdtek komoly problémákat okozni. A háború, mint már említettük, Japán kapitulációjával ért véget a második világháborúban.

A Nanjing-mészárlás szomorú következménye a jelen. Néhány japán nacionalista még ma is elutasítja a Nanjingban zajló eseményeket, Kínának álhírnek és koholmánynak nevezve a bizonyítékokat. Nem is győzte meg őket Shiro Azuma, az első japán veterán, aki nyilvánosan bocsánatot kért és beismerte bűncselekményeit Nanjingban. Haláláig, egészen nyilatkozatáig fenyegetésekkel és megfélemlítéssel nézett szembe.