Szlovákiának olyan íze van, mint a párolt mákos zsemlének és a füstölt húsú Gemer-golyóknak, mondják gyermekeim, de a bolognai spagettit és a kebabot hirdetik kedvenc ételüknek.
Ha minden nap legyintenénk az asztalon a kebabot, legfeljebb évente kétszer, de a népszerű gyermekemlékművekben a kedvenc ételdobozba ne írnánk gombócot vagy lencselencse-mártást. Bár nekünk tetszik. Először is, senki sem ismeri fel a gombócokat Németországban, másodszor pedig a gombóc, a pite és a májgombóc nem klassz. Pizza, tészta, hamburger, gyros és tortilla. A steak valahol a határon van, attól függően, hogy ki kérdez.
Amikor Szlovákiába érkezünk, a gyerekeknek nem fogyhatnak el a piték, a gőzölők, a bryndza szárítások és a dukát zsemlék. A sváb nagymama viszont különlegességeket rendel lencsével, házi Maultaschen tésztazsákkal és almával fürdőköpenyben. Csak őszinte, kicsit régimódi étel, tele "fehér mérgekkel". A gyerekek imádják őket, de valahogy titokban.
A hét folyamán otthon, modern módon, egyszerűen és egészséges módon főzünk (fehér hús, friss szezonális zöldségek, főtt burgonya, hal, hajdina, bulgur, gabonafélék, teljes kiőrlésű, tönkölyliszt), a mi sajnos/mozgásszegény életmódunknak megfelelően, étrendi tudatosság, tudatosság, lelkiismeret és időköltség. De szombaton megpörgetjük, az emlékezet mélyéből kiásom a Jelšava öregasszony szilva gombjainak emlékeit, a rochovcei idős asszonyból egy bryndza sodródást, az apám tejszíntortáját és az édesanyám töltött káposztáját. És sült zsemlét, birkahagymát fokhagymán, langustinokat, mákos tésztát, demikatumot, füstölt húsú káposztát, kolbászt és gombát, savanyú és párolt gombócokat. És tök felár, tiszta. És bojt káposztával, rizspudinggal és zselével, huncut és gombás zóval, medve mancsokkal, rajongókkal és pisztrángokkal.
Azt hiszem, három szabványos oldalra tenném a listát, de töltse ki azt, ami hiányzik. Vagy kommentáljon egy másikat, amit szerettem volna. A nemzet ízemlékezetéről. Arról, hogy néhány hagyományos étel eltűnik a tányérjainkról és a nosztalgikus emlékekből.
Természetesen ennek is megvan az indoka: mielőtt elmennénk az uradalomba, kevesen erősítik meg magukat a túrós galuskából és a žinčice-ből származó reggelivel, és nem tudom, ki azon kívül, hogy a számítógépen dolgozik, lenyel három kenyeret szalonna és hagyma ebédre. Nem járunk olyan gyakran a bányába, mint korábban, a tekercseken végzett munka fizikailag nem olyan megterhelő, a gyerekek busszal vezetnek az iskolába, és a borzos kenőccsel és hagymával ellátott kenyér valószínűleg nem okozna benne sok lelkesedést. Különben is, honnan szereznénk egy friss májusi bryndzát Németországban? És mi van az említett fehér mérgekkel, magas glikémiás indexgel, üres kalóriákkal, gluténnal - szükségünk van rá? Természetesen nem minden nap.
És így a benőtt sertéshasat az omega három zsírsavval teli lazac helyettesítette, a hagymát emészthetőbb és aromásabb semleges brokkoli, sült kúpos saláta kúp és koktélparadicsom váltotta fel.
Nem mintha szombat után elmentünk volna szántani a földekre és fát vágni az erdőben, és csak a férjem futott maratont, de ez a néhány kalória is megér engem, hogy a gyerekeim megismerjék a hagyományos szlovák ételeket. Szóval szombat után szombat után állok a tűzhely mellett, fehér liszt ösvényeit gyúrva és gombócot sütöm. Néha azt is főzöm nekik, amit én nem eszem meg, például a dukátot és a madártejet, és néha azt főzök, amit nem esznek, például fogantyúkat vagy léceket. A negatív memória sáv egyben memória sáv is. Szombatunkon mák, dió, bryndza és sült szalonna illata van.
Ma viszont szilva gombok a krumplitésztából.