Szlovák haszonállat-állatorvosi egyesület
A Buiatrics Világszövetség tagja
A szarvasmarha-állatállomány metabolikus vizsgálatának jelenlegi lehetőségei
A METABOLIKUS VIZSGÁLAT FRISSÍTÉSE A FÜGGŐBEN
Mudroň Pavol
Kérődzők Tanszéke, Kassai Állatorvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Komenského 73, 04181 Kassa, [email protected]
A szarvasmarhák anyagcserezavarai leggyakrabban néhány fontos anyag hiányában fordulnak elő a takarmányadagban, vagy helytelen arányban. A leginkább érintett kategóriák a nagy hozamú tejelő tehenek, amelyek anyagcseréje rendkívüli stressznek van kitéve. Monitorozásunk célja ezért az volt, hogy felmérjük az egyes paraméterek alkalmasságát a tejelő tehenek anyagcsere-vizsgálatára, valamint elemezzük a zavart belső környezet előfordulását a tejelő állományokban. Összesen 544 elemzést hajtottak végre és értékeltek, ezek közül 182 szárított, 182 tejelő tehénnél a laktáció kezdetén és 180 tejelő tehénnél a laktáció csúcsán. A referencia-tartományon kívül a legtöbb a hemoglobin, az összes fehérje, a karbamid, a NEMK, a foszfor, a Cu, a Fe és a Zn volt. A tejelő tehenek állapotában is viszonylag gyakori változásokat regisztráltak. A tejelő tehenek esetében a legkritikusabb időszak az ellés után 10-20 nap volt. Megállapítható, hogy a tejelő tehenek metabolikus vizsgálata továbbra is fontos, és hasznos információkat nyújthat a gazdálkodónak a gazdaságban lévő állatok táplálkozásáról.
A szarvasmarhafélék anyagcseréjének vizsgálata az elmúlt évtizedekben az állatok termelésének és egészségi állapotának nyomon követésének egyik standard módszerévé vált. A klasszikus értelemben főleg az anyagcserezavarok preklinikai szakaszainak felderítéséről szól a klinikai tünetek megjelenése előtt, és időben történő megelőző intézkedésekről, amelyek megakadályoznák vagy legalább enyhítenék az anyagcsere-betegség megnyilvánulásait, valamint annak a termelésre és a tenyésztésgazdaságra gyakorolt hatását (Kantíková és Balážik, 2003).
A szervezet anyagcserezavarai egy bizonyos ideig fennmaradó szubklinikai formában kezdődnek. Ennek során a test kompenzációs mechanizmusai feszülnek. Ebben az időszakban csökken a tejtermelés és annak minősége a tejelő teheneknél, a szaporodási rendellenességeknél, és a szervezet érzékennyé válik bármilyen jellegű stresszre. A homeosztázis felmérése szempontjából a vér és a vizelet biokémiai paramétereinek meghatározása tekinthető az anyagcsere szabályozásának legmegbízhatóbb módszerének. Néhány biokémiai paraméter állandó. A betegség látens és klinikai formáit metabolikus profilvizsgálattal (MPT) detektálják. Az MPT a testnedvek diagnosztikailag fontos metabolitjainak koncentrációjának analitikai meghatározásán alapul. Az MPT értékelésekor átfogóan értékelni kell a vér és a vizelet biokémiai mutatóinak összefüggéseit. A metabolikus profil teszt tehát egy laboratóriumi vizsgálat, amely lehetővé teszi az állatok testében zajló részleges és teljes metabolikus folyamatok értékelését (Kováč et al., 2001).
A biokémiai paraméterek kiválasztása és helyes értelmezése a biológiai folyadékokban objektív módszert jelent a belső környezet értékelésére a tejelő tehenek tenyészkörnyezetéhez, táplálkozásához és élettani állapotához viszonyítva. Az egész a hetvenes években kezdődött Paynom-mal, aki akkor a következő vérparaméterek metabolikus vizsgálatát javasolta: glükóz, Hk, Hb, karbamid, P, Mg, Ca, K, Na, CB, albumin és globulinok. Jelenleg lehetőség van ezen eredeti paraméterek kiterjesztésére számos mással, amelyek a szérum biokémiai vizsgálatának, a vér hematológiai és sav-bázis vizsgálatának, az ásványi anyag profiljának meghatározása a vizeletben, valamint a bendőtartalom vizsgálatának az eredményei. . Az MPT-t az állományból kiválasztott reprezentatív állatcsoporton kell elvégezni, az állatokat úgy választják ki, hogy képet kapjanak a gazdaság általános egészségi állapotáról. Az állatok nem megfelelő kiválasztása esetén a metabolikus teszt eredménye nem feltétlenül felel meg a tenyésztés egészségi állapotának. A reprezentatív csoport általában 18 állatból áll, a szaporodási ciklus különböző szakaszaiban, amelyekből mintákat veszünk. A következő csoportok tekinthetők optimálisnak:
- fejős tehenek 10 - 20 nappal az ellés előtt
- fejős tehenek az ellés után 10 - 20 nappal
- fejős tehenek az ellés után 4-6 hónappal
Nagyon fontos, hogy minden anyagcsere-vizsgálatra használt állat klinikailag egészséges legyen, ami jó étvágyat, lázat, egészséges emlőmirigyet, hüvelyváladékot és ráncosodást nem jelent.
Monitorozásunk célja az volt, hogy felmérjük az egyes paraméterek alkalmasságát a tejelő tehenek anyagcsere-vizsgálatára és elemezzük a zavart belső környezet előfordulását a vizsgált állományokban.
ANYAG ÉS MÓDSZERTAN
A kapott eredmények elemzése egyértelműen megmutatta az albumin, Na, K és Cl koncentrációk meghatározásának megalapozatlanságát. A leggyakrabban zavart mutatók a hemoglobin, az összes fehérje, a karbamid, a NEMK, a foszfor és mindhárom nyomelem voltak (1. és 2. táblázat). Az eredeti (Compton Metabolic Profile Test) anyagcsere-tesztből (12 paraméter) tehát ma azt ajánlhatjuk, hogy elemezzük csak ezt az ötöt: Hb, karbamid, Ca, P és CB. Ezenkívül szükség van alapvető nyomelemek (Cu, Fe, Zn) hozzáadására a gazdaságainkban. A fejős tehenek állapota esetében is viszonylag gyakori változásokat regisztráltunk (3. táblázat). A laktáció különböző szakaszaiban a legmagasabb eltérések gyakoriságának értékelésekor azt találtuk, hogy ezek több mint 60% -a az ellést követő 10-20 napon belül következett be.
Tab. nem. 1. A fehérje és az energia-anyagcsere referencia-tartományától (%) való eltérések előfordulása a laktáció különböző szakaszaiban