Kezdettől fogva, mint "olvasókő", az életstílus-kiegészítőkig
Szakértők szerint a szemüveg az ötödik legfontosabb találmány, mióta az ember felfedezte a tüzet és feltalálta a kereket. Ennek oka: az emberiség történetében először kaptak lehetőséget arra, hogy a látási problémák ellenére is jól lássanak. Ma már természetesnek vesszük, de sok évszázadon keresztül egyszerűen nem volt megoldás a látássérült emberek számára - a szemüvegek feltalálása még várat magára. Hosszú időbe telt a modern szemüvegek kifejlesztése, amilyeneket ma ismerünk. Ez a folyamat sok kísérletet igényelt, és sokféle szemüveg jött létre és tűnt el. A JOBB LÁTÁS részletesen leírja a szemüveg történetét - kezdettől fogva „olvasókőként”, egészen a keresett életmód- és divatkiegészítőkké való átalakulásig.
A szemüvegek feltalálása alapvető előrelépésnek számít az emberiség kultúrtörténetében. A látássérült emberek nemcsak aktív mindennapi életet folytathattak, hanem hosszabb ideig tanulhattak, új ismereteket szerezhettek és tovább értékesíthettek másoknak. A nagy római szónok, Cicero (Kr. E. 106–43) sajnálkozott, milyen kínos volt a rabszolgákat arra kérni, hogy olvassák fel a szövegeket. Vagy említsünk meg egy speciális típusú vizuális segédeszközt, amelyet Nero császár (Kr. U. 37-68) alkotott. Átlátszó zöld kő segítségével figyelte kedvenc gladiátoros mérkőzéseit, remélve, hogy a fény segít visszanyerni látását. Ez a babona a 19. századig tartott. Az ebből az időszakból származó "napszemüveg" zöld lencsét viselt, és belül is viselték. De mikor és hol kezdődött egy valódi optikai eszköz fejlesztése?
- A világ első vizuális segédanyaga
- Szemüveg bölcső
- Szemüveg ma
- Minden formájú és méretű szemüveg
- Amire a mai szemüveg képes
A világ első vizuális segédanyaga
Az arab tudós és csillagász, Ibn al-Heitam (kb. Kr. U. 965-1040) javasolta elsőként, hogy a kisimított lencsék segíthetnek a látássérült emberekben. Azonban ötlete, hogy egy üveggömb egyes részeit optikai nagyításra használja, csak sok évvel később valósult meg. "Optika könyvét" 1240-ben fordították latinra, és számos szerzetesi közösségben felkeltette olvasói figyelmét. Ibn al-Heitam ötletei itt valósággá váltak: a 13. században az olasz szerzetesek kifejlesztettek egy félgömb alakú, kristályból és kvarcból készült lencsét, amely betűket nagyított, amikor egy íráshoz csatolták! Ez az "olvasókő" valódi áldás volt sok presbitópiában szenvedő idős szerzetes számára, és jelentősen javította életminőségüket. Ebben az időszakban kezdték használni a német szemüveg (Brille) szót. A kifejezés a beryll szóból származik, amely annak a kristálynak a neve, amelynek megsemmisítésével létrejöttek az első lencsék.
Szemüveg bölcső
Bár a kövek olvasása segített az embereknek a mindennapi látásban, még mindig mérföldekre voltak a szemüvegtől, ahogy ma ismerjük őket. Ezt megváltoztatta egy találmány, amely a híres muranói üveggyárból származott a 13. században. Muranót, a Velencétől északra fekvő kis szigetet régóta az üveggyártás központjának tekintik. A kézművesek üveggyártási tapasztalatát nem osztották meg a külföldiekkel: a receptek szigorúan titkosak voltak, és a kristályosoknak vagy az üveggyártóknak tilos volt elhagyniuk a szigetet. Volt idő, amikor bárkit, akit e szabályok megsértésén értek, kivégezhették. Ebben az időszakban az egész világ Olaszországra hagyatkozott, mivel az optikai segédanyagok gyártásához szükséges fehér üveget csak a muranói üveggyárban állították elő.
A 13. század végén a kristályosok döntő fontosságú mérföldkőhöz érkeztek: először két domború lencsét vettek, mindegyiket szárral ellátott fa körbe helyezték és kapcsokkal kapcsolták össze. És hurrá: így jött létre az első szemüveg! Ez a "vágott védőszemüveg" azonban nem volt felszerelve olyan alkatrészekkel, amelyek a szemüveg viselőjének fején tartanák. Ennek ellenére forradalom volt a vizuális kényelem szempontjából. A jobb látás érdekében a viselőjének csak a "kettős poharat" kellett a szeme elé tartania. A találmányt még a régió egyik épületében is megörökítették. 1352-ben Tomasi di Modena freskókat festett a trevisói San Nicolo domonkos rendház káptalanában, amelyre olvasópoharat és dupla szemüveget is festett. Sőt, az üveggyártók maximális erőfeszítései ellenére sem sikerült titokban tartani az üveggyártás minden rejtelmeit. Annak biztosítása érdekében, hogy Velence továbbra is vezető szerepet töltsön be az üvegkereskedelemben, 1300 után csak azok engedhették meg a "poharak" előállítását, akik teljesítették a keresztesek összes feltételét. Idővel a vágott védőszemüveg is utat talált Németországba: a legrégebbi mintát az ország északi részén található Wienhausen kolostorban fedezték fel.
Az évek során az üveggyártók ívre cserélték a vágott üvegek szárát és az ólommal ellátott favázakat. Az eredmény egy újabb fontos lépés volt a vizuális segédeszközök fejlődésében: a maihoz nagyon hasonló lábú szemüveg. Egyre többféle anyagot használtak. A 16. század elején bőr, teknősbéka, kürt, csont, vas, ezüst és bronz került feldolgozásra. Csak a gazdagok engedhették meg maguknak ezeket az anyagokat.