Nyitrai plébánia

üzenete

"Krisztus nevében azt kérjük: békülj meg Istennel!" (2 Cor 5, 20)

Kedves testvérek!

Ebben az évben is az Úr jó időt ad arra, hogy felkészüljünk arra, hogy megújult szívvel ünnepeljük Jézus halálának és feltámadásának nagy misztériumát, amely mind az egyén, mind a közösség keresztény életének alapja. Folyamatosan vissza kell térnünk ehhez a rejtélyhez, elménkkel és szívünkkel. Nem szűnik meg növekedni bennünk annyiban, hogy hagyjuk magunkat elragadni lelki dinamikája által, és szabad és nagylelkű válaszunkkal ragaszkodunk hozzá.

1. A húsvéti misztérium - a megtérés alapja

A keresztény öröme abból fakad, hogy meghallja és megkapja Jézus halálának és feltámadásának örömhírét: kerygmy. Ez magában foglalja a szeretet rejtélyét, amely „olyan valóságos, olyan valódi, olyan konkrét, hogy őszinte és eredményes párbeszéddel teli kapcsolatot kínál számunkra” (Krisztus él, 117). Aki hisz ebben a rejtélyben, elutasítja azt a hazugságot, hogy életünk csak önmagunktól származik, annak ellenére, hogy valójában az Atya Isten szeretetéből, az ő akaratából adódik, hogy bőségesen adjon életet (vö. Jn 10, 10). Ha azonban a "hazugság atyjának" csábító hangjára hallgatunk (vö. Jn 8, 45), azt kockáztatjuk, hogy a hülyeségek szakadékába kerülünk, és máris itt vagyunk a földön, amit sajnos sok tragikus esemény bizonyít személyes és kollektív emberi tapasztalatból.

Az idei nagyböjt idején ezért minden kereszténynek szeretném szólítani azokat a szavakat, amelyeket az apostoli buzdításban írtam Krisztus él: „Nézd meg a megfeszített Krisztus kinyújtott kezeit, és engedd, hogy újra és újra megmentse. És amikor elmegy vallani bűneit, higgyen határozottan irgalmában, amely megszabadít a bűntudattól. Szemlélje ilyen nagy szeretettel ontott vérét, és tisztuljon meg általa. Így képes leszel újra és újra felébredni az életre ”(123). Krisztus húsvétja nem a múlt eseménye: a Szentlélek ereje révén még mindig releváns, és lehetővé teszi számunkra, hogy hittel nézzünk Krisztus testére, és sok szenvedőnél megérintsük azt.

2. A megtérés sürgőssége

Hasznos lesz mélyebben elmélkedni a húsvéti misztériumról, amely Isten irgalmát adta nekünk. Mert az irgalmasságot csak a keresztre feszített és feltámadott Úrral való személyes találkozás során szabad megtapasztalni., "Aki szeret, és önmagát adta értem" (Gal 2, 20): szív-szív párbeszédben, barátról barátra. Ezért olyan fontos az ima a nagyböjt alatt. Ez nem csupán kötelesség, hanem kifejezi annak szükségességét, hogy válaszoljunk Isten szeretetére, amely mindig megelőz és támogat minket. Mert egy keresztény imádkozik abban a tudatban, hogy nem érdemel ilyen szeretetet. Az ima sokféle formát ölthet, de Isten szemében az igazán fontos, hogy behatoljon a szívünkbe, és megzavarja szívünk keménységét, lágyítva, hogy egyre inkább Istenhez és az Ő akaratához forduljon.

Ebben a megfelelő időben tehát vezessünk minket Izraelként a sivatagban (vö. Oz 2, 16), hogy végre meghallhassuk Vőlegényünk hangját, és hagyjuk, hogy mélyebben és szívesebben rezonáljon bennünk. Minél jobban vezérelhetjük az Igéjét, annál hamarabb tapasztalhatjuk meg nem érdemelt irgalmát irántunk. Ne hagyjuk tehát, hogy ez a kegyelmi idő hiába teljen el, abban az ábrándban, hogy meghatározzuk az áttérés idejét és módját.

3. Isten szenvedélyes elhatározása, hogy párbeszédet folytat gyermekeivel

Azt a tényt, hogy az Úr még egyszer ilyen alkalmat kínál nekünk megtérésünkhöz, nem szabad természetesnek tekinteni. Ez az új lehetőség az, hogy felébresszük bennünk a hála érzését és megrendítjük tehetetlenségünket. Annak ellenére, hogy életünkben - és az egyházban, valamint a világban is - gyakran előfordul a gonoszság, ez az időszak - amely lehetőséget kínál számunkra az életirány megváltoztatására - kifejezi Isten kitartó akaratát, hogy ne szakítsa meg az üdvösség párbeszédét velünk . A megfeszített Jézusban, akit Isten "Bűnt követett el értünk" (2 Cor 5, 21), ez az akarat olyan messzire ment, hogy Isten minden bűnünket megterhelte a Fiával, amíg "meg nem történik Isten megtérése saját maga ellen", ahogy XVI. Benedek pápa írja. (enciklika Deus caritas est, 12.) Mert Isten az ellenségeit is szereti (vö. Mt 5, 43 - 48).

Az a párbeszéd, amelyet Isten minden emberrel meg akar kezdeni Fiának paschális misztériumán keresztül, nem az Athén népének tulajdonított párbeszéd, akikről azt mondják, hogy "Nem volt annyi idejük semmire, mint valami új beszélgetésre vagy meghallgatásra" (Sk 17, 21). Ez a fajta pletyka, amelyet üres és felszínes kíváncsiság diktál, minden kor világi szellemét jellemzi, és napjainkban a kommunikációs eszközök nem megfelelő használatának is az eredménye lehet.

4. Vagyon, amelyet az ember megoszt és nem halmoz fel magának

A húsvéti misztérium az élet középpontjába állása azt jelenti, hogy együttérezünk Krisztus sebei iránt, amelyet manapság a háború sok ártatlan áldozatában tapasztalunk, önkényes cselekedetek az élet ellen - a születendő gyermekektől az idősekig - az erőszak, a természeti katasztrófák különböző formáinak áldozataiban., a föld tisztességtelen elosztása, az emberekkel folytatott kereskedelem minden formájában és a korlátlan nyereségvágy, amely a bálványimádás egyik formája.

Ma is fontos emlékeztetni a férfiakat és a nőket a jóakaratra, hogy vagyonukat a szegényebbekkel osszák meg. Az ilyen alamizsna a személyes részvétel egyik formája az igazságosabb világ felépítésében. A szeretettel való megosztás emberibbé teszi az embert; Ha gazdagságot halmozunk fel, kockáztatjuk, hogy érzéketlenné válunk és bezárkózunk az egoizmusunkban. A gazdaság strukturális kérdéseiben azonban még tovább lehet és kell mennünk. Ezért a nagyböjti időszakban 2020 március 26-tól 28-ig hívtam Assisibe fiatal közgazdászokat, vállalkozókat és változás-makerov, hogy segítsen egy igazságosabb és befogadóbb gazdaság kialakításában, mint ma. Amint azt az egyházi tanításban többször megismételték, a politika a testvéri szeretet egyik fontos formája (vö. XI. Pius., Beszéd a Katolikus Egyetemisták Olasz Szövetségéhez - FUCI, 1927. december 18.). Ugyanez mondható el a gazdaságról, ha bevezetjük az evangélium szellemét, vagyis a boldogságok szellemét.

Az elkövetkező nagyböjt kapcsán arra kérem a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását, hogy fogadja el az Istennel való megbékélés felhívását, szívünket a húsvéti misztériumra összpontosítsa, és forduljon nyílt és őszinte párbeszédhez Istennel. Így válhatunk azzá, amit Krisztus mondott apostolairól: a föld sójára és a világ világosságára (vö. Mt 5, 13 - 14).

Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2019. október 7-én, a rózsafüzér Szűz Mária emlékére