A szlovák mezőgazdaság fejlődésének jövőképe globális és európai kontextusban

Szerkezet:

mezőgazdaság

1. Bemutatkozás
2 A szlovák mezőgazdaság jövőképe
3 Közös agrárpolitika
4 Világ- és európai kontextus

2011. április
Ing. Peter Baco, PhD.
Agrárpolitikai Intézet

Az élelmiszerárak soha nem látott emelkedése forradalmi eseményeket váltott ki Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Az ilyen váratlan fordulatok valószínűsége nagymértékben megnő a folyamatban lévő globális válság összefüggésében. Minden megtörténhet. Ezért az elmúlt két évben számos olyan dokumentum jelent meg a világon, amelyek jobban megjósolják az élelmiszertermelést és -fogyasztást. Ebben az összefüggésben az Európai Unió Agrárkutatási Állandó Bizottsága (SCAR) vitára bocsátotta a lakosság jövőbeni táplálkozásának 2050-ig történő biztosításával kapcsolatos előrejelző tanulmányt, amely a 8. tudományos és technológiai keretprogram kiindulópontja.

Szlovákia részesülhet az EU-program előkészítésében való aktív részvételből a szlovák mezőgazdaság fejlődésének előrejelzésének és jövőképének 2007-től történő frissítéséhez. Az előrejelzés és jövőkép frissítésének lényege a teljes termelés és a nem termelés módjának meghatározása kell, hogy legyen. - a mezőgazdasági potenciál termelési felhasználása, amely 9 millió lakos táplálására képes, az ökológiai gazdálkodási kritériumok teljes tiszteletben tartásával.

1. Bemutatkozás

2 A szlovák mezőgazdaság, erdészet és vidék fejlődésének előrejelzése és jövőképe (a továbbiakban: PaV)

A Szlovák Köztársaság rendelkezik PaV-vel, amelyet a Szlovák Köztársaság kormánya 2007-ben megvitatott, és utasította az Igazságügyi Minisztériumot, hogy 2014 végéig nyújtson be egy frissített VSR-t.

Az SR CR EU régiói
Jelentősen vidéki 10,1 6,0 9,7
Többnyire vidéki 75,3 60,2 29,8
Többnyire városi 14,6 33,8 60,5
Forrás: SPO Mezőgazdaság és Regionális Fejlesztés 2004-2006-ig (MP SR).

Logic PaV
Az előrejelzés és a jövőkép célja, hogy objektív ismereteket összpontosítson az élelmiszer-termelési ágazatok (mezőgazdaság és élelmiszeripar), az erdőgazdálkodás és a vidéki területek alapvető fejlődési trendjeire stratégiák és hiteles politikák létrehozása érdekében, különös tekintettel a mezőgazdaságra vonatkozó hosszú távú stratégiák kialakítására fejlesztés és a nemzeti mezőgazdasági doktrína. A PaV kiindulópontként szolgál az egész szlovák társadalom 2050-ig tartó fejlõdésének és a Szlovák Köztársaság 2020-ig tartó fejlesztési stratégiájának jövõképének feldolgozásához is. Célja továbbá, hogy kiindulópontot teremtsen Szlovákia álláspontjára az együttdöntési eljárás során. az EU közös agrárpolitikájának további reformjainak iránya. A cél a fenntartható mezőgazdaság, amely teljes mértékben kihasználja az ország termelési potenciálját, eleget téve a szélesebb társadalmi feladatoknak, amelyek magukban foglalják az egészséges és megfizethető élelmiszerek és nyersanyagok előállítását, valamint a természeti erőforrások megőrzését, az élő, rekreációs és egyéb gazdasági tevékenységek és kulturális örökség.

Az előrejelzés részletesen foglalkozik a talajjal és a vízzel, de a mezőgazdasági tevékenység egyéb rendelkezésre álló forrásaival is.

- A mezőgazdasági és erdőterületek döntő természeti erőforrások, és a mezőgazdaság igyekszik fenntartható módon használni őket. Az elkövetkező években a mezőgazdasági földterület növekedése várhatóan elérheti az évi 3,5 ezer ha szintet (2010), ebből 1 000 ha erdősítés (Szlovákiában mintegy 60 ezer ha mezőgazdasági terület van) erdősítésre szánt föld). 2015 után az éves földhasználat stabilizálódik, vagy fokozatosan enyhén csökken. 2025-re a mezőgazdasági földterület 60 000 ha-val csökken. Ezt a tendenciát enyhíteni lehet, feltéve, hogy jogszabályi intézkedéseket hoznak a már korábban felépített barna talajok használatának ösztönzésére.

- A klímaváltozás következményeinek elemzése azt mutatja, hogy különösen a mezőgazdaságban a vízfogyasztás jelenlegi csökkenő tendenciája fokozatosan növekvővé válik. A szimulációs modellekkel kapott eredmények szerint az öntözési vízigény növekedése az alföldeken 27-30% -kal fog bekövetkezni. Az elkövetkező néhány évben, 2050-ig, az öntözővíz iránti igénynek a fő területeken a 2010-es becsült 310 millió m3-ről 2050-re 585 millió m3-re kell növekednie. A jelenleg mezőgazdasági földterületekre épített csatornák fokozatosan elveszítik funkcionalitásukat és terület csökken. E területeken fokozatosan helyreállítják a vizes élőhelyeket, amelyek megszüntetik őket az intenzív mezőgazdasági használatból. Szükséges lesz alternatív lehetőségeket keresni e területek (a mezőgazdaság részeként) felhasználására.

- A PaV elemzi a kereskedelmi tényezőt is: további változások várhatók a termelési vertikális szervezetek szervezeteiben, az elsődleges termelés maximális összekapcsolása a feldolgozókkal és a kereskedelemmel, ami a nyereség igazságosabb újraelosztásához vezethet az egész élelmiszer-vertikális területen. E vertikális kapcsolatok hiánya jelenleg negatív hatással van az őstermelés és a feldolgozóipar hatékonyságára a kereskedelem javára. Másrészt a kereskedelem várhatóan közvetlenül behatol a feldolgozó vállalatokba, valamint az elsődleges termelő vállalatokba annak érdekében, hogy csökkentsék a tranzakciós költségeket és a nyereséget a vertikális végére koncentrálják. Az előrejelzési időszak végén a termelési vertikumok megszervezésének olyan szinten kell lennie, hogy fokozatosan megszüntesse az értékesítési szövetségek tevékenységét, amely központosítja a termelők kínálatát, és gyengíti a kiskereskedelmi láncok alkupozícióját (a vételárak és a koncentráció felhasználása szempontjából). hatás).

A mezőgazdaság bevételei és költségei mill. EUR
Forgatókönyv Összes mezőgazdasági értékesítés Összes mezőgazdasági költség
2005 2010 2013 2018 2025 2005 2010 2013 2018 2025
Alapvető 1189 1331 1264 1211 1198 1445 1713 1723 1655 1614
Fejlesztés 1189 1502 1471 1521 1587 1446 1878 1886 1789 1719
Liberális 1189 1331 1275 1221 1239 1445 1713 1731 1629 1543
Forrás: VÚEPP-modell

A mezőgazdaság jövedelme mill. Eur
Forgatókönyv Bevétel támogatások nélkül (értékesítés - költségek) Bevétel támogatásokkal együtt
2005 2010 2013 2018 2025 2005 2010 2013 2018 2025
Alapvető -256,3 -382,3 -458,7 -444,4 -416,2 71,8 207 130,6 54,5 54,2
Fejlesztés -256,3 -376,1 -414,7 -267,8 -132,3 71,8 221,1 184,6 285,5 442,5
Liberális -256,3 -381,8 -456,5 -408,3 -303,9 71,8 206,8 131,7 -317,7 -251,3
Forrás: VÚEPP-modell

Öt uniós agrárhiba - öt kihívás az EU közös agrárpolitikájának/KAP/reformjának
A KAP-mechanizmusok szisztematikus újbóli értékelésére vonatkozó jelenlegi követelmények folytonossága miatt, még sürgetőbb ebben a válsághelyzetben, az EU-nak alapvetően meg kell reformálnia a KAP-ot.
A változás legmeggyőzőbb okai a következők:
- a mezőgazdaság lebontása az új tagállamokban
- a mezőgazdasági piacok növekvő volatilitása,
- az EU gazdaságainak magas termelési költségei
- a mezőgazdaság szerepének alábecsülése
- a KAP nem rendszerszerű szervezése

c/Az EU gazdaságainak magas termelési költségei.
A jelenlegi KAP továbbra is fennáll az élelmiszer-túltermelés hibájában az EU-ban. Azonban az EU mezőgazdasági termékeinek eladását a globális piacon a magas áraink okozták, nem pedig a globális piac fizikai képtelensége elnyelni az EU túltermelését. Egy ilyen hamis következtetés eredményeként a KAP eszközei a világpiaci célú intézkedések támogatása helyett a nem versenyképes gazdasági rendszerek védelmét szolgáló intézkedésekre összpontosítottak. A fiktív szabadság, a gazdák jó életét garantáló támogatásokkal, még akkor is, ha úgy döntenek, hogy nem termelnek semmit, ha nem tudják eladni, valójában a nem termelés támogatását jelenti.
Ezért a KAP eszközeit át kell terelni a nem termelés támogatásáról, kiemelten kezelve a globális versenyképességet biztosító intézkedéseket, különös tekintettel a világpiaci árak kiegyensúlyozására, de a minőségre és a marketingre is. A pozitív motiváció közvetlen támogatása.

e/Az SPP nem rendszeres szervezése.
A KAP nem szisztematikusan szervezett, mert nem intézményesült. Hat hónap elteltével az EU Tanácsának változó elnöksége nem képes vezetni, amire egy ilyen közös, szervezeti szempontból nagyon összetett projekt szükséges. Ennek eredménye a hosszú távú elképzelések, előrejelzések, programok, közös projektek és a teljes hosszú távú tervezési rendszer teljes hiánya. A vezetés a jövőképen alapszik, ami a KAP esetében hiányzik. A KAP-ot az egyes államokban nem alkalmazzák egységesen, államosítása egyre mélyül.
A KAP számára tehát az a kihívás, hogy az EU intézményeit intézményesített fórumgá tegye az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztésének hosszú távú tervezésére, a mezőgazdaságra vonatkozó hosszú távú globális fejlesztési tervekre építve, például az ENSZ millenniumi világprojektjére.

4 Világ- és európai kontextus

Ez a prospektív tanulmány (PS) a regionális, nemzeti és nemzetközi politikai dokumentumok, tudományos publikációk és prospektív tanulmányok meta-áttekintése, amelyeket többnyire 2009-ben és 2010-ben tettek közzé. A hangsúly az új mozgatórugókon, az új dinamikán stb. - a lehetséges kockázatok, lehetőségek és a várható jövőbeli fejlemények és kihívások azonosítása érdekében.
Ma és 2050 között a világ népességének növekedése és az étrend változása a fejlődő országokban várhatóan 70% -kal megnöveli az élelmiszerigényt. Ugyanakkor a fosszilis üzemanyagok kimerülése megnöveli a bioüzemanyagok és az ipari anyagok iránti keresletet. Ugyanakkor a természeti erőforrások kimerülnek, és az éghajlatváltozás is napirenden van.
A kérdés a következő: Hogyan lehetne a legmegfelelőbb módon kidolgozni egy szisztematikus módszert a szakpolitikai folyamatban annak biztosítására, hogy az erőforrás-fogyasztás és a környezeti nyomás ne növekedjen olyan ütemben, amely végső soron emberi és környezeti katasztrófákat eredményez. Ez áll a tagállamok hátterében, amelyek elemezték a hosszú távú élelmezésbiztonságot érintő várható környezeti és erőforrási kérdéseket.

A korlátozott erőforrásokkal rendelkező világ képe
Az elmúlt 50 évben a mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszereknek számos korlátozó tényezővel (LF) kellett megküzdeniük, alternatívaként a korlátozott források (OZ) kifejezésre. Ezeknek a tényezőknek az azonosítása, szintje és kezelési módja eddig meghatározó előfeltétele az erőforrásokkal szegény világban a sikeres mezőgazdasági rendszerek 2050. A korlátozó tényezők az energia, a tömeg vagy a kapacitás kiegyensúlyozatlan állapotaként merülnek fel. A következőket tartják a legfontosabbnak:
a) A természeti erőforrások felhasználásával és a szennyezéssel kapcsolatos klasszikus LF: termékeny talaj, édesvíz, energia, foszfor, nitrogén.
b) A hagyományos LF helyzetét dramatizáló környezeti korlátokkal kapcsolatos új LF: éghajlatváltozás, beleértve az óceánok savasodását és a biodiverzitás csökkenését.
c) Társadalmi hatások az LF-re: kormányzás, gazdaság és urbanizáció.

A víz Európában átlagosan 42% -ot használ fel a mezőgazdaságban, 23% -ot az iparban és 18% -ot a városi használatra és az energiatermelésre. Az országok között azonban óriási különbségek vannak. Míg Franciaországban és Németországban a víz 2/3-át veszik fel villamosenergia-termelés céljából, Görögországban 82% -ot, Spanyolországban 72% -ot, Portugáliában pedig a víz 59% -át használják öntözésre. A kiterjedt öntöző- és vízelvezető rendszereket, valamint a mezőgazdasági termelést tönkretette a diszkriminatív KAP az új tagjelölt országokban.
A világon egyre nagyobb problémák merülnek fel az élelmiszer-termeléshez szükséges vízhiány miatt, elsősorban annak a tisztességtelen újraelosztása miatt, mint a szegénység egyik fő oka. A vízkészletek meglévő újraelosztásáról szóló új tárgyalások nagyon nehézek és ellentmondásosak lesznek. A Himalája-gleccser alatt folyó 7 folyó felső és alsó folyása közötti problematikus összefüggések példája erre utal. Az úgynevezett A generációk közötti probléma, mivel sok területen csökken a talajvízszint, a mai vízszivattyúzás csökkenti a jövőben rendelkezésre álló mennyiséget. A legerőteljesebbnek tartják a vízkészleteket a mezőgazdaság számára, de különösen a jobb vízgazdálkodást, amely biztosítja a víz hatékonyabb felhasználását a mezőgazdaságban.

A foszfor (P) nélkülözhetetlen, nélkülözhetetlen növényi tápanyag. A geológiai rezervátumokat 90 évre becsülik. A P-műtrágyák maximális ára 2008-tól várhatóan emelkedni fog a foszfátércek minőségének csökkentésével, de a geopolitikai feszültségekkel is. Marokkóban, Kínában és Dél-Afrikában a foszfáttartalék háromnegyede van. Az EU teljes mértékben függ az importtól. Viszont a szükséglet legalább felét újrahasznosítással fedezheti.
A környezettel és a P globális eloszlásával kapcsolatban a helyzet megközelíti az N-t. A globális P-műtrágyáknak csak 3% -át használják Afrikában, míg az állattenyésztés magas koncentrációjú területein intenzív P-műtrágya-takarmányt használnak. szintén intenzíven termelik. Az alapvető tápanyagok drámai emelkedése súlyosbítja a szegénységet, az alultápláltságot és az éhínséget a világ legszegényebb régióiban.

A nitrogén (N) a növények növekedésének legfontosabb nedvesítő tápanyaga. A nitrogén műtrágya a legenergiaigényesebb input a mezőgazdaságban.
A 2005–2008 közötti olajárakat a nitrogén műtrágyák árának többszörös emelkedése befolyásolta. Bár jelenleg a kínálat érvényesül a kereslettel szemben, az N-műtrágyák iránti globális kereslet megduplázásának hosszú távú szükségessége az olajárak ingadozásával együtt jelentős ingadozást okoz az N-műtrágyák árában, az árak folyamatos emelkedő tendenciával.
A vízbe történő szivárgás által okozott környezeti szennyezés (legfeljebb 30%) a P-vel együtt súlyos következményekkel jár az erdők, a talajvíz és a felszíni vizek savasodásában és eutrofizációjában. Az N szennyezés messze meghaladja a bolygó határértékét, ami súlyos fokozatos következményekkel jár a tengeri ökoszisztémákra és következésképpen a tengerek élelmiszertermelésére. Ezeknek a mérgeknek a csökkentése továbbra is olyan kérdés az EU-ban, amelyet szervezetten kell kezelni, csakúgy, mint az energetikai és a vízügyi kérdéseket.
A haszonállatok egyenletesebb felszíni terhelését a mai nyugat-európai egyoldalú koncentrációhoz képest fel kell gyorsítani, az emberi szennyvízben az N visszatérése a termelő országba, valamint a strukturális megoldások (különösen a hüvelyesek).

c/Társadalmi-gazdasági korlátozó tényezők
A szűkös erőforrások elemzése azt mutatja, hogy globális szempontból a termékeny talaj, víz, tápanyagok és energia hiánya nem jelent közvetlen veszélyt az élelmezésbiztonságra. Ezen erőforrások hiánya sokkal inkább az elérhetőségükkel és elosztásukkal függ össze, amelyek szorosan kapcsolódnak a politikai kormányzás, a tudás és a kormányzás kérdéseihez.

A mezőgazdasági tudásrendszereknek nagy hagyománya van a fenntartható gazdálkodás érdekében az országban. A kihívás a hagyományos helyi ismeretek megőrzése, miközben új ismereteket alkalmaznak az élelmiszer-előállítási rendszerben.
A képzett munkaerő hiánya a fejlődő országokban, valamint az a tény, hogy a mezőgazdaság oktatásának hagyományos módjai eltűnnek Európában az iskolai tantervekből, veszélyt jelentenek a fenntartható intenzitásra. Különösen nagy a kockázata annak, hogy a hagyományos agrártudományok tudósait és tanárait nyugdíjba vonják, mivel elhanyagolták helyettesítésüket az új generációval. Ezt meg kell javítani.
Társadalomtudományok bevonása a technológiai kutatásba, interdiszciplináris kutatások, farmokon végzett kísérletek, a mezőgazdasági termelők aktív részvétele az ismeretek megteremtésében szükségesek az agrárképzési folyamat újraélesztéséhez.

Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) bizonyos mértékig helyettesíthetik az elégtelen klasszikus tudást. Ma azonban a szó üzleti értelmében kulcsfontosságúvá válnak a gazdálkodási döntésekben. Ezek felbecsülhetetlen értékűek, mint az innováció és a gazdaság irányításának egyre kifinomultabb eszközei. A GPS-szel kombinálva nagyobb mértékű pontos és kíméletes időoptimalizálást tesznek lehetővé, támogatva a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságát.

Az Európai Bizottság az Európai stratégia és cselekvési terv a fenntartható biogazdaság érdekében 2020-ig szándékozik kezdeni 2011-ben. A SCAR által megbízott jelentéstervezet a következő ajánlásokat fogalmazza meg:
- Integrált megközelítést alkalmazzon, és ne csak a termékek biotechnológiai feldolgozására összpontosítson, és értékelje a tárgyi és az immateriális értékeket, pl. ökoszisztéma-szolgáltatások és társadalmi-kulturális értékek
- Fókuszban az ágazatok közötti (pl. Vegyi és mezőgazdasági szektor) és horizontális kérdések
- Teljes mértékben ismerje el mindhárom fő módszert az egyre növekvő globális élelmiszerigény kielégítésére, i. az egységnyi területre jutó ökológiai termelés növekedése, az élelmiszerlánc jelenlegi jelentős veszteségének csökkenése és a fogyasztás szerkezetének megváltozása a zöldségek nagyobb arányának javára.

Az urbanizáció akkor nyilvánvaló, amikor a 21. század első hatalmas vándorlása a városok felé tart. Világszerte a városi népesség meghaladta az 50% -ot, és várhatóan 2030-ig eléri a teljes népesség 60% -át, 2050-ig pedig 70% -ot. 2005 és 2030 között 1,8 milliárd városi lakos nő, 1,1 milliárd lakossal. ez a szám Ázsiára fog esni. Legtöbbjük szalmában fog élni. A városi terjeszkedés és a mobilitás biztosítása érdekében új infrastruktúra hozzáadása erősen ütközik a termékeny területek mezőgazdasági célú felhasználásával, mivel a legtöbb városi és városkörnyéki terület a legjobb mezőgazdasági földterületen helyezkedik el.
A fejlett országokban a gyermekkorúak nyugdíjazása kissé megfordíthatja az urbanizáció ezen tendenciáját, tekintettel a nyugdíjas korú (60-80 év közötti) emberek vidéki életválasztására (a Szlovák Köztársaság sajátossága a vidéki költöztetés).
Az intenzív termelés elve alapján a városi kertészkedés korszerűsítése a gyümölcs- és zöldségfélék, valamint a kismadarak, állatok vagy halak termesztése érdekében, a hő/hulladék újrafeldolgozásával kombinálva, az elsődleges termelési tevékenységeket a vidéki gazdaságokból a fogyasztókhoz közelebb fekvő városokba helyezte át. csökkentheti a mezőgazdaság és az élelmiszer-ellátás.

A régi és az új munkaerő-piaci kihívásokra tekintve az idő még szűkebb erőforrásnak tűnik, mivel a változás gyors ütemben zajlik, és a társadalom korlátozottan képes alkalmazkodni az új változásokhoz.
Az idő korlátozása erőforrásként annyiban sajátos, hogy nem frissíthető, nem cserélhető vagy akár új erőforrásként is létrehozható, mint más korlátozott erőforrások esetében. Ez a tudás döntő fontosságú a mezőgazdaságnak a fenntartható intenzitás útjára való átmenetének eljárásával és prioritásaival kapcsolatos döntéshozatalban.

Vízió készítése 2050-re

A jelenlegi fejlemények alapján egyértelmű, hogy új jövőképre van szükség a mezőgazdaság számára. A jövőképnek a társadalom által a mezőgazdaság által támasztott igényeken és azokon az értékeken kell alapulnia, amelyek révén ezeket az igényeket kielégítik. Nem lesz könnyű megfogalmazni egy olyan jövőképet, amely nem hoz létre ellentmondásokat, mert ma Európát sok vízió jellemzi a mezőgazdaság jövőjéről. Itt hozzá kell tenni, hogy ezek részleges elképzelések különböző célokra. Hiányzik azonban az EU mezőgazdaságának átfogó elképzelése, mint a Bizottság, a Tanács és a Parlament közös hivatalos dokumentuma. A hosszú távú jövőkép alapvető építőköveinek meghatározása stratégiai célként:

- Hosszú távú élelmezésbiztonság garantálása az európai polgárok számára és hozzájárulás a növekvő élelmiszer-kereslethez.
- A fenntartható módon előállított élelmiszerek minőségének, értékének és sokféleségének biztosítása az európai polgárok számára, azaz a természeti erőforrások és a közegészségügy követelményeinek megfelelően.
- Életképes vidéki közösségek fenntartása, amelyek hozzájárulnak a foglalkoztatáshoz és a területi egyensúlyhoz.

A PŠ SCAR-ról 2011 májusában szerveznek megbeszélést Budapesten. A dokumentum nyitva van, és a 8. keretprogram kidolgozásához véglegesítik.
Alapvető megjegyzésem a különálló eredeti dokumentumok és a PS egyes részeinek feldolgozásának gyenge tényszerű és módszertani együttműködésére vonatkozik. Az anyag nehezen érthetővé válik.
A stratégiai javaslatokban konkrét eszközök és eljárások is megjelenhetnek, például a fent említett 5 hiba.