gyermekei

Kováčovci Anna és Pavol

36 évet töltöttek házasságban. Nyolc gyermekük - mindegyik fiú - ma már 20 és 35 év közötti felnőtt. Bár nyolc fia, közülük négy figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban szenvedő gyermek nevelése nem volt egyszerű, Kováčováné iskolai végzettségével segített. Gyermekpszichiáter. Kováč úr villamosmérnök, a SAS szupravezető anyagok kutatója, szintén 36 évig. Ezenkívül az ún Ezermest (minden mesterség mestere), amelyet a fiakhoz költözött. Falazat, ács, hegesztés, villanyszerelés stb. Kováčovcének mindig feladata van. A nagyszülők fontos szerepet játszottak a családban. Anna asszony Anton Habovštiak, egy fontos szlovák nyelvész és író lánya.

Mit véleménye szerint meghatározó volt a családjában abban, hogy átadta a hitet a gyerekeknek?

Anna: A döntő tényező a személyes példa volt, az ima, nagyrészt apám, mint nagyon vallásos és nagy személyiség hatása. A katolikus iskola pótolhatatlan volt a serdülőkorú gyermekek számára. Korrigálta annak sok következményét, hogy a gyermekek korábban olyan vallási mozgalomban vettek részt, amelynek számos fenntartása volt, ami némelyikükben ellenzéket váltott ki az egyházzal (Názáret). A jó hívő tanárokkal rendelkező, színvonalas és professzionális szemlélettel rendelkező iskola több fiút segített abban, hogy ismét bekapcsolódjanak a hitgyakorlatba, pl. az egyik 3 évig nem volt hajlandó templomba járni, mások más módon tiltakoztak. Hasonlóképpen, a gyermek- és ifjúsági találkozók nagy támogatást és segítséget jelentettek számunkra abban az időben, amikor már foglalkoztam.

Pavol: A legmeghatározóbb egy személyes példa volt.

A nap mely pontjaiban és milyen módon imádkozott a gyerekekkel?

Anna: Iskola előtt az ön védelme alatt futunk. Ezenkívül mindig étkezés előtt, lefekvés előtt, a szokásos imák mellett, többnyire saját szavai szerint, mielőtt az autóban utaznának. Hosszabb utazásokra St. rózsafüzér.

Hány éves kortól vitte a gyerekeket St. Tömeg? Hogyan kezelte őket? Volt néhány különleges "trükk", hogy a gyerekeket ne zavarják?
Anna: Gyerekeket kiskoruktól vettünk, még babakocsiban is. Amikor többen voltak, néha váltogatni kezdtük, hogy magunk is meggyőződhessünk a St. tömeget koncentrálni. Néhány gyermeknek sikerült szt. A szentmise még 2 éves korában is a "trükk" a szülők viselkedése volt, egy példa, lehetőséget adtunk nekik arra, hogy megfigyeljék a helyzet sajátosságait St. Mise pl. önkoncentráció, túlélés. A fiatal korú gyermekek nagyon tisztában vannak azzal, hogy a szülő hogyan viselkedik. Elvileg azonban a gyermek jellemétől, természetétől is függ, hogy általában nyugodt-e és nyugtalan-e, ugyanazt nem lehet mindenkitől egyformán követelni.

Hogyan beszélt a gyerekekkel a szexualitásról?

Anna: Természetesen életkor szerint. Egy időben (a Szexualitás. Igazság és küldetés című dokumentumfilm megjelenése után) lefordítottam a szülők könyvét a témáról franciául, hazánkban megjelent (Az élet örömteli titkai). Jó tanácsokat találtam benne. Szakmai cikkekben is, pl. a Famille Chrétienne magazinban, ahol az életkortól függően rendszeresen foglalkoztak a témával. Hagytam, hogy az idősebbek pubertáskor elolvassák a könyvet, és együtt beszélgettünk a témákról.

Pál: Fokozatosan, életkoruk és kérdéseik arányában. Egészen kicsi gyermekek esetében a természetből vett példákat (állatok ...) használtunk, később, amikor egy másik gyermek érkezésére számítottunk, arról beszélve, hogy az Úristen megáldja apát és anyát, amikor szeretik egymást, majd mondjuk pubertás előtt, a férfi és a nő nagy részletességű kapcsolata.

Hogyan sikerült a gyermekek végtelen alvása (ha ez történt veled) ?

Anna: Régen nehéz volt (azért is, mert több fiú, azaz 4-5 fiú volt hiperkinetikus (ADHD), ahol fokozott ingerlékenység, könnyű ébredés és alvászavarok vannak. Fizikai robotot adnak nekik, amelyben kellően és megfáradva fáradnak el.

Pavol: Nem emlékszem, hogy sokáig el kellett volna altatnunk a gyerekeket, inkább néha figyelmeztessük egymást, amikor félbeszakították egymást az ágyban, néha arra ébredtem egy ideig, hogy egyértelművé tegyem, ki az másokat zavarva.

Hogyan reagáltál, amikor egy nem megfelelő jelenet volt a tévében, és gyerekek voltak jelen?

Pavol: A komolyságtól függően: ha megfelelő hozzáférhetetlenségről volt szó, azonnal kikapcsoltam a tévét, vagy azonnal megfelelően kommenteltem, kisebb kellemetlenségek esetén a vége után megbeszéltük a gyerekekkel.

Anna: Nagyon régóta nincs televíziónk, kisgyerekekkel és házakat építünk, egyszerűen nem is lehet vádat emelni a gyermekek mellett. Amikor nagyobbak voltak, néhány év után nálunk volt, de aztán újra kidobták, könnyebb megoldásként a gyakori viták miatt, ill. cirkusz tinédzserekkel, akik vonakodnak kikapcsolni a tévét és ellátni a feladatokat.

Hogyan küzdött, főleg kisgyerekekkel, fáradtsággal?

Anna: Nehéz pont - egész életemben álmosnak és fáradtnak éreztem magam. Az ébresztés végtelen volt a hiperkinetikánál - úgy ápoltam az utolsót, hogy már fel sem ébredtem, hagytam, hogy fejével felém nyúljon az ágyról, és így ivott, amíg aludtam. Csendet és szabadidőt csak a lelkigyakorlatok alatt integettem, amit mindig is nagyon vártam. És évente egyszer húsvét hétfőn, amikor "megcsókolták anyát". Vasárnap délután szoktam aludni, amikor a gyerekek kimentek a férjemmel. Zavartak a családtalálkozók, amikor vasárnaponként még keményen kellett dolgozni, és nem tudtam pihenni.

Pavol: Megoldja a gyermekek feleségét a munkába járástól ...

Hogyan oldotta meg a szülőként felmerülő véleménykülönbségeket a gyermeknevelés során?

Anna: Pl. érvek, amelyeket tanulmányok útján szereztek, egy másik mozgalomhoz (Opus Dei) csatlakozva is, ahol sokféle előítéletről eltérő nézet alakult ki ... Időnként néha nem vagyunk teljesen egységesek.

Pavol: Igyekeztünk nem vitatkozni a gyerekek előtt, és tisztázni a véleménykülönbségeket estig, miután elaltatták őket, de úgy gondolom, hogy verbális szembesítés nélkül is elkapták (érzékelték) finom nézeteltéréseinket.

Mit tenne ma másképp, ha valamit visszavonhatna?

Anna: Először is nem az engedelmesség, mint a gyermek legalapvetőbb erényének ápolására összpontosítanék, hanem az önképzésre, a gyermek iránti maximális tiszteletre (e tekintetben az önképzésre is, a gyermekek maximális tiszteletben tartására). szülők). Több példát mondanék ily módon, nem pedig az engedelmességet, mert a fő erény a szeretet. A gyermek mindig ugyanaz a személyiség (akár méhen belül is), még az 1. hónapban, az első vagy a harmadik évben, valamint a pubertáskorban is. Az a szemlélet, hogy "a szomszédok nem csinálják, vagy már tudják, engedelmesek, neveltek". Minden gyermeknek megvan az egyénisége, természete, a saját akarata. És az egyetlen dolog, ami támogatni fogja növekedését, nem a díjlovaglás, hanem a szülő szeretete és az imája.

Pavol: Nagyon sok hibát és elhanyagolást követtünk el az oktatásban, ha vissza lehetne adni, én is hasonlóan tennék dolgokat, de megpróbálnék még több időt szentelni nekik, és több imát is.