Szülői szerepek

gyermek személyiségének

"A családban a férfi és a nő nemcsak apaként és anyaként funkcionál" (Pachl, 1983, 236. o.), De családalapítással egyidejűleg létrehoznak egy otthont, irányítják a háztartást, ellátják azt és fenntartják azt.

És felelősek gyermekük életútjáért is.
"A szülők szerepe nemcsak a gyermek széles körben ismert gondozásában rejlik.

Döntő szerepet játszanak a gyermek személyiségének, mentális világának, érzéseinek, erőfeszítéseinek és önmagáról alkotott képének, saját ÖN érzésének alakításában "(Ziemska, 1980, 75. o.).

Jelenleg a szülők szerepei részben kiegészítik, részben azonosak. Mindkét szülő gondozza a gyermekeket, formálja elképzeléseiket, jutalmazza és megbünteti őket.

A gyermek fejlődéséhez azonban mindkét szülőre szükség van. Helyes, ha az apa kezdettől fogva részt vesz a gyermek gondozásában. Nemcsak a szülés utáni mindkét partner nehéz helyzetének leküzdésében, hanem a csecsemővel való kölcsönös kapcsolat kialakításában is segít.

Az anya és a baba kapcsolata biológiailag kondicionált.
A terhességnek, a szülésnek, a szoptatásnak köszönhetően a gyermek pozitív érzelmi köteléket teremt az anyával és mindennel, ami hozzá tartozik.

Az apa hozzáállása a gyermekhez vagy a nő, a gyermek anyja iránti szeretet, vagy a gyermekkel való közvetlen kapcsolat révén alakul ki. A gyermek-szülő kapcsolat mindig kölcsönös.

Nemcsak a szülők befolyásolják gyermekük nevelését, hanem a gyermek személyisége is, fejlődésük befolyásolja a szülők közötti kapcsolatot.

A gyermek személyiségének harmonikus fejlődése összefügg az oktatási módszerek megfelelőségével is. A rendelések és tiltások következetlensége azt jelenti, hogy a gyermek nem fogadja el a viselkedés pozitív normáit.

A házasélet diszharmóniájának negatív következményei is vannak - a férfiak nem tisztelik feleségüket, mivel anyák, vagy a nők negatívan értékelik a férfiakat apaként.

A szülőknek sem szabad a gyermek jelenlétében megoldaniuk nézeteltéréseiket. Az anya és az apa, valamint a többi családtag viselkedése nagyon fontos a gyermek számára - legyen az elfogadott, kedves egymással vagy csalódott és szenvedő. (1) o. 66