glaukóma

A glaukóma, más néven szürkehályog, amely becslések szerint körülbelül 70 millió embert érint, őseinket is érintette. A betegség által érintett híres emberek közé tartozik csillagász, fizikus, matematikus és filozófus, Galileo Galilei, költő és filozófus, John Milton, festő, Vincent van Gogh, a rock and roll királya, Elvis Presley és zeneszerző, Georg Friedrich Händel.

A glaukóma szó Hippokratészről származik. Valószínűleg ennek a névnek a fordítása a "tengervíz zöld színe" szavak. Annak ellenére, hogy az orvostudomány alapjait az ókori Görögországban fektették le, a görögök ismeretei nagy hiányosságok voltak, különösen az anatómia területén. Például a "hippokratészeknek" fogalma sem volt arról, hogy a lencse a szem része.

Csak Alexandriában fedezték fel. Tudásuk alapján az ókori orvosok nem tettek különbséget a szürkehályog különböző típusai és más szembetegségek között. Csak az utolsó, legnehezebb szakaszban diagnosztizálták őket, amelyek a legtöbb esetben gyógyíthatatlanok voltak.

A teljes glaukóma első egyértelmű diagnózisát Rikchard Banister orvos adta 1622-ben. Felfedezésére azonban nem fordítottak nagy figyelmet. Négy tesztet határozott meg annak meghatározására, hogy a szürkehályog kezelhető-e vagy sem.

Az úgynevezett Banister kvartett a következő tünetekből állt: a szem hosszú reakcióideje, a fény rossz érzékelése, a szem keménységének megnövekedése és a kitágult pupilla. A szemkeményedés csak 120 évvel később jelenik meg újra az irodalomban, de hiányzik belőle Banister ismereteinek teljessége.

A 18. században különféle viták merültek fel a szürkehályog és a glaukóma okainak meghatározásában. Ezek a viták gyakran csak a szavakról és az "akadémiai definíciókról" szóltak, de számos felfedezéshez vezettek, és így hozzájárultak a fejlődéshez, nemcsak a glaukóma kezelésében.

A glaukóma fő jellemzőjét - az intraokuláris nyomás növekedését - csak 1840 körül fedezték fel. A kutatók csak ekkor világossá tették, hogy a pupilla színének megváltoztatása nem jelent problémát - az igazi probléma a szem belsejében van, a pupilla színének megváltoztatása csak mellékhatás. A kutatók megállapították, hogy a glaukóma (az ókori görögből: a tengervíz zöld színe) név már nem írja le a betegség okát, hanem csak annak egyik következményét.