szeretetének

Az 1942-es második világháború idején a mauzóleum fölött hatalmas állványt építettek, amely megvédte a német Luftwaffe és a japán légierő esetleges légitámadásaitól.

ÚJ DELHI, 15. JÚLIUS (TASR) - Körülbelül 2200 évvel azután, hogy Philo Bizantine hellenisztikus filozófus és író (kb. Kr. E. 280-220) leírta a világ ősi hét csodáját, a világ új hét csodáját július 7-én hirdették ki, 2007 Lisszabonban, Portugáliában. Köztük a Taj Mahal.

A Taj Mahal (a palota koronája) mauzóleum, amelyet a férfi nő iránti elkötelezettségének szimbólumaként tartanak számon. Agrában - a Jamuna folyó mellett, az indiai Uttar Pradesh államban, 200 kilométerre az indiai fővárostól, Újdelhiből - építette egy mogul, Shah Jahan császár, aki 1592-1666-ban élt. Tisztelte felesége emlékét.

Arjumand Banu, más néven Mumtáz Mahal (választott palota) 1629-ben halt meg (egyes források 1631-et is említenek) egy 17 éves házasság után, tizennegyedik gyermek születésekor, 36 éves korában. Mivel nemcsak szeretett nő volt, hanem politikai tanácsadója is Jahah sahnak, úgy döntött, hogy emlékművet állít neki.

A Taj Mahal építését 1632-ben kezdték meg. A mauzóleum építése márvány talapzaton hét évig tartott. A kapcsolódó épületek 1643-ban készültek el, és a díszítéssel kapcsolatos munkálatok 1647-ig folytatódtak. A komplexum teljes építése végül 22 évet vett igénybe. 20 000 kézműves dolgozott rajta, és az építők akár 1000 elefántot is használtak arra, hogy márványt szállítsanak 300 kilométerről, vagy más építőanyagokat importáljanak.

A mauzóleum felületét féldrágakövek és drágakövek díszítik, a kalligrafikus díszítés fekete márványból készül. A türkiz Perzsiából származik, a karneol (a kvarc fajtája) Bagdadból, a malachit pedig az orosz bányákból származik. A díszítéshez aranyat, lazurit, kalcedont, achátot, jáspist, korallot, onyxot és ametisztet használtak.

A komplexum építésének főépítésze az Ustmad Ahmad Lahore volt, aki a perzsa, a török, az indiai és az iszlám építészeti stílusokat ötvözni tudta a komplexum építésénél.

A Taj Mahal komplexum több mint 17 hektár. Ez magában foglalja a mugli stílusra jellemző, négyzet alakú, szimmetrikus kertet, amely a paradicsom kertjét szimbolizálja. Közepén egy vízcsatorna húzódik, amelyen a mauzóleum visszaverődik.

A mauzóleum nyolcszögletű épülete 100 x 100 méter nagyságú, magasított négyzet alakú emelvényen áll, amelynek sarkaiban 40 méter magas minaretek állnak. A mauzóleumban egy hagyma alakú kupola uralkodik, amelyet négy kisebb kupola egészít ki.

A mauzóleum színe a beeső fénytől függően változik: reggel rózsaszínű, kora este fehér, éjszaka a holdfényben úgy néz ki, mintha arany lenne.

Míg az 1930-as években India kormányzója és Bengál William Bentick sikertelenül tervezte a mauzóleum márvány árverésen történő értékesítését Nagy-Britanniában, a 19. század végén későbbi utódja, George Curzon indiai kormányzó volt felelős a Taj Mahal és nemzeti emlékművé nyilvánította.

Az 1942-es második világháború idején hatalmas állványt építettek a mauzóleum felett, amely megvédte a német Luftwaffe és a japán légierő esetleges légitámadásaitól.

1983-ban a Taj Mahalt felvették az ENSZ kulturális és természeti örökségének világlistájára (UNESCO).

Sajnos a légszennyezés hatásai miatt a sárgulás és ezáltal az eredetileg fehér márvány lebomlása a mauzóleumon jelenleg zajlik, mivel a komplexum egy fejlődő ipari negyed közelében található.

A világ kincsei - Kulturális emlékek és természeti szépségek az UNESCO listáján 2; Ikar, Pozsony 2001

A világ legszebb épületei - az ókortól napjainkig; Aktuell, Pozsony 2006