Az ÚKSÚP statisztikai információinak áttekintése az ipari műtrágyák kijuttatásáról a 2010 - 2011 vegetációs évben ismereteket mutat a termesztett növények foszfortartalmának elégtelen ellátásáról. Az alkalmazott műtrágya alacsony foszfortartalmának hosszú távú tendenciája, különösen a 2000. év után, nem teszi lehetővé a növény által kiszivattyúzott P mennyiségének fedezését, és abszolút foszforhiányos állapotot hoz létre a talajban.
Az NPK műtrágyák átlagos adagjai ipari műtrágyák formájában az oz termesztésében. A búza 2011-ben 273 ezer ha területen 129,10 kg/ha NPK volt, ebből nitrogén 114,62 kg/ha. Ezzel szemben a foszfor mennyisége csak 6,52 kg/ha és 7,96 kg/ha kálium volt, N: P aránya 1: 0,06-0,07. Az optimális N: P arány 1: 0,2 - 0,3 szinten van. A foszfortartalmú műtrágyák felhasználásának korlátozására vonatkozó tendencia riasztó és semmiképpen sem indokolt! A foszfortartalom elégtelen szintjét jelzik a 37 fajta növény 1,064 millió területen történő termesztésének átlagos eredményei is. ha, ahol átlagosan 99,43 kg/ha NPK-dózist alkalmaztak. Az egyes tápanyagok átlagos dózisa a következő volt: 84,27 kg/ha N, 5,97 kg/ha P és 7,72 kg/ha K, az N: P: K 1 aránygal: 0,07: 0,09.
A P-műtrágyák csökkentett felhasználása miatt egyes termelők igazolják a műtrágya magas árát és a foszfor elvesztésétől és "lebomlásától" érthetetlen félelmet. Ebben az összefüggésben szükségesnek tartom alapvető ismeretek nyújtását a foszfor táplálkozásának sajátosságairól a növényekben. A foszforra, ellentétben a nitrogénnel, számos sajátosság jellemző, amelyeket a gyakorlati növényi táplálkozásban alkalmazni kell. A foszfor magas talajfelhasználási képessége korlátozza a talajból történő kimosódást a kimosódással, és ezért az éves foszforveszteség nem haladja meg az 1 mg/kg talajt, ami 1 ha területen 0,3 m talajrétegig kb. 4,5 kg foszfor 1 ha-ból. A foszfor, ellentétben az ammónium-nitrogénnel és a káliummal (csereszorpcióval kötődik), kémiai szorpcióval kötődik, amely trihidrogén-foszforsav vízben oldhatatlan tercier vegyületeit képezi két- és háromértékű Ca, Mg, Fe, Mn, Al típusú kationokkal és mások. Barber szerint (Barber: Az agronómiai kutatások hatékony felhasználása az élelmiszerekhez, ASA, No. 26, 13-39, 1976) a foszfor diffúziójának sebessége a talajban nagyon alacsony és eléri a 4,10 -11 cm/s értéket, míg A P-diffúzió jó talajú talajban a vízi környezethez képest 200-szor alacsonyabb. Ennek eredményeként a P mobilitása a talajban korlátozott, és ezáltal csökken a foszfor növények általi elfogadhatósága.
A foszforvegyületek képződését nagy újrafelhasználási képesség jellemzi. A viszonylag alacsony bevitt foszforellátással rendelkező növények képesek hatékonyan megvalósítani az anyagcsere és a szintetikus folyamatokat (Michalík, I.: A növények tápanyagfelvételének molekuláris és energetikai aspektusai, SPU, Nitra 2001). Ez annak a következménye, hogy a növények a környezet foszforhiányának feltételeihez alkalmazkodnak hosszú távon filogenetikusan. Ennek eredményeként a foszfor felvételének, anyagcseréjének és felhalmozásának nagyon hatékony rendszere alakult ki. A sejtek viszonylag ellenállóak a magas belső koncentrációkkal szemben, mivel képesek a teljes foszfor 85-95% -át felhalmozni a vakuolában, amely mobil tartalékként szolgál a szervetlen foszfor állandó koncentrációjának fenntartására a citoplazmában. Ez a jelenség hozzájárul a citoplazmában és a talajban lévő P koncentrációja közötti koncentrációgradiens különbség csökkenéséhez is, ami kedvezően befolyásolja a foszfátok felvételét és felhalmozódását a növények gyökerében.
A felhalmozódott foszforforrások fokozatosan a mikrobiális aktivitás, a gyökérváladékok (szerves savak, szervetlen ionok OH -, HCO3 -, H +) hatása, de a talajoldatba engedett fiziológiailag savas ipari műtrágyák is, amelyek így hozzáférhetővé válnak. növények. Dejeagerre és munkatársai: Plant and Soil 63, 1981, 19-24. Szerint) 61 mol ammónia aktív felvétele 81 mol hidrogénionnak a gyökérsejtek citoplazmájából a külső környezetbe történő kiáramlásával (kiválasztódásával) jár együtt., ami a talajoldat oxigénellátását és a nitrátfelvétel serkentését okozza, de a foszfátokat is.
A talajban a rendelkezésre álló foszfor tartalma a szemcsésségtől és a pH-tól függően 15-270 mg/kg talaj tartományban van. A talajban lévő valódi foszfortartalék átlagosan 10-100-szor alacsonyabb, mint a foszfor növényi táplálkozás fiziológiai határértékei. A gabonatermesztésben rendelkezésre álló foszfortartalom kritikus minimumértékei 10 mg/kg körüli értékek. A termelőnek intézkedéseket kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a rendelkezésre álló foszforszint jóval meghaladja a 10 mg/kg talajt. Az angliai Rothamsted Kutatóállomás eredményei azt mutatják, hogy a foszfortartalmú műtrágyák alkalmazásának hosszú távú (85 éves) hiánya az oz termesztésében. a búza a rendelkezésre álló foszforkészleteket 8 mg/kg talajra csökkentette. Azonban az intenzív foszfor-trágyázás 5 éves további időszakában (összesen 780 kg/ha P-t alkalmaztak) lehetőség nyílt a rendelkezésre álló foszfortartalom 51 mg/kg-ra növelésére. A fenti eredmények rámutatnak a megfelelő foszfortartalék létrehozásának valós lehetőségeire a műtrágya rendszeres alkalmazásával.
Ezek az érvek előtérbe helyezik a foszfortartalmú műtrágyák rendszeres alkalmazásának követelményét és egyenletes eloszlását a gyökérzet lokalizációjában.. A termelő célja, hogy a talajban 50-100 mg/kg talajszintű állandó foszfortartalmat hozzon létre. Abszolút globális hiány van a foszforban, és a hiány növekszik, így ésszerűen feltételezhető, hogy a következő időszakban a foszfor-műtrágyák ára valóban emelkedni fog. Az N és K értékkel ellentétben, amelyekre a megújuló természet magasabb fokú jellemzője, a foszfor nyersanyagok forrásai globálisan nagyon korlátozottak, részben már kimerültek. Ezért a talajban lévő foszfortartalékok kialakulására vonatkozó nézetek teljes mértékben igazolhatók. Megállapíthatjuk, hogy az az időszak, amikor a növények előállítása megvalósult az un a régi készletnek vége. Úgy tűnik, hogy a régi, főleg a foszfor- és részben a káliumkészlet már jelentősen kimerült. A jelenlegi állapot abszolút foszfor- és részben talajhiányként osztályozható, ami negatívan befolyásolja talajaink termelési kapacitását és a biomassza-termelést.
Szerző: prof. Ing. I. Michalík, dr., Nyitra