Újra a szavakért küzd. Ezúttal azonban ez sem újdonság, nemcsak egyes szavakról, hanem mindenről. Az egész nyelvről. Állami nyelv - szlovák. Őt, ahogy a harcos harcosok mondják, csúnya és fenyegető behatoló fenyegeti - egy kisebbség nyelve. Az idő hurkája lezárult, és fennáll annak a veszélye, hogy több ezer hűséges találkozik emiatt a parlament előtt, és egyesek talán, végtelen önsajnálatban, ismét a parlament előtt tartják diétájukat. Népszavazás is közeleg. Sötétedik.
A világ összes gyermeke körülbelül ugyanabban az életkorban kezdi el mondani az első szavait, mivel ez többek között összefügg az agyuk fejlődésével, és tizennyolc hónapos korukban elkezdik kombinálni a bonyolultabb szavakat, és amikor körülbelül három évesek, akkor azt mondhatja, hogy már törzset beszélnek. Hihetetlen, de a kis kínaiak kínaiul, a kis franciák pedig franciául - anélkül, hogy szisztematikusan tanítanák és pufferolnák a nyelvtant és a szavakat. A nyelvet elsajátítják, és nem tudatos és tervezett erőfeszítésekkel tanulják meg. Sőt, a közhiedelemtől függetlenül, a világon senki és sehol sem javítja szisztematikusan a gyerekeket a nyelvtan szempontjából - inkább magától értetődik, hogy a kommunikáció a gyermekek nyelvtani hibáival együtt is teljes mértékben és kölcsönösen érthető.
De lehet, hogy enged. Tehát hadd fejezzem be egy másik régi poénnal. Szándékosan elhelyezem klasszikus környezetben. Egy fiatal férfi jött az öreg rabbihoz, az élet boldogságának titkával. - A helyes döntések! - válaszolta habozás nélkül a rabbi. "De hogyan tudom megkülönböztetni, fiatalkorú, hogy melyik döntés helyes?" - kérdezte a fiú. - Tapasztalat! - válaszolta tömören a rabbi. - Nos - mondta a fiatalember -, de hogyan szerezhetném én, fiatalkorú, a szükséges tapasztalatokat? - Rossz döntések! - mondta mosolyogva az öreg rabbi.
Számomra úgy tűnik, hogy már rossz döntéseket hoztunk. Például az államnyelv haszontalan törvénye, amely az egész galibot okozta. A balkáni tapasztalatokra valóban szükség van ezekhez a jó döntésekhez?