absztrakt
Annak a hipotézisnek az igazolására, hogy az agresszió és az impulzivitás jelei negatívan korrelálnak a központi szerotonerg rendszer működésével egy beteg nélküli populációban, standard fenfluramin-stimulációt (a szerotonerg érzékenység felmérése céljából) és agresszióval/impulzivitással kapcsolatos viselkedési méréseket adtak egy közösségből származó mintához. 119 férfi és nő. Férfiaknál a fenfluraminra adott prolaktin csúcsválasz szignifikánsan korrelált az interjúban értékelt agresszió előzményeivel (r = −40, p 20 ng/ml) vagy a technikai nehézségek miatt hiányzó prolaktin szinttel. A fennmaradó 119 alanyban 59 férfi és 60 nő volt 30–60 éves (átlagéletkor = 46, 4 év). Az oktatás átlagos időtartama 15,6 év volt; A betegek 86% -a kaukázusi, 69% házas volt, 77% -a teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott. Harminckilenc nő volt premenopauzás (kettő orális fogamzásgátlót szedett), és a 21 posztmenopauzás nőből nyolc beteg hormonpótló kezelést írt elő a vizsgálat idején.
Viselkedésértékelések
A kísérlet hibájának csökkentése érdekében a szülőprojektben kapott viselkedési méréseknek csak egy részét választották ki elemzésre. Egyetlen széles személyiségmérő (NEO Revised Personality List) (Costa és McCrae 1992) felvételét leszámítva, az összes itt értékelt eszközt azon korábbi bizonyítékok alapján választották ki, hogy az egyes alfejezetek összesített pontszáma vagy pontszáma közvetetten korrelált a központi szerotonerg funkciófunkciós indexekkel klinikai mintákban. Ezek az intézkedések magukba foglalják az interjúból származó élettörténetet (LHA) (Brown és mtsai 1979; Brown és mtsai 1982; Coccaro 1992; Coccaro és mtsai 1989; Coccaro és mtsai 1996b; Limson és mtsai 1991; Moeller és mtsai. (1996); al., 1994), Buss-Durkee ellenségességi jegyzék (Buss és Durkee 1957; Coccaro 1992; Coccaro és mtsai 1989; Coccaro és mtsai 1990; Coccaro és mtsai 1995; Coccaro és mtsai 1996b; Moss és mtsai 1990) és Barratt impulzív skálája (Barratt 1985; Coccaro 1992; Coccaro et al. 1989).
A Buss-Durkee Hostility Inventory (BDHI) egy jól megalapozott, hamis formátumban felépített, 75 tagú kérdőív (Buss és Durkee 1957). A BDHI nyolc skálát tartalmaz, amelyek közül hat pszichometriai összefüggésben van két tényezőben: "motoros agresszió" és "attitűd-ellenségesség". Ennek a listának jó a belső konzisztenciája (Bendig 1962) és a teszt-újratesztelés megbízhatósága (Biaggio et al. 1981). A jelenlegi elemzések két fő tényezőre és azok komponens skálájára korlátozódtak (Buss és Durkee 1957). A motoros agresszió négy skálát foglal magában, a támadásokat, az ingerlékenységet, a közvetett ellenségességet ("irányítatlan agresszió") és a verbális ellenségességet. Az ellenségesség pozitív tényezője két skálát foglal magában, az ellenállást és a gyanakvást.
Barratt impulzív skálája (BIS-11) 30 kérdést tartalmaz az alanyok gondolatainak és viselkedésének kontrolljával kapcsolatban (pl. Gondolkodás nélkül cselekszik, "a pillanat ösztönzésére dönt", nem tervez előre), amelyek mindegyike 4 pontot kapott. Likert-skála (Barratt 1985; Barratt 1994). A Barratt skála magas belső konzisztenciájú (alfa koefficiensek = 0,79–0,83) (Patton és mtsai 1995), és bár a BIS-11 teszt megbízhatóságát nem sikerült megállapítani, azt tapasztaltuk, hogy ezen a skálán az egyének közötti változékonyság nagyon jól megismételhető 6 év. - hónap (megbízhatósági együttható = 0, 88) egy 64 CARE résztvevőből álló mintában. A Barratt-skála faktoranalízisből származó számos alfejezetet korábban leírtak (pl. „Motoros”, „kognitív” és „nem tervezett” impulzivitás), de a struktúra struktúrák populációnkénti változékonysága miatt csak a jelenlegi elemzés (Barratt 1985, 1994; Luengo és mtsai 1994; Patton és mtsai 1995).
Fenfluramine Challenge
D, 1- és d-sztereoizomerjeiben a fenfluramin a szerotoninraktárak preszinaptikus felszabadulását indukálja, gátolja a szinaptikus szerotonin újrafelvételt és a posztszinaptikus szerotonerg receptorok lehetséges közvetlen aktiválásával fokozza a szerotonin neurotranszmisszióját (Borroni et al. 1983; Coccaro et al. 1983; 1983). A hipotalamuszban található szerotonerg receptorok stimulálása elősegíti a prolaktin felszabadulását a keringésbe az agyalapi mirigy által. Az ebből adódó változás a plazma prolaktin-koncentrációban (PRL) a teljes szerotonerg válasz indexét adja a hipotalamusz-hipofízis tengelyében, ezt az értelmezést támasztja alá a központi 5-HT (különösen az 5-HT2) receptor PRL-válaszának gátlása. blokád (DiRenzo és mtsai 1989; Goodall és mtsai 1993; Lewis és Sherman 1985; Quattrone és mtsai 1983).
Az alanyoknak orálisan egyetlen adagban adták a fenfluramint, és PRL-szintjüket ötször határozták meg 3,5 óra alatt. Korábbi tapasztalataink a nem klinikai mintában alkalmazott 60 mg-os rögzített d, l-fenfluramin dózissal kimutatták a mellékhatások magas előfordulási gyakoriságát, különösen alacsonyabb testsúlyú személyeknél, és a testtömeg és a maximális PRL válasz közötti szignifikáns fordított összefüggést. (Muldoon és mtsai 1996). Ennek eredményeként módosítottuk itt a protokollunkat a d, l-fenfluramin-hidroklorid 30, 40, 50 és 60 mg dózistartományban történő beadásával, hogy elérjük a relatív tömegarányt, amely körülbelül 0,55–0,65 mg/testtömeg-kg. A várakozásoknak megfelelően nem figyeltünk meg szignifikáns összefüggést a testtömeg és a fenfluraminra adott maximális PRL válasz között ebben az adagolási rendben nőknél vagy férfiaknál (r s 
A fenfluraminra adott maximális prolaktinra (PRL) adott átlagos válaszok (kiindulási értékek, log-ARLRL [fen]) a férfiaknál az egyén agressziója/impulzivitási pontszámának függvényében (0 és 18 között); szaggatott vonalak 95% -os konfidencia intervallumokat jeleznek; n = 59, Pearson r = −4, 7, p