ALEXANDRA SERGEJEVNA

alexandra

Megtalálni a megfelelő ötleteket
szürke egérsugarak az őszi mezőn
ideálok, mint a fő mederben fellendülő lépések
végtelenül lüktet a Tejútrendszer
Az erek pedig néha elszakadnak
Akkor az örök idő tévedhetetlen
villámgyorsan az élet őre
lyukakat és félénk egereket dugul el az agyban
Lázasan tisztítom az egyes réseket

Szimatol
fekete lyukak felettünk
óráról órára áramlik
ne állj meg most azonnal
Nincs itt sem előtte, sem utána
és talán nem csak egyszer

Amikor áldott szerelem lép be hozzánk
kettőt talál, mint mindig készen áll
Csak hű szeretetet akar irántunk
De ha egy kicsit szeretni akarjuk magunkat
így örökké végtelenül csalódást okozunk bennünk
és egy történet, amely nem mindig csak a miénk
valamivel rövidebb…
Így elveszett

Élete olyan nyers állat örök
Nem bújhat el sehova maga elé
Te is bűnös vagy, mint egy fáklya
merre jársz, amikor egyedül vagy az Élet
és a tested szinte eltűnt ...
Nem tudod

Bohvie sorban tönkretette az életét
és hogy ez-e az utolsó
dicsőül-e vagy örökre elveszik-e

Mondd, Alexandra Sergeyevna,
Azt kérdezem tőled: "Lenni vagy nem lenni?"
Álmából hallom suttogni:
"A szerelem megismétlődött…"