Fotómeghívó hat körutazásra…
Tippek a téli családi kirándulásokhoz…
Vonzó utazás az egész család számára…
Amit a lezárás során olvastunk. Keresztül…
Amikor az ideál egy vitéz lovag volt
PhDr. Tünde Lengyelová, CSc., A Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kora újkori osztályvezetője. Nem kell aggódnod történelmünk tudományos kutatásáért, és mégis biztosan találkoztál a nevével. Főleg kihallgatással vált híressé, a levéltári dokumentumok tanulmánya alapján, a népi legenda Bátori Erzsébet véres gyilkosról.,
amely fenevadosan megkínozta fiatal nők és lányok százait. Ehelyett a legmagasabb körökből származó nő képét építette fel, aki vagyona miatt koholt folyamat áldozata lett.
Lengyel Tünde tudományos köre azonban sokkal tágabb. Ennek a neves történésznek köszönhetően élénken el tudjuk képzelni azt az időszakot, amikor az ideálok vitéz lovagok és nők voltak termékenyek, erényesek, szorgalmasak, ellenállás nélkül a férfi tekintélyének voltak kitéve. Amiről mindannyian beszéltünk vele?
Ez néha egy esély dönt
* Azt mondják, hogy gyermekkorban mindannyian tudjuk, kik vagyunk és kiknek kellene lennünk (amíg más emberek, szülők, tanárok el nem kezdenek dönteni helyettünk). Milyen volt a gyerekkorod? Azt javasolta, hogy felnőttként válassza a történelmet, és keresse meg a poros archívumokban a múlt ismeretlen igazságát?
Régebben nekem bevált az egybeesés. Valószínűleg az volt a legnagyobb hatással rám, hogy sokat olvastunk. Általában emlékszem, hogy apám könyv mellett ült. Színészcsaládból származom, mindkét szülő a magyar színház színésze volt. Komáromban születtem, és amikor a színház Kassára költözött, mi is költöztünk, így inkább Kassának érzem magam, ahol azokat az éveket töltöttem, amelyek szerintem a legintenzívebbek. Mindenevő voltam olvasni, mindent egymás után olvastam, de tény, hogy tetszettek a történelmi regények. Az ilyen Alexander Dumas annak idején az irodalom csúcsát jelentette számomra. Ha most hasonló regényeket veszek a kezembe, akkor a tények szabad kezelésére is elmosolyodom, de mégis azt kell mondanom, hogy jól olvasható. A regény egy történetről, cselekményről szól, a regény nem dokumentumfilm vagy tudományos tanulmány, megengedhet magának valamiféle terjedést. Csak az olvasók ne vegyék valódi információforrásként.
* És miért a történelem?
Arról, hogy az emberek nem igazán változnak
* Nő és törvény. A nők társadalmi helyzete. A nő, mint a szlovák történetírás témája. Ez csak egy véletlenszerű válogatás a kiadói tevékenységek áttekintéséből. És persze, Bátori Erzsébet, de erre később még ráérünk. Milyen, ha egy nő van a kutatás tárgya?
Eleinte a gazdaságtörténeten dolgoztam, disszertációmat a földbirtokosokról is írtam. De még akkor is egészen furcsának tűnt számomra, amikor azt mondták, hogy a SA történetében történnek dolgok. És ki konkrétan csinálja őket? Néhány hírességtől, hercegtől és királytól eltekintve, ki ír történelmet? Hogyan éltek mindazok az emberek, akik itt voltak előttünk? Ezért fokozatosan átirányítottam magam a mindennapok úgynevezett történetéhez. Csak a politikai és katonai történelem érdekel, mint a mindennapok kibontakozásának háttere. Amikor az emberek felkeltek, mit csináltak egész nap, milyen szokásaik voltak, miért házasodtak össze, hogyan nevelték gyermekeiket, hogyan gondozták az egészségüket, hogyan bántak a betegekkel, ami azt jelentette, hogy megszülettek, meghaltak, megözvegyültek . A mindennapjainkat rutinnak vesszük, de már össze tudom hasonlítani, hogy mennyiben volt más négyszáz évvel ezelőtt, mint ma, ahogy az akkori emberek gondolták, különböznek-e tőlünk.
Nem voltak. Az emberek nem igazán változnak. Ugyanolyan jók és ugyanolyan rosszak, például ugyanolyan mohók, mert ugyanaz történt, ami a közelmúltbeli privatizáció során történt, bár más valóságban, Mohács után, amikor a magyar nemesség fele kihalt a csatákban a törökökkel. Sok vagyont felszabadítottak, majd a privatizáció is kitört, új nemességi hullám jött be és bitorolta az egészet. A történelem gyakran szép párhuzamokat kínál számunkra a maival.
Amikor a kulturális antropológia felé kezdtem, azt tapasztaltam, hogy az 1990-es évek első feléig nem volt átfogó tanulmány a nők életéről hazánkban. A 19. században a nacionalisták miatt részben feldolgozták, de valójában csak részben. Tehát egy elég provokatív támogatásért folyamodtam, mondván, hogy a nők életére szeretnék koncentrálni. Ez kissé nevetséges reakciókat váltott ki néhány kollégától. De aztán megcsináltuk az első konferenciát, amely feltérképezte a nő és a jog témáját, a konferencia hatalmas sikert aratott és egyúttal sok más témát is megnyitott. Ma már a nők helyzetének témája van a magyar állam megalakulásától a mai napig többé-kevésbé feltérképezve.
* Szakterülete a kora újkor. Van egy oka annak, hogy vonzza ez az időszak?
Hazánkban a középkor az 1526-os mohácsi csatával, a magyar hadsereg katonai katasztrófájával ért véget, amelyet I. Szulejmán Amad szultán győzött le, amely utat nyitott a törökök számára Magyarország felé. A világtörténelem Amerika felfedezését a középkor végének tekinti, hazánkban harminc évvel elmozdul, akkor kezdődik a kora újkor. A kora újkor, vagyis a XVI - XVIII. Század rendkívül közel áll hozzám, egyetlen más időszak sem lenyűgöz ilyen módon. Nem tudom ésszerűen megmagyarázni, miért, olyan, mint egy könyv, az egyik lelkesen olvassa, a másik eldobja, mert unatkozik. Az általunk megvizsgált dokumentumok többsége arisztokratikus és polgári háttérből származik, alanyaink életéről papíron őrzött információkról kevés információ áll rendelkezésünkre.
A középkor erős nőiről
* Milyen volt a nő a középkor és az újkor fordulóján? Lehet, hogy a nyak mozgatta meg az embert? A középkort sötét periódusnak érzékeljük, és ami a nemi rendet illeti, valószínűleg a férfi döntött.
Mindenképpen férfi. De ennek ellenére, függetlenül a történelem keresztmetszetétől, mindig vannak erős nők, mindig vannak olyan nők, akik uralkodnak vagy jelentősen befolyásolják a társadalom működését. Akkor is, amikor egy nő szinte törvénytelen volt. Mindig voltak olyan nők, akiknek sikerült kikényszeríteniük önmagukat, nem olyan gyakran, mint a férfiak, de érvényesültek. A középkorban vagy a kora újkorban érdekes, hogy egy nő özvegy korában kapta meg a lehetőséget, hogy maga, vagy akár mások mellett döntsön. Talán ez volt a legkívánatosabb státusz egy nő számára, természetesen idézőjelben. Egyébként a lány az apa gyámjához tartozott, amíg meg nem házasodott, és amikor megnősült, automatikusan átment a férj gyámja alatt. És ez vonatkozott arra a vagyonra is, amelyet hozományként hozott a házasságba. Történt, hogy a nő a házasságkötéskor gazdagabb volt, mint a férfi, de minden vagyonát férje kezelte, aki eladhatta, előre letehette és sikkasztotta. Elég gyakran történt. Hangsúlyozni kell, hogy házasságokat kötöttek. A szerelmi házasság, ez a 20. század találmánya, a történelemben nem létezett, és ha igen, akkor csak ritka kivétel. A házasságok túlnyomó többségében a házasságok előnyt szereztek, és különösen a nőket árucikknek tekintették.
* Megalázó elképzelés. Az akkori lányok úgy vették?
* Akkor azt hiszem, hogy az özvegyek jobbak voltak. Habár a filmek és regények olyan történeteket mutatnak be, amelyekben a nők férjük halála után egy kolostorban mendegéltek, nem mintha végre szabadon kezdtek volna élni.
Bár az özvegyi státus előnyös volt egy nő számára, ez nem mindig volt könnyű. Mert amint az asszony megözvegyült, a rokonok és a szomszédok azonnal legyek rajjaként zuhantak le, és mindenki megpróbálta megragadni a vagyonból a lehetőt. Aztán az asszony feladata volt, hogyan védheti meg a vagyont saját maga és gyermekei számára. Ez érdekel engem - hogy a nők mennyire tudtak megbirkózni ilyen nehéz helyzetekben. És tény, hogy sokat tettek. De sokan nagyon rosszul is alakultak. Bátoričkának az apjuk által otthagyott vagyon száz százalékát sikerült elhagynia. De például Juraj Thurz nádor felesége meglehetősen meggondolatlanul keveredett vitába Esterházi Mikulášval, és mindent elvesztett. Amikor özvegy volt, és egyetlen fia négy évvel később meghalt, egyedül maradt hét lánya édesanyjaként, akik mindannyian már házasok voltak. Egyetlen lánya sem kapott semmit a család vagyonából anyja halála után, valójában az összes birtok, amelyet a Thurz család meghódított, eltűnt, mert az özvegy nem nagyon tudta értékelni esélyeit egy kiegyensúlyozatlan párbajban egy olyan férfival, akivel még erősebb személyiségek sem tudtak megbirkózni. Gabriel Bethlen erdélyi herceg több özvegy vagyonát is elkobozta, akiket a Boszporuszra panaszkodott, és pereket vezetett ellenük. Abban az időben az ingatlanhoz különféle módokon lehetett hozzáférni.
A katasztrofális és sikeres házasságokról
* Négyszáz évvel korábban születni, és tizennégy éves korában feleségül kell menni, akit a család vagyonnak választ, azonnal meg kell kezdeni a szülést, és mindig annak kell lennie, aki mindig aláveti magát egy férfinak - nem a legvonzóbb ötlet.
* Uff, szívesen hallanék néhány boldog, szeretetteljes és sikeres házasságról. Léteztek azzal a feltétellel is, hogy a házastársak nem önként választották a másikat?
Thurza nádort és feleségét, Elizabeth Cobort szintén a boldog házaspár hasonló példájának tekinthetjük. Amikor összeházasodtak, tizennégy éves volt, ő pedig valamivel több mint húsz éves, de ő már friss özvegy volt, mert első felesége szülés közben halt meg. És volt még egy, mondhatni ideális házasság. Leveleik természetesen tele vannak közhelyekkel és általános képletekkel, de ha tapasztalatuk van a kortárs levelezés olvasásában, akkor tudni fogjátok, hogy mi formális és mi nem, a tartalomból megérezhetitek, milyen viszonyban voltak egymással. Amikor a férj nemcsak száraz híreket ír a csatatérről, Bécsből vagy a parlamentből, hanem arról is kérdezi a gyerekeket, hogy a feleség hogyan keresi a gyógyszert, orvosokat küld ... Annak ellenére, hogy a házasságokat megállapodott vállalkozásként kötötték meg, néha és nem ritkán valós kapcsolattá fejlődtek, legalábbis igazságosak, ha nem szerelmesek. A két ember rájött, hogy amit kötöttek, az egy életen át tartó kötelék, és jobb, ha megértésben élik túl, mint vitatkozni, gyűlölni vagy akár meggyilkolni. Bár nem mindenkinek volt mindennapi élete, egyesek számára ez inkább egy csipetnyi erotikával teli akció-thriller volt. A második dolog az, hogy amikor bármilyen túlzás történt, a családok megpróbálták leplezni.
A véres grófnőről
* Tehát menjünk Véres Erzsébethez, amikor már megemlítettük. A Báthory: Élet és halál könyvre adott válaszok, amelyeket Várkonyi Gábor magyar történésszel együtt írtál, valamint Juraj Jakubisek filmje, akinek szakértői tanácsadó voltál, a szíved vágyának és a kedvenc történelmi ábra.
Igen, de nekem már úgy tűnik, hogy sokan azt gondolják, hogy nem csinálok mást, és ez nem igaz. Bátoričkával találkoztam először egy nulla éves dandár során egy egyetemen, amikor komlót fésültünk Čachticében. És persze, mit lehet tenni Čachticében? Mindig jól éreztük magunkat ezen a legendán. De aztán más összefüggésekben, amikor már szakmailag foglalkoztam a 16. és 17. század történelmével, több könyvre bukkantam, amelyek egy szobalányokat kínzó grófnő legendájával és egy olyan emberrel foglalkoztak, aki jól ismerte az időt automatikusan észreveszi a következetlenségeket. Mivel minden gyanús volt számomra, olyan forrásokba temettem magam, amelyeket előttem senki sem nézett meg. Tehát sokkal többet tanultam, mint egy soha meg nem valósult bíróság alapját, vagy Jozef Nižnánský regényét.
* Akár rájövünk, akár nem, szinte minden szlovák család birtokolja Nižnánského Lady of Čachtice-t, és ez a könyv alakította a legtöbbünk véleményét a Véres grófnő legendájáról.
Nem is hibáztatom. Alapvetően az összes Bátoričkáról olvasott könyv közül Nižnánsky regénye a legjobb. Ha természetesen azzal a szándékkal vesszük, hogy népi regényként írták, amely egy újság folytatásán alapult, és hogy elriassza az embereket a nehéz időktől, amelyekben éltek. Akkora sikert aratott, hogy könyv formájában is megjelent és kétmillió példány kelt el. Határozottan azt gondolom, hogy a könyv nagyon jól kidolgozott, van egy színátmenete, vannak szeretet, feszültség, horror elemek. De ha valaki téved a tudományos szakirodalommal, és Nižnánský-t kezdi tekinteni tudásának alapvető forrásának, akkor sajnos. Csakúgy, mint a regénynél, nincs fenntartásom.
* És milyen legendád van? Történészként vált ismertté, aki a maga módján megvédi Bátori Erzsébetet és cáfolja vérontásának legendáját.
* De még mindig nem elég, ha valaki a tömeggyilkosság szimbólumává válik.
Érdekes, hogy a mészárlásról akkor még semmit sem tudtak. Ezért azt hiszem, hogy az ellene felhozott vád koholt. Kollégáimmal nemcsak a család, hanem a város levéltárában is kutattunk. Például Sopron város levéltárában, amely az ősi birtokokhoz volt a legközelebb a királyi városhoz, a székhely olyan esetekkel foglalkozott, amikor egyik ember ellopta a másik tyúkját, vagy egy alany panaszolta a földbirtokosnak, hogy elhaladt egy gabonaszekéren kárt okozott. Voltak olyanok, akiket megöltek, de egyáltalán nem keresett eltűnt lányok százait? A második dolog pedig a tanúk vallomásai alapján azt tapasztaljuk, hogy az, amit kínzásnak neveznek, akkor a büntetés normális formája volt. Elég gyakori büntetés a lopás miatt, ha megégeti a kezét, vagy ütéssel, vagy csatával. Meg kell jegyezni, hogy az eset megoldásának nehéz idõszakai voltak. Tombolt a 15 éves háború, amikor a harcok igazán intenzívek voltak. Az emberek szinte minden nap találkoztak erőszakkal, az erőszak a kényszer és az oktatás normális eszközeként működött, csak ma már nem tudjuk elképzelni.
* Jakubisek filmjével szemben a legnagyobb kifogás az volt, hogy még a tömeggyilkost is gyógyítóként mutatja be. Mit gondolsz, mi volt? Hogyan zárna le egy legendát róla?
* Még mindig foglalkozik az esettel, vagy már a kutatás zárt fejezetének tartja?
Néha ismerőseim, akik a levéltárban dolgoznak és valami új dologgal találkoznak, tudasd velem, még mindig sok téma található azokban az archívumokban, amelyek felfedezésre és feldolgozásra várnak. Amikor valaki felfedez valamit, gyorsan elküldi nekem, de az utóbbi időben az összes, a kezembe került dolog csak megerősíti, hogy eddig nem fedeztek fel semmit, ami alapvetően megváltoztatná véleményemet Alžběta Bátoričkáról.
És hogyan változnak az ideálok
* Milyen témán dolgozik most?
* Térjünk vissza ideális emberhez, ez érdekesnek hangzik. Milyen következtetésre jutottak a történészek a konferencián? Hogyan alakult ki és mivé vált a férfi ideál?
Hogy nem hazudnak, és felelősséget vállalhatnak saját tetteikért.
* Mi a személyes elképzelése az ideális férfiról?
Az ideális férfi felelősségteljes ember, aki valóban mindent meg tud oldani, amit vállal. És ha nem tudja megoldani, azt mondhatja magában: Nem vagyok elég jó ehhez. De néhány pasi elismeri, hogy valamiben nem tökéletes. Ma a középkori eszmény, vagyis az a férfi, aki a szablyát húzza, már nem modern, mégis minden férfiban kell lennie valamiben, ami azt a benyomást kelti a nőben, hogy ha szükséges, mellette áll és képes lesz megvédeni neki. Lehet, hogy elhatározom, amit csinálok, de tetszik az az ötlet, hogy egy férfi feleségével és gyermekeivel együtt álljon, hogy megvédje őket. Ugyanakkor a srácnak egyáltalán nem kell fizikailag erősnek lennie. Az, hogy valaki harcművészeti bajnok, még nem jelenti azt, hogy magabiztosnak érzem magam.
Alapvetően ugyanaz a nő esetében. Bár mindenki éli az életét, és vannak saját elképzelései arról, hogyan akarja megélni, a nőhöz kötődő emberek iránti felelősségnek is elsődlegesnek kell lennie egy nő számára.
Szöveg és fotó: Danica JANIAKOVÁ
Az interjút Miau-ban tették közzé, 2012. március.
- A koffein ártatlan a 13 leggyakoribb kávemítosz közül
- Fórum; Téma megtekintése - Különböző versenyek - Világtúra és mások
- Káposzta-sárgarépa saláta köretként - Beszélgetés
- Olyan hollywoodi csodák, amelyeknek 50 van, és még mindig ragyognak. Mit nem tud Sandra Bullock, Julianne Moore
- Jobb, ha rendszeres vagy forró italok vannak a futó portálon, futási információk, hírek, futás