23 találat (1 oldal)
magány elválasztása más emberektől, emberektől • magányosság • magányosság • elhagyás • felhígulás. elhagyás: a magány, a magány, a magány, az elhagyás elriasztó terhe • könyv. hígított. magány • költő. hígított. magány (Mihálik) • terhesség • árvaság • árvaság • árvaság: elnyomó terhesség; régi szakok árvasága • elzártság: elzárkózás • magánélet (a nyilvánosságon kívüli élet): a magánélet szigorítása
félresikerül egy olyan ember, aki nem szereti az embereket, aki kerüli az embereket (op. filantróp) • odil • dehuman: csalódásnak, misantrópnak • magányosnak tartja magát
o. sőt gyűlölködő
magányos, egyedül élő személy • pl. indulás: nincs magányos, indulás • pl. hígított.; vad
magány egyedül élni, keresni a magányt • pl. remetélni (remetének élni): özvegy volt gyermek nélkül, harmadik évig magányos volt; remete egy alpesi kunyhóban
nem társadalmi 1. aki kerüli a társadalmat és a társadalmi érintkezést; tanúskodik róla (társadalmi op.) • összefüggéstelen: társas, társasági ember • magányos (magányt keres): nem társadalmi, magányos életet él • zárt • elérhetetlen (akinek nehezen bízik valakiben, közelebb kerül más emberekhez; op. nyitott, barátságos): zárt, megközelíthetetlen természetű • feszes (egyezmény szerint túl sok; kapcsolattartásban visszafogott): feszes idős hölgy; feszült magatartása van • nem kommunikatív (amit nehéz követni, beszélgetést folytat; op. kommunikatív, beszédes): nem kommunikatív típusú személy • kifejez. hígított. romlott
2. társadalmilag nem megfelelő, nem megfelelő • kulturálatlan: társadalmi, kultúrátlan viselkedés • pejor.: gadžovský • chrapúnský: gadžovské, chrapúnske viselkedés
félénk 1. akinek nincs bátorsága, aki könnyen megijed; aki bizonytalan az emberek között (az emberről); a félénkség bizonyítékai • félénk • félénk (op. merész, bátor): félénk, félénk, félénk lány; félénk, félénk, félénk tekintet • ijesztő • rémült • rémült • rémült: félénk, rémült gyermek; ijedt, rémült hang • félénk • félénk: félénk, félénk érintések • zavarban (félénk, ezért bizonytalan): félénk, zavarba tett beszédkísérlet a társadalomban • kiabált • kiabált • megfeszült (eszméletlen): kiabált, kiabált, zárt iskolás • • magányos (kerüli a társadalmat): zárt, magányos romantikus volt • szelíd • mulandó (nagyon rövid, szinte észrevehetetlen): szelíd, mulandó csók • kifej.: apró • apró • költő. hígított. félénk: félénk látvány, félénk ész (Sládkovič)
2. aki könnyen megijed, ki menekül minden zavaró tényező elől; ember megmentése (állatokról; szelíd) • félénk: félénk, félénk szarvas • félénk • félénk: félénk, kísértő ló • megszelídítetlen • nem háziasított • barátságtalan • vad (op. megszelídített, háziasított, ragaszkodó): megszelídített, megszelídítetlen, vad cicák • pl.: apró • apró: apró
magányos kereső magány, magányban él; magányosra jellemző • nem társadalmi (op. társadalmi) • pl. romlott: magányos, barátságtalan, romlott személy • zárt: magányos, zárt természet • Robinson • Robinson (Robinson jellemzése szerint) • magányos • elhagyott: Robinson, Robinson vezetése, magányos élet; magányos, elhagyatott hely
feszes, amely elkerüli a társadalmat, a kommunikációt; aki szeret elzárkózni; ennek bizonyítéka • áthatolhatatlan • néma: feszes, áthatolhatatlan, csendes gyermek; mindenki szűk, megalkuvást nem ismerő, csendes emberként ismerte • félénk • zárt • magányos • pren.: szerzetesi • szerzetesi • remete: nyereg szó nélkül - feszes, félénk; megpróbálta megváltoztatni zárt, remete, magányos, szerzetesi, kolostori életét • sikoltozik • sikoltozik (önbizalomhiány miatt szigorítják): egy zajos társaságban egy sikító, sikító fiú tűnt ki
zárt 1. amely korlátozott hozzáféréssel rendelkezik, átjáró (op. nyitva) • zárt • zárt • zárt: zárt, zárt, zárt útszakasz; zárt, zárt metróállomások • megközelíthetetlen: a múzeum zárt, megközelíthetetlen részei, kastély • járhatatlan: járhatatlan alagút
2. a környezettől elválasztott egészet alkot • zárt: zárt komplexum • teljes: zárt, teljes elemrendszer • korlátolt (időbeli vagy térbeli): határolt korszak; zárt, zárt tér (op. nyitott, szabad) • elszigetelt • elkülönítve: sokáig egy oktatási intézmény elszigetelt, elkülönített környezetében él • könyvek. elvarázsolt • kifej. gonosz (csak zárt, gonosz, ördögi körben) • exkluzív • exkluzív (csak egy kiválasztott csoport számára érhető el): exkluzív, exkluzív társaság
3. ki jellemzi, érzelmileg, társadalmilag stb. nem nyilvánul meg; amelyet nehéz megközelíteni; bizonyíték a • zárt • fenntartott • elérhetetlennek • elérhetetlennek (op. hozzáférhetõ, nyitott): a nagyapa zárt, zárt, visszafogott ember volt; elérhetetlen, elérhetetlen felsőbbrendű • feszült • önálló (eltúlzottan zárt, természetellenes zártságában; op. ellazult, azonnali): feszült, magába zárkózott • megfeszített • magányos • barátságtalan • összefüggéstelen • kimondta hígított. romlott (kerüli a társadalmat): feszes, magányos, rugalmatlan, társas jelleg; op.): introvertált fiútípus • áthatolhatatlan: Mi rejti áthatolhatatlan karakterét? • pren.: szerzetesi • vallási • szerzetesi • remete: szerzetesi életet él (op. világi) • pren. kifejez: gombos • gombos
vö. feszes is, magányos
4. amely bezárult, véget ért, megszűnt aktuális lenni (op. Nyitva) • kész • befejezett • befejezett: lezárt, befejezett, befejezett, befejezett munka; lezárt, befejezett, befejezett, befejezett tanulmány • megoldott • lezárt: megoldott, lezárt ügy • elavult: lezárt, elavult kérdések, problémák
babrálás. kifejez 1. kimondhatatlanul, helytelenül mondani: rohamban valamit megaláz az orra alatt • kifej.: növekedni • szimatolni • fújni (orrlélegzéssel) • kifej.: dúdolás • dúdolás • sziszegés (hibázás az artikulációban; veleszületett tulajdonságokról) • kifej. fecsegés (érthetetlenül és összefüggéstelenül): fecsegés az állításaidról • pl.: morgás • tócsa • tócsa • motyogás • motyogás • motyogás: morgás, dudálás, motyogás az orra alatt valamit • kifej.: fireclay • firecock • csipogás (érthetetlen és néma) • pl. mutáció (tompa)
2. gyors és szokásos. tisztázatlanul beszélni • őrölni • csörgeni • csörgeni: gyorsan morgolódni, őrölni, erőszakoskodni a szerepén • pejor.: érintse meg • érintse meg • lalot
3. o. vadászkutya 1, 2
vö. még sikít 1
2. o. tanúskodni 2 2 3. o. hívni
hundrať kifejez 1. elégedetlenség mutatása szavakkal • pl.: dübörgés • bömbölés • szippantás • szippantás • elkapás • vicsorgás • vicsorgás • vicsorgás • motyogás • nar. tréfa: szurkálni a robotra; nyikorog, babrál mindenen; frfle, motyogás a döntés ellen • pl. drdlať (Ferko) • arch.: vas • híg. kuncogás: pletyka az egész világnak • morgás (intenzíven, nyilvánosan stb.): elégedetlen, még mindig nemi erőszak • mennydörgés • kifej.: hartusit • harusit • hartusit • súlyosbítja (dühösen): rendetlenségben halmozódik fel • kifejez. hígított. homrat • nat. beásni (Timrava) • dübörögni (kicsit, néha játszani)
2. érthetetlenül, tisztázatlanul beszélni • kifej.: motyogás • morgás • motyogás • motyogás • motyogás • motyogás • motyogás • motyogás • motyogás: hundre, motyogás az orra alatt; senki sem érti, hogy milyen motyogás • pl.: mormolás • samott • mormolás • mormolás (értetlenül és csendesen beszélni): Nem tudom, mi az, ami még mindig mormol, mormol, mormol • kifejez. horkolás (tompa) • horkolás • fújás • szippantás (orrhangzattal)
motyogás 1. mély tompa hangokat ad ki (állatokról, hangszerekről) • motyog: medve motyog, motyog; dünnyögő basszus, mennydörgés • motyogás • motyogás • morajlás • morajlás: a tenger morgása
2. kifej. érthetetlenül és csendesen beszélni • pl.: bömbölés • bömbölés • zümmögés: még mindig van valami motyogás, szerénység, hundre az orra alatt • morgás • morgás: morog, morog a robotnál • kifejez.: motyogni • motyogni (egy ideig motyogni): a vizsga előtt motyogni • kifej.: motyogás • motyogás • motyogás • motyogás: valamit motyogott a fülébe; nők turkáltak otthon • pl.: pocsolya • pocsolya • puffadás • fröccs • morzsolódás • morzsolódás: dudre, morzsák a szakáll alatt • kifej.: suttogás • suttogás • samott (nagyon csendes): a lányok titkokat suttogtak • kifej.: kuncogás • kuncogás • kifújás • kuncogás • kuncogás (tompa, orrhangsúlyos): részeg huhlal, fufnal • kifej.: motyogás • motyogás (vékony hangon): dalt motyogott • kifej. bírság. pislog (gyerekekről): a gyermek pislogott játék közben. kiborul
3. o. vadászkutya 1, 2
beszélni 1. beszélni (gyakran csendesen, nem a nyilvánosság előtt) • beszélni • beszélni • beszélni: az emberek beszélnek, azt mondják, hogy a benzin drágul; pletykák, mondják, azt mondják, hogy a kormány bukik • szétterjed • szétterít (neos.): terjeszti, terjeszkedik, pletykák szerint… • suttogás • suttogás (neos.): mindent suttognak róla, suttognak • kifejez suttogás: az emberek nagyon régóta suttognak az esetről
2. mondj valamit magadnak al. valakivel tompa, érthetetlen hangon • suttogás (suttogás) • suttogás (te): dühös pletykák, suttogások, suttogások dac szavai • kifejez.: suttogás • suttogás: halk szavakat súgnak a füledbe; a lányok a sarokban suttognak valamit • beszélgetnek. kifejez suttogás: járja be a házat, és folyamatosan súgjon valamit;: motyogás • motyogás • motyogás • motyogás • kuncogás • morgás • motyogás • simogatás (érthetetlen): Semmit sem fogok fizetni - motyogni, morogni, taknyoskodni apámmal • kifej.: suttogás • suttogás • suttogás: suttogás, suttogás valamit az orra alá
samott p. vadászkutya 2
durva 1. aki szavakkal fejezi ki az elégedetlenséget (gyakran nem egészen jelentősen, erőteljesen); amelynek hundran jellege van • • morcos • morog: morcos, morcos, morgolódó öregember • kifej.: morcos • ragadozó • frflavý • nár. kifejez frfravy: morcos, ragadozó, frflavý, frfravy nő; morcos hang • kifej.: morcos • morcos • morcos • ív. hígított. kapzsi
2. érthetetlenül, homályosan, következetlenül beszélve, beszélve (ideértve a puffadáshoz hasonló hang továbbítását is) • pl.: morcos • morgás • harapás • harapás • nar. morcos: morcos, vigyorgó gyermek; kopár, morgós, lomha patak; táskás hegedű • érthetetlen: érthetetlen beszéd • kifej.: morcos • motyogás • motyogás • motyogás: morcos, motyogás, motyogás, motyogás hangjai • kifej.: tűzrakás • suttogás • suttogás (érthetetlen és csendes) • kifej.: morcos • morcos • bolyhos • bolyhos (orrosan beszélő, beszélt)
elhagyott 1. aki mások társasága nélkül marad, aki egyedül marad • egyedül • egyedül: az öreg legény elhagyatottan, egyedül, egyedül élt • magányos • magányos (egyedül előforduló) • magányos (a dolgokról): felelős maradt magányos, magányos; messze földön csak egy magányos, magányos, árva fa volt • árva • árva • árva • költő. kén (árván elhagyva): árva, árva emberek érzése; elhagyott, árva kutya • hajléktalan (ami gondozás nélkül, a hétköznapi felnőttek segítsége nélkül): elhagyott, hajléktalan gyermekek • elfelejtett • észrevétlen • elveszett: elfeledett, észrevétlen öregek • pl.: én • én • én
2. o. magányos 1, 2, üres 1, elhagyatott 1 3. o. elhanyagolt 1, 2
magányos 1. amely külön-külön fordul elő, másoktól távol, egyedüli a maga nemében egy adott helyen • magányos: magányos, magányos házban élt a falu végén • magányos: magányos sétáló sétált egy éjszakai utcán • elszigetelt • elválasztva • egyedül ült elszigetelten, egyedül; élt elválasztva mindentől • egyedül • pl.: autodidakta • autodidakta • apró • apró: a fa egyedül állt, autodidakta, autodidakta; egyedül maradt a kávézóban, autodidakta, autodidakta. elfelejtve: csak egy elfelejtett lámpa világított • egyetlen (egyedül a maga nemében): magányos, egyéni tiltakozásoknak nincs hatása • elszigetelt (egyedül és kivételesen előforduló): csak ott, ahol egyetlen sikoly jelent meg • elhagyva • balra/balra/magára maradt ( akit a többiek otthagytak és támogatás nélkül hagytak): magányos, elhagyott, idős emberek gondozása; fia távozása után magányos maradt a házban, (balra), (balra) egyedül • hajléktalan (aki hajléktalan): magányos, hajléktalan kutyák járkáltak a városban
o. magányos is
2. amely emberek nélkül al. egyéb élőlények • elhagyatott • üres: a gyerekek távozása után a park magányos, elhagyatott, üres • elhagyatott maradt (ahonnan valaki elhagyta; op. lakott): magányos, elhagyott rókamező • árva • árva • magányos • híg. árva: házat építeni egy árva helyen; árva, árva mezők
egyedül, aki mások társasága nélkül van • egyedül: egyedül jár, egyedül • magányos • magányos: a ház előtt áll magányos, magányos • elhagyott • elszigetelt • elkülönülve: sok évig a hegyekben él, elhagyva, elszigetelten, elválasztva • pl.: autodidakta • autodidakta: körül vagy élő lélek, csak ő autodidakta, autodidakta • kifej. elavult.: egyedülálló • egyedülálló: anya nagy házban élt egyedülálló, egyedülálló
gyötrelmes, ami testi al. mentális gyötrelem, szenvedés • kínzó • erőszakos: kínzó, gyötrő szomjat érzett; gyötrő, gyötrő, sértő emlékek beáramlása • pl.: harapás • harapás • harapás: harapás, harapós gondolatok, kétségek • pl.: maró • maró • könyv. maró: maró, maró fájdalom • könyv.: szívszorító • szívszorító: szívszorító, szívszorító sírás • félelmetes • szörnyű: félelmetes, szörnyű álmok • könyv. hígított.: önkínzás • önkínzás (önkínzás): önkínzó kíváncsiság ragadta meg
samotrýznivý p. kínzó
samotvorný p. kreatív
kreatív kinek a saját kreativitása, tevékenysége, amely képes alkotni; a kreativitás bizonyítéka; lehetővé téve a könyvek létrehozását. aktív: kreatív, aktív ember, művész • páratlan.: kreatív • kreatív (kreativitással jellemezhető; a kreativitással kapcsolatos): kreatív energia, erő; kreatív tulajdonságok, termékek • aktív (op. passzív): kreatív, aktív gondolkodás • gyümölcsöző • produktív (eredményekben gazdag): termékeny, produktív időszak; eredményes élet • konstruktív (op. destruktív): építő tevékenység, konstruktív szellem • inspiráló (alkotásra ösztönző): kreatív, inspiráló környezet; inspiráló légkör • könyv. leleményes • ösztönző: leleményes dolgozó; ötletes, ösztönző megközelítés • elavult. önteremtő (Štúr)