Új munkahelyen lehet. Igen, egy szép épületben a belvárosban, hogy szaladhassak ebédelni a boltba. Egy interjút egy teljesen érdektelen férfi végezne.
De valójában miért?
Kedves srác, 35 - 40 év. Átvétel után bemutatja a közvetlen felettesemet.
Tágra nyílik a szemem, elveszítem a beszédemet.
Te jó ég!
Philip!
Megállt az ajtóban, nem számított rá, hogy újra lát. Nem tudta, hogy mozogok ... Várj, ez nem egészen illik. Nem mozdultam. Nem számít, később gondolkodom rajta. Rám néz, és a szemében látom, hogy nem vagyok és soha nem leszek csak emlék a múltból.
Telenovela, mint hímzett.
Megmutatja az összes irodát, bemutat, beenged az ajtón. Érzem, ahogy a fenekemet bámulja. Addigra le kell fogynom. Remélem lesz egy kollégám, akivel együtt dolgozhat. De ez másodlagos. Filip felhív az irodába. Ott megvallja irántam érzett szeretetét, lehúzza a pulóvert, kigombolja a nadrágját .... Végül meg kell vennem néhány igazi farmert.
A pokolba, nem tudok koncentrálni.
feladom.
Amikor a feladatot megírták, vacsora után megmosták az edényeket, leültem Tiborral. Erik és Riško szaladtak le a folyosón. Olyan sikoltást hallattak ott, hogy nem hallottuk a tévét. Becsuktam az ajtót. Riško egy pillanatra beégett a nappaliba és így kiáltott:
- Anya, ezt látnod kell!
Lassan felálltam a székről, és magam mögé húztam. A fürdőszobába vitt. Erik a földön ült, és az ujjával a bidébe keverte a fogkrémet.
-Mi más? -Kérdezte Tibor, amikor visszatértem a nappaliba.
- Meg kell vásárolnunk fogkrémet - mondtam vállat vonva.
Amikor egész nap egyedül voltam a gyerekekkel, egy ilyen helyzet kifehéredett és torkomig sikítottam. Most, hogy naponta néhány órát velük voltam, sokkal tovább bírtam. Úgy tűnik, hogy az óvodákat a szülők mentális egészségének és a gyermekek testi egészségének fenntartására tervezték.
- Valószínűleg ma nem lesz kedved - próbálkozott Tibor. Ujjával sodort csigaházakat húzott a hátamra, és lassan elindult a fenekem felé.
- Sejtetted - toltam el, és a nyakamig húztam a paplanomat.
- Sebaj, így hagylak - mondta, és szinte azonnal elaludt. Irigyeltem a szobáját. Fizikai fáradtság és mentális jólét. Rettenetes nap volt ez számomra. Arra gondoltam, hogy gyorsan elalszom este, hogy végre vége legyen, de éppen ellenkezőleg. Fájt a fejem az ismétlődő gondolatoktól. Kényszerítettem magam, hogy valami szépre gondoljak, de egyáltalán nem irányítottam az agyam. Körülbelül egy órán át csoszogtam az ágyon, de amikor rájöttem, hogy haszontalan, úgy döntöttem, hogy felkelek.
"Hová mész? Valami baj van? - motyogta Tibor.
"Nem semmi. Lemegyek. Gondolkodnom kell: "lassan megkötöztem a köntösöm.
- És nem gondolhatja, hogy itt velem?
- Nem - simogattam meg az arcát -, rettenetesen hangosan lehelsz a gondolataimba, nem tudok koncentrálni.
- Hmmm - sóhajtott, és újra elaludt.
Leültem a számítógéphez és gépelni kezdtem. Az ötlet a fejemben volt, mióta elkezdtem munkát keresni, és itt volt az ideje a megvalósításnak. Egy órás írás, törlés és átírás után egész nap nem tűnt olyan rossznak számomra. Végül elégedett voltam. Öntöttem magamnak narancslevet, és ünnepélyesen utoljára olvastam alkotásomat:
Miért vegyen fel egy nőt a szülési szabadság után
Egy ideig ültem és élveztem az elégedettség érzését. Pontosan így képzeltem el. Szeretnék hasonló marhaságokat kitalálni. Ez munka lenne! Hoztam egy üveg vodkát a kamrából, belefújtam a lébe és ittam.
Igen. Ez az. Kellemes meleg azonnal átterjedt a testemen.
- És most választok egy céget, ahová elküldhetem - kuncogtam és bekapcsoltam az internetet.