Vezesse az iskolák gyermekeit proszociális magatartásra. Az ilyen módon viselkedő emberek sok probléma ellenére támogatják a társadalmat, amelyben megtalálják magukat.
A mai embernek az élet számos területén különféle problémákkal kell szembenéznie. A fogyasztói életmód arra ösztönöz minket, hogy egy embert elsősorban gazdasági állapota, megjelenése és ruházata alapján ítéljünk meg. És bár sokan teljesítik a fogyasztás álmait, nem éreznek igazi örömet és boldogságot. Még mindig hiányzik nekik valami. És valami, ami az életet valósággá teszi és hamisítatlan boldogsággal tölti el az embert, pontosan az a spirituális oldal, amelyről gyermekkorunktól jobban kell gondoskodnunk, mint bármi másról. De hát így van? Valódi figyelmet fordítunk lelki dimenziónkra? Ez érdekel?
A szakértők már régóta megállapították az örömteli és boldog életet proszocialitás, önzetlenség, empátia, önzetlen szeretet, hála és megbocsátás kíséri. Az iskolákban azonban ezekről a dolgokról kevés szó esik. A hallgatók általában nagyon szép, de elvont szavaknak tartják ezeket a fogalmakat, amelyek a való életben nem alkalmazhatók. Ugyanilyen fontos önmagunk, vágyainak és céljainak ismerete. A boldogságnak oka van arra, hogy boldogok lehessünk. A boldogság érzése nem végállapot, hanem kísérő jelenség erőfeszítéseinknek, törekvéseinknek és munkánknak, amelyet lelkesedéssel végezünk a világ iránt. Végül is az ember kapcsolati lény és a szeretet teremtménye, emberközösségben kell megvalósítani. Ha meg akarja fedezni magában, hogy mire volt valamilyen módon eleve elrendelve, mire van tehetsége, szisztematikusan erre az ismeretre kell irányítani. Amikor az ember ismeri küldetését, olyan, mintha életének egy darabját a kezébe vette volna. Hirtelen a saját céljai kezdenek megjelenni a szeme előtt, és a napok reálisabb kontúrokat kapnak. Egy ilyen hallgató hirtelen tanulni vágyik. Végül is el akarja érni a célját. Ha tanulóink nem ismerik vágyaikat, akkor még célokat sem tudnak kitűzni. És itt van a tanulni vonakodás rejtett lényege. Miért kellene bárkinek tanulnia, ha nem tudja, miért?
Még a különféle kutatások és statisztikák sem terhelnek meg minket. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb nemzetközi felmérése szerint, amely 65 ország 15 éves korában felmérte és összehasonlította a matematikai, természettudományos és olvasási műveltséget, azt is megvizsgálta, hogy a megkérdezett hallgatók érzik-e magukat boldognak. iskola. Szlovákia szinte a legkevésbé szerencsés gyerekek listájának végén áll. Kevésbé szerencsés, gyengébb tudású diákok csak Csehországban, Görögországban és Dél-Koreában találhatók. Mindezeknek a tényeknek egyértelműen arra kell ösztönöznünk minket, hogy új utakat keressünk. Egyre inkább megerősít bennünket az a tény, hogy valóban nem elég, ha csak oktatunk, hanem olyan fiatalokat kell oktatnunk, akik lelkesen követik céljaikat, akik tudják, mit akarnak, akik ismerik önmagukat, tiszteletet tanúsítanak mások és önmaguk iránt. .
Már a 20. század 90-es éveiben megkezdődött az etikai oktatás, mint választható tantárgy oktatása Szlovákiában. A helyzet azonban olyan, hogy sok iskolában egyáltalán nem tanítják, és ha tanítják is, akkor minimális számú tanuló jár hozzá. Másrészt az oktatási problémák egyre nőnek. Teljesen világos, hogy ezt a bonyolult problémát nem csak az iskola és egyáltalán nem csak az etikai oktatás oldja meg. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy minden tantárgyban olyan formákat és módszereket kell keresni, amelyek a lehető leggyakrabban arra késztetnék hallgatóinkat, hogy gondolkodjanak a proszocialitásról és annak egyes tulajdonságairól, mert csak egy bizonyos elmélet ismerete vezethet az egyes lépések megvalósításához. Az ókori görögök különféle erényekre oktatták a fiatalokat, felismerve azok jelentését és jelentőségét. Szókratész szerint az erény a jó, igazságos és becsületes magatartás magatartása.
Arisztotelész szerint az erény abszolút erkölcsi hozzáértés vagy szellemi képesség, vagyis állandó tulajdonság vagy állapot, amellyel jóvá válik, és amellyel jóvá teszi teljesítményét; Az erény megszerzett képesség arra, hogy jól teljesítsen, erkölcsös legyen.
Háromféle erény létezik: fizikai erények, etikai erények és logikai erények. Az erények közül a legértékesebb négy: bölcsesség, bátorság, mértékletesség és igazságosság.
Az erény garantálja az ember boldogságát, önmegelégedést, felszabadulást és függetlenség elnyerését biztosítja. Az erény megegyezik a bölcsességgel.
Az Ethical Education című könyv, amelyet Roberto Roche Olivar írt, olyan lépéseket határoz meg, amelyek a proszocialitáshoz vezetnek, vagyis olyan magatartáshoz vezetnek, amely más emberek, csoportok vagy társadalmi célok megsegítésére vagy javára irányul, de a viselkedés szerzőjének semmilyen külső jutalom nélkül jár. A proszociális személyiség jellemzői között megállapítják, hogy
- együttérzést mutat a nehéz helyzetben lévő emberek iránt,
- szívesen odaadja valakinek, vagy megosztja valakivel,
- más emberek javára törekszik,
- irigység nélkül elfogadja mások eredményeit,
- ismeri ismerőseinek gondjait és hátrányait,
- megtapasztalja gondjaikat és örömeiket más emberekkel.
Annak érdekében, hogy hallgatóink a proszocialitás felé terelhessenek, a következő képességeket és tulajdonságokat kell fejlesztenünk bennük.
1. Az emberi személy méltósága, önmagának tisztelete.
2. Az interperszonális kapcsolatok hozzáállása és képességei.
3. Mások viselkedésének pozitív értékelése.
4. Kreativitás és kezdeményezőkészség.
5. A saját érzéseinek kommunikációja és kifejezése.
6. Interperszonális és társadalmi empátia.
7. Asszertivitás. Az agresszió és a versenyképesség kezelése. Önuralom. Konfliktusok másokkal.
8. Valódi és megjelenített proszociális modellek.
9. Proszociális magatartás. (Segítség, adomány, megosztás, együttműködés, barátság, felelősség)
10. Társadalmi és összetett proszocialitás. (Erőszakmentesség, szolidaritás, társadalmi problémák)
A proszociális ember a kultúra, a társadalmi értékek és az erények megteremtője. A társadalmi problémák összetettsége ellenére az ilyen emberek optimisták, támogatják az intézményeket, új megoldásokat hoznak, segítséget tudnak nyújtani, bizonyosságot és a valóság irányítását mutatják, empatikusak, humorérzékkel rendelkeznek és hála a képességüknek megszemélyesítve követőket szerezhetnek.
A mindennapi élet azt mutatja, hogy a proszociális viselkedés ritkán nem reagál. A mosolyt gyakran mosolyogva ismételgetik, az önzetlen segítség hajlamot vált ki a viszonosságra, amelyből ez csak egy lépés a barátság felé. A legtöbb embernek nem okoz nehézséget proszociális viselkedés azokkal szemben, akik valahogy felkeltették szimpátiájukat vagy együttérzésüket. Nehezebb alkalmazni a proszocialitást olyan emberekre, akik közömbösek irántunk, vagy akik viselkedésükkel, megjelenésükkel vagy tulajdonságaikkal antipátiát váltottak ki, ami mindenesetre megzavarja a közösségben való együttélést. A proszociális viselkedés sajátossága, hogy átalakítja az embereket, segít megszabadulni a negatív tulajdonságoktól és viselkedéstől, barátokká változtatja az ellenségeket.
A proszociális viselkedésben rejlő egyéni erények a tanulókat saját integritásuk útján is segítik, amely nélkül nem válhatunk teljes értékű emberré. A nem proszociális magatartás lelassítja az ember személyes és társadalmi fejlődését. Képtelenné teszi felismerni, hogy békés, megelégedett, önértékelésű és jó interperszonális kapcsolatokat élhetünk. Csak akkor építjük az élet tiszteletét, ha megvan a saját erkölcsi kódexünk, amely magában foglalja a proszocialitáshoz vezető lépéseket is.
A legújabb kutatások azt mutatják, hogy azok az emberek, akik megpróbálják megfigyelni a proszocialitáshoz kapcsolódó erényeket, más szinten élik az életüket, mint azok, akik más választást választanak. Miért?
1. Nyugalmuk van.
2. Jó hírnevük van. A szokások a siker kulcsa. Hírnevű és jellegű építőanyag.
3. Kiváló kapcsolatok vannak. A proszocialitás olyan egyedi tulajdonságai, mint a bizalom, az empátia és az őszinteség segítenek stabil kapcsolatok kialakításában a családban, a munkahelyen és az egész világon.
4. Teljesség. A nagy pszichológus, Jung szerint a teljességre vágyik leginkább. Valójában olyan lehetőségeket ér el a személyiségfejlesztésben, amire képesek vagyunk. Ha nem elégítjük ki ezt a vágyat, akkor érezzük az ürességet a létezésünkben. Az egyetlen dolog, amit megtehetünk annak teljesítése érdekében, az integritás. Teljes lényekké tesz minket.
5. Mentális és fizikai egészség.
Az igazi erények és erkölcsi értékek erősítik egészségünket és idegrendszerünket. Nekik köszönhetően megszabadulunk a bűntudattól, az aggodalmaktól és más mentális zavaroktól. Amíg azt csináljuk, ami van
és teljes emberként élve biztonságérzetet nyerünk.
Mindezek a tények folyamatosan jelentősen motiválhatnak minket arra, hogy az etikus nevelés részét képező gondolatokat minél gyakrabban használjuk fel más tantárgyakban, hogy a lehető leggyakrabban megismerhessük velük hallgatóinkat. Ez nemcsak az iskolai életükhöz szükséges, hanem különösen a felnőtt életük igazi életéhez.